A szerzetes M.G. Levis 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz Gabo Kiadó A szélsőségesen, meglehet indokolatlanul sötét rémregény már megjelenésekor is vitákat keltett, és máig megőrizte elrettentő, hideglelős hatását. Ann Radcliffe gótikus regényeivel ellentétben, amelyek mindig szolgálnak ésszerű magyarázattal a legmeglepőbb jelenségekre is,Lewis az emberi aljasság és kegyetlenség legszélsőségesebb, leghátborzongatóbb tetteivel kapcsolja össze a természetfelettieket. A címszereplő szerzetest, Ambrosio-t csodálják jámborságáért, mígnem kiderül, hogy elképzelni sem lehet nála képmutatóbb, ördögibb képviselőjét a katolikus egyháznak. Viszonylag enyhébb bűnökkel kezdi, de hamarosan már a legsötétebb, legistentelenebb rémtetteket követi el. És nem ő az egyetlen álnok szereplő-a közeli zárda apátnője bebizonyítja, hogy ő is képes a barbár kegyetlenségekre. A regény túlzó képet fest arról, hogy milyen mélységes rombolást visz végbe a hatalom- kivált a spirituális figurák hatalma. A szövevényes cselekmény dacára a történet jó tempóban, gördülékenyen halad előre. Noha Levis nem alkalmaz különleges tájleírásokat, a könyvet elég vizuálissá teszik a rettegés és pusztulás képei. Ez itt az ártatlanság totális meggyalázásának története, amelynek borzalmát nem enyhíti semmiféle megváltó üzenet. Levis regénye ma is megráz és lenyűgöz, s nem sok modern szerző mondhatja el magáról, hogy versenyezni tud e groteszk látomásmegjelenítő regényével. Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com

’Udolpho rejtélyei’ Ann Radcliffe 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz Gabo Kiadó E minden ízében gótikus regény mindmáig a rémtörténetek klasszikusa. Emily St. Aubert történetét meséli el, akit gonosz gyámja, Montoni, hatalmas, gótikus várának, Udolphónak börtönében tart fogva. Emily udolphói életét rettegés és feszültség uralja, miközben kétségbeesetten próbálja kivédeni Montoni álnok cselvetéseit és saját lelki összeomlását. Az elbeszélésmód álomszerű jellege jól érzékelteti Emily összezavarodottságát, rémületét és jól kidomborítja azt a lélektani küzdelmet, amelyet a rémlátomásai ellen vív. Radcliffe látványos tájleírásai részben az érzelmek, elsősorban a melankólia és a rettegés-máshol a derű és boldogság-megjelenítését szolgálják. A szereplők sokfélék és jól megrajzoltak, de a szerző legnagyobb erőssége a hősnő hiteles és markáns megjelenítése. Bár csak kevesen tartják feministának, Radcliffe művének jelentős rejtett üzenete a női függetlenségért való kiállás. Fizikai gyengesége és szörnyű félelmei dacára Emily végül szabad akaratának erejével és rendíthetetlen erkölcsi tisztaságával győzedelmeskedik Montoni felett. A művet nemcsak képzelet szülte, természetfölötti borzalmakat teremt; a legfőbb rossz, amellyel Emilynek szembe kell néznie, az emberi természet sötét oldala, amely minden kitalációnál veszélyesebb. Ann Radcliffe Friedrich Kittler német irodalomtörténetében a nőt a XIX. században az anyai száj (Muttermund) szimbolizálja – ez (a testrész) szükséges ahhoz, hogy a később nagyrészt hivatalnokká vagy íróvá váló német ifjúság már koragyermekkorban kiejtve hallja az ábécé betűit, megtanuljon olvasni, hogy aztán ne az orr tisztántartása végett vegyen pennát a kezébe. Angliában a nők a XVIII. század utolsó harmadában serényen írogattak is, miközben feltehetőleg ugyanúgy nevelték (beszéltették) porontyaikat, mint német kortársaik. A nyolcéves Ann Ward, miután a család Londonból Bath-ba költözött, egy írónő, Sophia Lee iskolájába lett beíratva. Bizonyára ragadt rá valami, mivel házassága után két évvel, 25 évesen megjelentette The Castles of Athlin and Dunbayne (’Athlin és Dunbayne kastélyai’) című kisregényét. Ezt tíz éven belül négy regény és egy útinapló követte, amelyek meghozták neki a hírnevet is – 1798-ban Coleridge is dicsérte. Mindezek ellenére hamarosan visszavonult az irodalmi élettől. Művei bestsellerek voltak, és még életében számos nyelvre lefordították őket. Utolsó éveiben asztmától szenvedett, és ennek következtében halt meg 59 évesen, 1823-ban. Három évvel később jelent meg utolsó, már 1802-ben elkészült regénye, a Gaston de Blondeville, illetve a költészetben megjelenő természetfölöttiről szóló tanulmánya. Radcliffe farvizén evezve vált híressé Jane Austen, de talán nem túlzás kijelenteni, hogy a XIX. század összes kiemelkedő angol szerzője sokat merített gótikus regényeiből, amelyek ma már kicsit megmosolyogtató egyvelegét adják külhoni gonosztevőknek, naiv kislánykáknak, középkori várkastélyoknak, leleplezett szellemeknek, teliholdnak, romkertnek, korában azonban újszerűségüket még a nagy írófejedelem, Walter Scott is méltatta. Udolpho The Italian (’Az olasz’) mellett a The Mysteries of Udolpho (’Udolpho rejtélyei’) című alkotását szokták kiemelni az irodalomtörténetek, illetve a gótikával foglalkozó kiadványok. Az Udolpho 1794-ben jelent meg, és megjelenése után azonnal sikerkönyv lett. A regény Franciaországban és Olaszországban játszódik a XVI. században, és tele van írói következetlenségekkel, de ezt nyugodtan elnézhetjük Radcliffe-nek. A négy hosszú fejezetből álló (pontos műfaji megjelölése szerint) ’gótikus románc’ főszereplője Emily, aki gyors egymásutánban veszti el édesanyját majd édesapját. A lány gyámja, Madame Cheron nem nagyon tud mit kezdeni unokahúga műveltségével, érzékenységével, és (szerinte kissé habókos) apja iránti szeretetével. Nem nézi jó szemmel, hogy Emily egy Valancourt nevű emberrel randizgat, ám amint kiderül, hogy az ifjú gazdag felmenőkkel rendelkezik, persze rögtön olyan mézesmázossá válik, mint a juharszirup a túrós palacsintán. Ekkor kerül a képbe Signor Montoni, a romantikus gazfickók őse, a minden hájjal megkent olasz bandetti, aki feleségül veszi Madame Cheron-t, majd újdonsült pereputtyával egy velencei kitérőt követően titokzatos várkastélyába, Udolphóba távozik. Emily könnyes nosztalgiázásba merül, de rémülettel telített kíváncsisággal figyeli, amint titokzatos neszek futnak végig a várkastély szobáin, és hogy Montoni egyre inkább hatalmába keríti nagynénjét. Montoni még egy grófot is megpróbál rásózni egy lányra, akit már a kényszerházasság gondolatától is kiráz a hideg. Emily fogollyá válik. Egyetlen társra számíthat, Annette-re, a cserfes szolgálólányra, de rajta kívül csak hűvös falak és rémisztő talján gazfickók veszik körül, akik ráadásul éjfél után is hangosan mulatoznak, és a kastély gyér belső világításában gyakran hozzák rá a frászt az emberre. Udolpho kastélyán kívül még más rejtélyek is bosszantják a hősnőt, és bár Radcliffe egyik jól ismert jellegzetessége, hogy mindent megmagyaráz regényeiben, a kérdéses események felgöngyölítése sok izgalmat tartogat. Az Udolpho végén minden a helyére kerül, „a gonoszok elnyerik méltó büntetésüket”, Emily hosszas vívódás után pedig Valancourt kezei közt landol. Austen könnyen kifigurázhatta az első hallásra talán gyermeteg klisékkel megpakolt történetet. Bő kétszáz év az bő kétszáz év, ezen nincs mit szépíteni, viszont a gyakori tájleírásokkal, útinapló-betétekkel, versekkel, és a főhős többnyire indokolt rémületének narratívájával telített regény az egyik őse korunk könyvben és mozivásznon hozzáférhető rémtörténeteinek, horrorfilmjeinek. Irodalomtörténeti kuriózum, ugyanakkor az is tanulságos, ahogyan a korban gyakran előhozott fenséges minőségének emberre gyakorolt hatásaival, valamint a később például Coleridge által pokolba kívánt képzelőerő-fantázia komplexummal szórakázik. Az olykor – általunk jól ismert – szentimentalizmusba, olykor rémületbe hajló regény azonban megérne végre egy magyar fordítást, ha már az utóbbi idők Austen-újrakiadásai ennyire sikeresek voltak, ráadásul a gótikát is sokan komálják itthon. Nem mondom, hogy folyamatosan pereg a történet, ezáltal letehetetlenné válna Radcliffe regénye, de a pszichológiai „mélységgel” is felruházott szereplők, valamint a rejtélyek és titkok csalafinta megoldása tartogathat egy-két meglepetést az akár a későbbi korok irodalmait kedvelő olvasók számára is.(könyvesblog) Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com

’Érdekes történet’ Olaudah Equiano 1794, London 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz Gabo Kiadó A kötet irodalmi mérföldkő és kihagyhatatlan olvasmány annak, aki többet akar tudni a bonyolult faji kérdésről Britanniában és az afrobrit irodalom eredetéről. Íme egy első kézből származó beszámoló a transzatlanti rabszolgakereskdelemről, amely a rabszolgafelszabadítási mozgalom igazolása és támogatása érdekében semmit nem hallgat el borzalmas tapasztalataiból. Az ellenséges politikai és irodalmi légkörben megjelent szöveg sikere és népszwerűsége sokat tett a kérdés napirenden tartásáért. A történet Eqauiano útját írja le, azzal kezdődően, hogy Afrikában elrabolják, szót ejt a rabszolgaság intézményéről a brit haditengerészetnél; a rabszolgahajókon végzett munkájáról; szabadsága megvásárlásáról; arról, hogy ültetvényeken dolgozott, és végül visszatért Angliába. A nyíltan vallási színezetű elmélkedés során a szerző megalkotja saját önazonosságát, öntudatosan vállalva brit és afrikai kötődését. Erre vet fényt névválasztása is. Rabszolga-felszabadító körútjain, a kiadványokban és a nyilvánosság előtt Gustavus Vassaként szerepelt. Ebben a könyvben azonban afrikai identitását állítja előtérbe, miközben az elbeszélő mindvégig tisztában van hovatartozása kettősségével. Egy újabb adat amely szerint Vassa/Equiano Dél-Karolinában született, így afrikai kötődése valószínűleg csak kitaláció, csak erősíti a hatást annak az érték4es bepillantásnak, amelyet a szöveg nyújt e bonyolult kérdés ellentmondásos összetevőibe. Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com

A vörös szoba álma Európa Kiadó Cao Hszüe-csin 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz Gabo Kiadó A klasszikus kínai próza legnagyobb mesterművének tekintett, önéletrajzi elemekkel átszőtt, terjedelmes regény egy XVIII. századi pekingi arisztokrata család fölbomlásának részletes krónikája. Ugyanakkor nevelődési regény, érzelmek iskolája, valamint gazdag tárháza a taoista, buddhista és konfuciánus tradícióknak. Eredeti címe szerint ’A kő története’ több mint 400 szereplőjével a kínai társadalom hatalmas mozaikja a Csin-dinasztia fénykorában. A szerző saját haláláig mintegy 80 fejezettel készült el, s így a bonyolult cselekmény legtöbb szála elvarratlan, ám a kézirat még befejezetlen formában is roppant népszerűvé vált. A regény prológussal indul: az érző kő egy buddhista szerzetes és egy taoista pap segítségével belép a halandók birodalmába, és a főszereplő, Pao Jü-a befolyásos mandarincsalád szeszélyes örököse-alakjában reinkarnálódik. A kő végzetes összekapcsolódása egy bíbor virággal Pao Jü és törékeny unokahúga, Kék Drágakő szerelmét tükrözi vissza, a lány meghal, amikor a fiúnak akarata ellenére egy másik unokatestvérét kell feleségül vennie. A regény és kivált a 12 főszereplő a költészet és festészet kedvelt alakjaivá vált. Kínában újabban szórakoztató, interaktív kiállítótermet, játékfilmeket, tévésorozatokat és számítógépes játékokat is szentelnek a kulturális örökség eme örökbecsű darabjának. A XVIII. század közepén, a Qing-dinasztia virágkorában, azaz Qianlong császár uralkodása alatt született meg a kínai szépirodalom egyik világhírű alkotása, „A vörös szoba álma”. A mű nemcsak páratlan szépséggel ábrázolja a mély emberi kapcsolatokat, hanem a feudális társadalom felbomlását is messzemenőkig részletesen taglalja. A regény Cao Xuejin munkája. „A Vörös szoba álma”, az újkori kínai szépirodalom egyik remekműve. Az író maga is gazdag családban született, és átélte gazdag és hatalmas családjának a hanyatlását. Ez a valós tapasztalata ösztökélte őt a regény megírására, - semmint a tehetsége. Az író dédapja Kangxi császár kegyeltje volt. Tehát, könnyen el lehet képzelni, hogy az író milyen rendkívül gazdag családi körülmények között tölthette el a gyermekkorát. Ámde később balsors sújtotta családját, - dédapját megfosztották tisztségétől, az otthonukat feldúlták… Ilyen körülmények a család kénytelen volt Dél-Kínából Pekingbe áttelepülni. Az író fiatal korában szinte minden szenvedést, keserűséget, és viszontagságot már átélt, mégis idős korában kezdett bele - igen nehéz körülmények között - regényének megírásába. Sajnos, halála miatt műve befejezetlen maradt, - csak nyolcvan fejezetet tudott megírni. „A Vörös szoba álma”, vagy eredeti címén „A Kő története” már az író életében is nagy közismertségnek örvendett, mivel akkoriban kézírással sokszorosították a már megírt fejezeteket. Cao Xuejin halála után Gao E prózaíró folytatta a művet, - az író eredeti elképzelései szerint, és további negyven fejezettel gazdagította a félbe maradt művet. „A Vörös szoba álma” családregény. A mű sokféle társadalmi réteghez tartozó ember életét fűzi egybe. A mű hősei császárok, hercegek, arisztokraták, nemesek, szobalányok, házi alkalmazottak, kereskedők és parasztok is. A műben sok mindent megtudhatunk a korabeli társadalmi szokásokról, mint például a felső rétegek közötti érintkezés különféle módozatairól (esküvő, gyászszertartás), de nemcsak róluk kaphatunk szélesebb ismereteket, hanem az átlagemberek életéről is. A fenti bekezdés jól tükrözi, hogy a regényben rengeteg tapasztalatot szerezhetünk a korabeli Kínáról. A regény néhány fontosabb családot is kiemel, és azoknak az életét mélyrehatóbban is bemutatja. Ilyen például a császári és a hercegi családok, valamint a Jia-, a Shi-, a Wang és a Xue-család. A regény cselekményének központjában a Jia család élete és mindennapjai állnak, akik „A Nagy Látványosság” nevezetű palotában élnek. A mű főként a korabeli asszonyi sorsokat mutatja be, így sokféle hálószobatitokra is fény derül. A Jia család sorsán keresztül a mű bemutatja a korabeli társadalmi visszásságokat is. A regényében több mint hétszáz alak tűnik fel, és ezek közül száz elég jelentős szerepet tölt be a regényben. A remekmű rendkívül szemléletesen ábrázolta a nők, különösen a lányok bonyolult, érzékeny érzelemvilágát, változékony lelkiállapotát. Az író nagy együttérzéssel írt életre keltett hősei életéről. A mesterműben rengeteg szeretetet fedezhetünk fel, a jóra törekvést minden körülmények között, még akkor is, ha a hősöket mindenféle társadalmi akadályok hátráltatják. „A Vörös szoba álma” felbecsülhetetlen értékeket hordoz, hiszen, az újkori kínai szépirodalom egyik remekműve mind nyelvhasználat, mind regényszerkezet, mind a regényhősök megformálásának területén. Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com

Sodoma 120 napja Marquis de Sade 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz Gabo Kiadó De Sade fogva tartása alatt a Bastille-ban írta a könyvet és a kézirat egyetlen példánya örökre elveszett számára, amikor a francia forradalom lerohanta a Bastille-t. Nem tudott róla, hogy írása egy arisztokrata családhoz került, és ott is maradt 1904-ig, egy rontott szövegű német kiadás megjelenéséig. Az első szöveghű kiadás 1931 és 1935 közt látott napvilágot. A könyv kimondott célja, hogy kihívja maga ellen az ilemet, az erkölcsöt, és a törvényt. A történet XIV. Lajos uralkodásának utolsó éveiben játszódik, amikor a háború vámszedői gyorsan és látványosan hatalmas vagyonokat halmoznak fel. Dúsgazdag libertinusok egy csoportja elhatározza, hogy szexuális szolgálatokra „beteszik a közösbe” családjuk nőtagjait, és aprólékosan kidolgozzák egy alapos és kimerítő bujálkodás, orgia tervét. Vacsorák sorát szentelik egy-egy szexuális vétek kivitelezésének, majd a résztvevők egy távoli, szinte megközelíthetetlen és fényűző kastélyban módszeresen kiélik perverzióikat, és elkövetik mindazt a bűnt, amit csak elképzelni tudnak. Szigorú szabályzatot vezetnek be, hogy a tömegesen elkövetett nemi erőszak és gyilkosságok közepette is megőrizzék a rendet, s talán a válogatott szexuális kegyetlenségeknek ez a mértani haladványa lehet a regény kulcsa. De Sade a zárka magányában, kizárólag a képzeletére hagyatkozva, lépésről lépésre dolgozta ki az örömszerzés részletekbe menő, önkielégítő tervét, olyan képeket adva a lealjasulásról és kegyetlenségről, amelyeket azóta is tanulmányoznak- mind elmeszakértők, mind a perverzió ínyencei. Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com

Evelina, avagy egy fiatal hölgy belépése a világba Fanny Burney 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz Gabo Kiadó Samuel Johnson szerint a huszonhat éves Burney bemutatkozó regénye olyannak tűnik, mintha hosszú élettapasztalat és a világ alapos, beható ismerete állna mögötte. A mű jól példázza, hogy fiatal szerzőjének kitűnő érzéke van a személyiség-lélektanhoz és a visszás társadalmi helyzetek komikus ábrázolásához. Burney, a levélregény formáját elődeitől, köztük Samuel Richardsontól átvéve, beszámol az ifjú hősnő kalandjairól, aki életében először vidékről Londonba utazik, akiknek szörnyű modortalansága a lelki összeomlás szélére sodorja. Végül mindig nélkülözött apja törvényes leányának ismerik el. A regény egyik nagy erőssége az a mód, ahogyan Burney a félénk Evelina szemével láttatja a zajos londoni társaságot. Hozzávehetjük még azt a finomságot és iróniát, amellyel feltárja a hősnő egyre erősödő vonzalmát a becsületes Lord Orwille iránt. A szerelmes kamaszok élvezettel írják le ezerszer is imádottjuk nevét, így hát van abban valami üdítő természetesség , hogyan Burney a szükségesnél némileg gyakrabban ismételgeti Evelinával Lord Orville nevét. A művelt szalonok e társadalmi komédiája olykor kissé modoos, kivált, ha Jane Austennek, annak a szerzőnek gazdagabb művészetével szembesítjük, akire a legközvetlenebb hatást tette. Burneyt is illethetjük ugyanazzal a váddal, amelyet a nagy utód szemére szokták vetni, nevezetesen a tár4sadalmi kitekintés szűkre szabottságával-hiszen-, mit sem tud például a nagyvárosi fertőről. De a biztos kézzel megrajzolt társadalmi környezetbe helyezett lélektani kölcsönhatások tekintetében ez a mű a bizonysága annak, hogy Austen 1811-es regénye, az értelem és érzelem nem előzmények nélkül való. Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com

Az ifjú Werther szenvedései J. W. Goethe Európa Kiadó 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz Gabo Kiadó www.europakiado.hu Boldog vagyok, hogy eljöttem hazulról! "Amit csak meglelhettem szegény Werther történetéből, szorgosan összegyűjtöttem, s most átadom nektek, tudva, hogy hálásak lesztek érte. Nem lehet nem csodálnotok és szeretnetek szellemét és jellemét, meg nem könnyeznetek a sorsát. És te, jó lélek, aki ugyanúgy vergődsz, mint ő, meríts vigaszt a szenvedéseiből, s legyen barátod ez a könyvecske, ha a sors vagy önhibád miatt nem találhatsz közelebbit” A Werther- az a regény, amely Goethének világhírt szerzett-olyan fiatalember története, aki „túladagolásban” szenved a XVIII, századi érzékenységből. Werther korának „orvosi lova”, azt az esetet szemlélteti, amikor túlságosan átadja magát az érzelmeknek, a képzelgésnek és az önmegfigyelésnek. Hősünk családi ügy miatt érkezik Wallheim képzeletbeli falujába, ahol megismerkedik Lotte-val, akibe azonnal beleszeret. A vonzó, ifjú hölgy azonban már másnak-a helybéli tehetséges, becsületes hivatalnok, a racionális, ám kissé unalmas Albertnek- a jegyese. Ez a szerelmi háromszög kilátástalan helyzetbe hozza hősünket, és az üdvözítő megoldás lehetetlensége arra kényszeríti, hogy eldobja magától az életet. A regénybeli bonyodalmak egy része laza kapcsolatban áll a szerző életének valóságos eseményeivel. Goethe viszonyával Charlotte Buff-hoz aki közeli barátjának, Kestnernek a menyasszonya és egy másik barát szerelmi öngyilkosságáva l(Karl Jerusalem a gyanútlan Kestnertől kért kölcsön pisztolyt tette elkövetéséhez) A regény sikerének további tényezője a levélforma hatásos alkalmazása. Az elbeszélés kezdetben Werther leveleiből bontakozik ki. Ahogyan a hős egyre kétségbeesettebb lelkiállapotba kerül, közbelép a fiktív kiadó, és ez a regény utolsó része már az általa sajtó alá rendezett anyag Werther hátrahagyott feljegyzéseiből. A mű megjelenése után megjelent a Werther-láz. Számos önjelölt Werther kezdte viselni a regényhős védjegyének számító kék kabátot és sárga mellényt, de volt Werther-kölni, és Wertzher porcelán is, amelyet a regény jelenetivel díszítettek. A legenda szerint sokan utánozták a hős öngyilkosságát is, ami megrémítette Goethét, hiszen ő inkább kritikusan, semmint ünnepelve ábrázolta Werthert. Az 1787-es második kiadás számára alaposan átdolgozta a regényt, és a modern kiadások többsége erre a változatra épül. mű eredete: Az 1774-ben írt regény alapját három esemény képezi: Goethe reménytelen szerelme egy wetzlari hivatalnok lányába, Charlotte Buffba; az író egy Brentano nevű firenzei kereskedő feleségével való viszonya; valamint a braunschweigi követségi titkár, Jerusalem Károly reménytelen, majd 1772. október 29-én öngyilkosságba torkolló szerelme Herdt pfalzi titkár felesége iránt, melyet a Charlotte vőlegényétől, Kestner hannoveri követségi tanácsostól kölcsönkért pisztollyal követett el. Szereplők: Werther M. gróf, a helyi park tervezője V., fiatalember S., a herceg tiszttartója, Lotte apja Philipp, kisfiú Hans, kisfiú Charlotte S. (Lotte), Werther szerelme Louis S., Lotte legfiatalabb öccse Sophie S., Lotte legidősebb húga Audran úr Albert, Lotte férje Friederike, a st.-i pap lánya Schmidt úr, Friederike jegyese Marianne S., Lotte húga Malchen S., Lotte húga W. úr Selstadt úr M. úr M.-né C. gróf, Werther első munkaadója von B. kisasszony, Werther barátnője B. ezredes F. báró von R. udvari tanácsos S.-né T.-né N. N. herceg, Werther második munkaadója Heinrich, Lotte apjának korábbi írnoka Történet: A történet alapjait a Werther által barátjának, Wilhelmnek írt levelek jelentik, ezt egészítik ki a mű végén az író a cselekmény jobb megértése végett beiktatott magyarázatai. Első könyv (40 levél: 1771. május 4-től 1771. szeptember 10-ig) Werther - elhagyva édesanyját - otthonról nagynénjéhez utazik, ahol boldogan élvezi a mindennapi semmittevést. Szívesen tölti idejét a közeli faluban, Wahlheimben is. Sok emberrel megismerkedik, köztük egy édesanyával, akinek két fiát, Philippet és Hansot le is rajzolja, valamint egy béreslegénnyel, aki titkon szerelembe esett gazdasszonya iránt. Wahlheimben, egy bálba menet ismerkedik meg élete nagy szerelmével, Lottéval, a herceg tiszttartójának lányával, aki édesapjával egyedül neveli hat fiatalabb testvérét. Azonban, mint kiderül, a lánynak már van jegyese, Albert. Ezek után majd' minden nap felkeresi a lányt, aki eközben szintén megkedveli őt. Hiába próbálja kényszeríteni magát, nem tud lemondani Lottéról, még akkor sem, amikor Albert hazaérkezik. A két férfi összebarátkozik, méghozzá olyannyira, hogy Albert Werther születésnapjára Lotte szalagját és egy Homérosz-kötetet ajándékoz neki. Végül azonban Werther enged barátja unszolásának: elhatározza, hogy munkát vállal, ezért elhagyja a várost és szeretett Lottéját. Második könyv (48 levél: 1771. október 20-tól 1772. december 20-ig) Werther D.-be utazik C. grófhoz, aki munkát ajánl neki, s bizalmába fogadja, azonban fél év ott tartózkodás után Werthernek elege lesz a dologból, mert ténykedését nem nézik jó szemmel. N. N. herceghez utazik (eredeti elhatározása szerint háborúba akart vonulni, ti. az x.-i sereg tábornoka a herceg), aki hajlandó befogadni birtokán. Innen az n.-i bányavidékre viszi az útja, mivel szíve egyre húzza vissza régi szerelméhez, Lottéhoz. Az immár férjezett Lotte örömmel fogadja. A vidéken viszontlátja régi ismerőseit, akikről csupa rossz hírt hall, többek közt a kicsi Hans meghalt, szülei elvesztetté minden vagyonukat; a béreslegényt pedig a gazdasszony bátyja kirúgta. Találkozik egy bolonddal, Heinrichhel, aki Lotte apjának korábbi írnoka volt, de elbocsájtották, mert beleszeretett Lottéba. Eközben Werther rájött, ez így nem mehet tovább, hármójuk közül valakinek meg kell halnia, hogy a másik kettő boldogan élhessen tovább. Ez a valaki természetesen önmaga kell, hogy legyen. December 21-én még egyszer utoljára meglátogatja Lottét, ahol az Osszián néhány énekét saját fordításában fölolvassa neki. Másnap inasával Albert pisztolyáért küld, s 22-én, éjfélkor főbelövi magát. 6 órával később találnak rá, s az orvos 1972. december 23-án, délben állapítja meg a halált. Szeretteinek, közte Lotténak és Albertnek búcsúlevelet hagyott hátra. Végrendelete szerint, Lotte apja a helyi temetőben temetteti el.(olvasókuckó) Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com

Humpry Clinker kalandozásai 1771, London Európa Kiadó www.europakiado.hu 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz Gabo Kiadó Smollett utolsó regénye levelek formájában adja közre Matt Bramble és társai, köztük a címszereplő inas, az elszegényedett Humprey Clinker angliai és skóciai utazásának történetét. A barátoknak, ismerősöknek írt beszámolókból szerzőiknek igen különféle személyisége bontakozik ki: Matt Bramble hipochonder és embergyűlölő, nővére, Tabitha, korosodó férjvadász, unokaöccsük, Jery Melford, szertelen oxfordi diák, Lidyia húga érzelmes, naiv álmodozó, a kissé törtető Wyn Jenkins hadilábon áll a helyesírással. Ezek az igen eltérő világlátások, nézőpontok eleven és változatos elbeszélést eredményeznek, s az olvasó pedig élvezettel merül el nemcsak a társaság úti kalandjaiban, hanem annak boncolgatásában is, vajon kik a címzettjei Smollett szatírájának. Az elbeszélés az események többfajta értelmezésére ad lehetőséget, amelyek közül egyik sem kerekedik a másik fölébe. Azonban Clinker erkölcsi tisztessége és buzgó vallásossága az egész beszámolón végigvonul. A társaság állandóan bajba kerül, és minden esetben Clinker játssza a főszerepet. Előfordul párbaj, szerelmi intrika, féltékenységi ügy, továbbá számos nagyobb és kisebb vita. Végül a szerelmesek egymásra találnak, a cselekmény nyugvópontra ér. Smollett más címszereplőivel ellentétben Clinker elnyeri kétségkívül kiérdemelt jutalmát. A világ dolgait illető naivitása és erkölcsössége csodálatra méltó vonás, amellyel élesen szembe áll a társaság és a társadalom gyarlósága. Smollett legsikeresebb műve tulajdonképpen – levelek sorozata. Ezeket a leveleket Matthew Bramble, walesi birtokos és háza népe irogatja, így számol be ki-ki a hozzá közel állónak – maga Bramble úr az orvosának, unokahúga, a szép Lydia barátnőjének, Mollynak, unokaöccse az oxfordi iskolatársnak, vénlány húga, Tabitha kisasszony az otthoni birtok házvezetőnőjének – közösen tett utazásukról. S mi minden történik a regény hőseivel! Mennyi élményt, mennyi mulatságot, mennyi kacagtató bosszúságot kínál utasainknak ez a „hatalmas” utazás a XVIII. század Angliájában, walesi házuktól Bathig, Londontól Skóciáig! S egyazon esemény mennyire más nyomot hagy az öregúr mizantrop, de jóságos kedélyében, mint Lydia titkos szerelemtől gyötrődő lelkében, vagy a csacsi, cserfes szobacicus gyermeteg belső világában! S alig vesszük észre, hogy lassan jártasak leszünk a korabeli Anglia tájain, társadalmi, politikai, művészeti viszonyaiban. Fokozódó érdeklődéssel követjük a hősök sorsának fordulatait, s velük együtt örvendezünk a szerencsés végkifejletnek. Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com

A wakefieldi lelkész Oliver Goldsmith 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz Gabo Kiadó A regény a lelkész dr. Primrose és népes családja történetét beszéli el, akik a vidéki parókia békés, idilli életét élik. Ezt a derűs megelégedettséget dönti romba a váratlan elszegényedés, amely mozgásba hozza az eseményeket. A valószínűtlen cselekményben meghiúsult házasságok, gátlástalan törtetéssel, elveszett gyermekekkel, tűzesettel, börtönnel, hamis és téves személyazonossággal találkozunk. A sebezhetőség minden szereplőnek megnehezíti az életét, akik alapvetően tisztességsek, de hajlamosak a naív és meggondolatlan viselkedésre. A történetet nagyrészt a lelkész beszéli el, ami már önmagában is sok komikus elemet visz a regénybe; a hézagok kitöltését pedig számos betét szolgálja. A mű tartalma ugyan könnyfakasztóan szentimentális jeleneteket, de alapregisztere a gazdag komikum. A szereplőket érő csalások éppoly humorosak, mint a nehézségeket megoldó, váratlan fordulat. Goldsmith kismesteri remekének egyik legszembetűnőbb jellegzetessége a sokféleség. Nemcsak a cselekmény szabálytalan és szerteágazó, de maga a szöveg is tartalmaz nem fikciós szövegeket, például verseket, szentbeszédeket, és különböző értekezéseket a politikáról., vagy az igazságszolgáltatásról és poétikáról. Mindez Goldsmith szerzői sokoldalúságát tanúsítja, aki költő, drámaíró volt egy személyben, nem beszélve a szellemi napszámosmunkákról, amelyeket a megélhetésért vállalt. Száz hiány is van e műben, s száz dolgot lehetne elmondanom, hogy azokat szépségekül tüntessem föl. De szükségtelen. Könyv lehet mulattató, számos hibák mellett is, s lehet untató egyetlen képtelenség nélkül. E darab hőse egyesíti magában a világ három legnagyobb hivatását: ő lelkész, férj s családapa. Úgy van rajzolva, mint ki kész tanításra, kész engedelmeskedésre, bőségben egyszerű, balsorsban fölemelkedett. A fényűzés s túlfinomultság e korában kinek tetszhetnék ily jellem? Kik a nagy világba szerelmesek, lenézéssel fordulnak el az ő falusi tűzhelye egyszerűségétől; kik a szemtelenséget humornak tartják, nem fognak elmésséget találni az ő ártatlan társalgásában, s kik megtanulták a vallást kicsúfolni, nevetni fognak a férfiún, kinek fő vigaszelvei a jövő életből merítvék http://moly.hu/konyvek/oliver-goldsmith-a-wakefieldi-pap . Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com

A két város regénye Európa Kiadó A tények költészete www.europakiado.hu Charles Dickens(1812-1870) Művei már a szerző életében túlléptek a nemzeti határokon. Holott az ő írói világa kötődött legszorosabban a tipikus angol civilizációhoz, elsősorban gyermekkorának, a húszas éveknek tárgyi és társadalmi valóságához. A realista irányzathoz szokás sorolni, holott regényeiben inkább mitologizált, mint realisztikus világot teremtett. Személyes szimpátiája és prófétai felháborodása kivételes intenzitással „torzított” el minden jelenséget, ami bekerült művészi érdeklődése körébe. Szándékosan a tények költészete érdekelte, mert a kor pragmatikus, hasznosságelvű s az önmegvalósítás mítoszától gondolkodásával szemben a képzeletben és a játékban látta az emberi természet eredeti jóságának megnyilvánulását. Dickens „fantasztikus realizmusát” Dosztojevszkij írói világával lehet rokonítani.(Pál József) Úgy tűnik minden összejött, hogy hátráltassa az írót, válás, vasúti szerencsétlenség, több országra kiterjedő felolvasások, de a közönséggel való közvetlen kapcsolat kábítószerként hat Dickensre, 1586 után. A regénynek a maga korában sem volt nagy sikere (Taxner Tóth Ernő), de a belőle készült színdarab századunk elején rendkívül népszerű volt. Igaz, Sydney Carton, a részeges ügyvéd önfeláldozását emelte ki. A két város egyedi az életműben. Kevés benne a humoros vagy melodramatikus díszítő elem, kevés benne a párbeszéd, nincsenek mellékcselekmények. Soha korábban Dickens ilyen szikár történettel nem elégedett meg. Csak a lényegről van szó. A forradalom problematikájáról. Ebben az Angliában, hangsúlyozza a regény, ahol a társadalmi haladásnak olyan reménytelennek tűnő harcot kell folytatnia, a szegények szörnyű körülmények közt élnek, szenvednek és nyomorognak. A nyugtalanság és elégedetlenség időnként-különböző ürügyekkel- elönti az utcákat, a csőcselék pusztításának veszélye állandóan a levegőben lóg. Az ellenpélda, a másik város, Párizs képe nem hagy kétséget afelől, hogy Dickens ettől féltette Angliát. Franciaországot, mint a nyomor országát ábrázolta, ahol az öregek és fiatalok arcán barázdákat húzott az éhség. A párizsi tömeget ellenállhatatlan társadalmi erőnek ábrázolja. Akárhányszor megidézi az író, mindig lenyűgöző természeti tüneménynek festi le: dühöngő áradatnak, áradó tengernek, forró víz örvénylésének, hőforrásnak, izzó kráternek látja. Ebben nem személyek, hanem a meg nem nevezett, pusztán számmal ellátott emberek vesznek részt; az egyéniség eltűnik a mindent elsöprő kollektivitásában. De amit a gonoszság felidézett, maga is éppoly gonosz. A rémuralom párizsi leírása szinte kéjessé válik izgatott lüktetésével. Valószerűnek hat az a nézet, hogy a táncot járó tömeg leírásban Dickens rettegése formálódik meg a népfelkeléssel kapcsolatban. „Semmi kétség, A két város kettős mondanivalóját így foglalhatjuk össze: szembeállítja a rossz, de elviselhető angol állapotokat az elviselhetetlen francia lázongással; és a forradalom fenyegetésével felfelé és lefelé egyaránt figyelmeztetni akar arra, amitől a legjobban rettegett kora angol polgárságával együtt.”(Im.mű)Itt jut el Dickens ahhoz a ponthoz, melynél mindenféle társadalmi erőszakot azonosít a bűnözéssel. Dickens nem hitt a parlamenti demokráciában és párját ritkító módon elutasította az országgyűlési képviselői státuszt. Dickens ellentmondásos nézetei megmutatkoznak a polgárság és a munkásság bírálatában, és előkészítik a Szép regények c. mesterművet, amit a kritikusok a kiábrándultság mesterművének neveznek. A kötetről nemrég nyilatkozott igen elismerően Bán Zoltán András, én megpróbálom ettől függetleníteni magam. (Kerekes Tamás) Charles Dickensnek (1812--1870), a XIX. századi angol széppróza óriásának ez a kései regénye (1859) nyolcvan éve nem jelent meg magyarul, az utóbbi generációk számára tehát jóformán ismeretlen az életműből. "Azok voltak a legszebb idők, és azok voltak a legrútabb idők, az volt a bölcsesség kora, az volt a balgaság kora, azok voltak a hit napjai, azok voltak a hitetlenség napjai, az volt a Fény évadja, az volt a Sötétség évadja, az volt a remény tavasza, az volt a kilátástalanság tele. " Az 1789-es forradalmat közvetlenül megelőző idők Franciaországára utal ez az egyik leghíresebb angol regénykezdet, a címbeli két város pedig: Párizs és London. Két város -- és két férfi, akikre lesújtanak a francia forradalom rettenetes eseményei. Londonban az osztálya által elkövetett bűnök elől menekülő, azokat megtagadó fiatal francia arisztokrata, Charles Darnay és a züllött életmódot folytató angol ügyvéd, Sydney Carton ugyanabba a fiatal nőbe szeret bele. Darnaynak akarata ellenére vissza kell térnie Párizsba, és szembe kell néznie a Terror anarchiájával. Carton sorsa végzetesen összefonódik riválisáéval, s a végső próbát neki is Párizsban kell kiállnia. A szerző által "legjobb történetének" nevezett regény erőteljes, eleven portréja a változásnak, a felfordulásnak, amely nemcsak a történelem menetét, hanem az egyének életét is alapjaiban változtatja meg. Dickens ebben a regényében egy bonyolult történet szálait szövögeti, részben az 1789-es eseményeket követő években, részben visszanyúlva a korábbi évtizedek vidéki Franciaországának világába. Könyve nem történelmi visszaemlékezés, nem ad átfogó képet a zaklatott kor minden részletéről, mégis - ha csak résnyire is - bepillantást enged egy azóta is büszkén emlegetett forradalom talán legigazságtalanabb időszakának hétköznapjaiba. A Bastille börtönében évtizedeket raboskodó egykori francia orvos, aki időskorának éveit Londonban éli, olyan abszurd helyzetbe kerül, hogy lányát éppen annak a családnak - mit sem sejtő - leszármazottja kéri feleségül, akik miatt ártatlanul töltötte a világtól elzárva legszebb éveit. Lánya érdekében megőrzi titkát, felül tud emelkedni az egykori sérelmeken, ám a történelmi események hirtelen véget vetnek a boldog, nyugalmas családi éveknek. A sors Párizsba veti őket, ahol maguk is a fejetlen, elszabadult őrület csapdájába esnek. Nehéz helyzetükben félelemmel tölti el őket, hogy sorozatban ítélik el, és végzik ki az előző évek arisztokratáit, és bárkit, akire a gyanú árnyéka vetül. A máig iszonyatosan hangzó guillotine félelmetes, "munkában töltött" időszaka volt ez. Az író mesterien keveri a kártyákat, könyvét olvasva képtelenség az eseményeket előre látni, szinte krimiszerűen izgalmassá teszi a történetet. Stílusa mindvégig lenyűgöző, a cselekmény olvasása közben pedig fel sem rémlik az olvasóban az elröppent százötven év. Dickens regénye egy szép, kerek történet, tele jó és rossz emberekkel, bűnös alakokkal, és nemes lelkű egyéniségekkel, véleményformáló, elgondolkoztató helyzetekkel. Történetük azonban csak eszköz, amolyan jelképes ecset volt az író kezében a kor megfestéséhez. "Azt reméltem, árnyalhatom néhány színnel a közismert képet, amely arról a rettenetes korról kialakult" -írta szerényen könyve előszavában a varázslatos tehetséggel megáldott szerző. Ne várjanak újabb nyolcvan évet, olvassák el! Érdemes. http://www.utazaswebring.hu/konyv47.html Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com

A metafora Legtöbbünk számára a metafora olyan nyelvi kép, amelyben egy dolgot egy másikhoz hasonlítunk, és a kettőt azonosítjuk egymással. A kortárs kognitív nyelvészet megközelítésében azonban elsősorban a fogalmak és nem a szavak jellemző tulajdonsága; funkciója az, hogy segítse bizonyos fogalmak megértését, és nem csupán művészi vagy esztétikai célokat szolgáljon; gyakran nem hasonlóságon alapszik; a hétköznapi emberek is a legkisebb erőfeszítés nélkül használják (anélkül, hogy ennek tudatában lennének); a metafora nem felesleges, bár kellemes nyelvi díszítőeszköz, hanem az emberi gondolkodás és megértés elengedhetetlen kelléke. Ez a megközelítés egy átfogó, általános és empirikusan tesztelt elmélet, amely rámutat, hogy a metafora alapvető az emberi gondolkodásban és megértésben, de ezen túlmenően társadalmi, kulturális és pszichológiai valóságunk megalkotásában is. A metafora jelenségének megértése tehát azt jelenti, hogy belátjuk, nem tudunk metafora nélkül gondolkodni, és a világról alkotott új elképzeléseinket is csak metaforarendszerek segítségével tudjuk létrehozni. Kövecses Zoltán az ELTE Amerikanisztika Tanszékének tanára, neve elsősorban angolszótárak szerzőjeként ismert. A kötet az Oxford University Pressnél jelent meg először Metaphor. A practical introduction címen. Kövecses Zoltán: A metafora. Gyakorlati bevezetés a kognitív nyelvészetbe Magyar Tudomány 2006 7. szám 2005 őszén a Typotex Könyvkiadó gondozásában a Test és Lélek sorozatban látott napvilágot Kövecses Zoltán A metafora. Gyakorlati bevezetés a kognitív nyelvészetbe című könyve. A kötet a 2002-ben az Oxford University Press Könyvkiadónál megjelent a Metaphor. A Practical Introduction című könyv magyar nyelvű változata, melynek fordítását Várhelyi Gabriella és Kövecses Zoltán készítette. Kövecses Zoltán külföldön és Magyarországon egyaránt elismert nyelvész, tudományos munkássága több kutatási területre is kiterjed: 1) angol és magyar szleng, például Magyar-angol szlengszótár. Hungarian-English Thesaurus of Slang, András T. Lászlóval közösen (1994); Angol-magyar szlengszótár. English-Hungarian Dictionary of Slang, András T. Lászlóval közösen (1994); Magyar szlengszótár (1998), 2) idiómák, például A Picture Dictionary of English Idioms (1996), Magyar-angol kifejezéstár (2003), Angol-magyar kifejezéstár (2005), 3) az amerikai angol, például Az amerikai angol. „The Voice of America” (1998), American English. An Introduction (2000), és 4) a kognitív nyelvészet különböző aspektusai (beleértve a kognitív szemantika metafora- és metonímiafelfogását és az érzelmek konceptualizálásának nyelvészeti tanulmányozását), például The Language of Love. The Semantics of Passion in Conversational English (1988), Emotion Concepts (1990), Metaphor and Emotion. Language, Culture, and Body in Human Feeling (2003), Metaphor in Culture. Universality and Variation (2005). Az utóbbi témakörhöz tartozik Kövecses Zoltán A metafora című, a magyar könyvpiacon hiánypótló jellegű kötete. Örvendetesnek tartjuk azt a tényt, hogy végre a kognitív nyelvészet iránt érdeklődő, ám angolul nem tudó olvasónak is lehetősége kínálkozik arra, hogy többet tudjon meg a metafora szerepéről az emberi gondolkodásban és megértésben. A könyv legnagyobb hasznát a nyelvészek, irodalmárok, fordítók, pszichológusok és újságírók vehetik, de szemléletes és a mindennapi nyelvhasználatból vett példái miatt a szélesebb körű olvasóközönségnek is ajánljuk. A kötet az előszót követően tizenhét fejezetre tagolódik, melyek végén praktikus összefoglalás és magyarázó jellegű irodalomjegyzék található, az egyes fejezeteket pedig kreatív, gondolkodásra ösztönző, a metaforikus kompetenciát fejlesztő feladatok zárják. A gyakorlati használatot megkönnyíti a könyv végén található glosszárium, a feladatok megoldásai és a felhasznált irodalom jegyzéke, melyből a szerző kiemeli a magyar nyelvű vagy magyarul hozzáférhető kognitív metaforaelmélettel foglalkozó tanulmányokat. A kötetet lezáró név- és tárgymutató, metafora- és metonímia-mutató kiterjedt utalásrendszere a visszakereshetőséget biztosítja, és gazdag összefüggés-hálózatot teremt a könyvben szereplő metaforák és metonímiák között. Az első fejezetben a szerző bemutatja a hagyományos és kognitív metaforaelmélet közötti fő különbségeket. Példákon keresztül bebizonyítja, hogy a hagyományos felfogással ellentétben a metafora nem kizárólag nyelvi jelenség, melyet nyelvi tudatossággal használnak fel különböző retorikai, stilisztikai, esztétikai, díszítő jellegű művészi célokra. A kötet szemléleti keretét a George Lakoff és Mark Johnson által kidolgozott koherens és szisztematikus elmélet, a „metafora kognitív nyelvészeti megközelítése” adja (Metaphors We Live By, 1980), melynek értelmében a metafora az emberi gondolkodás és megértés elengedhetetlen kelléke, mely áthatja mindennapi nyelvhasználatunkat és egész életünket. A második és harmadik fejezet a metafora leggyakoribb forrás- és céltartományait (például emberi test, állatok, növények – erkölcs, idő, halál) és azok kapcsolatát, a közöttük lévő megfelelés lehetőségeit tárgyalja, valamint a fogalmi metaforák fajtáit és csoportjait veszi számba, melyek természetükben, funkciójukban és hatásukban is különbözhetnek egymástól. Például ‘az érvelés háború’ fogalmi metafora konkrét képi forrástartománya a háború, absztrakt céltartománya az érvelés, mely a következő metaforikus nyelvi kifejezésekben jól megfigyelhető: „Ez az állítás nem nagyon védhető.” „Kritikái célba találtak.” „Soha nem nyertem vitát ellene.” „A nyilvános vitában megsemmisítő vereséget szenvedett.” A metafora alapjai és hatóköre a hatodik és a kilencedik fejezet témája, mely arra a két kérdésre keresi a választ, hogy milyen megszorítások határozzák meg a két adott fogalmi tartomány közötti metaforikus kapcsolatot, és mi szabja meg egy forrástartomány alkalmazási lehetőségeit több különböző céltartomány megértésében. A fogalmi metaforák nyelven kívüli és irodalmi lehetőségeit tárgyalja a negyedik és az ötödik fejezet, a sokféle (magyar, angol, kínai, japán, zulu, lengyel, volof, tahiti) kontrasztív nyelvi példán keresztül pedig képet kaphatunk a metaforák univerzalitásáról, interkulturális és kultúrán belüli különbségeiről is. Ilyen különbség például a düh felfogása a japán és a zulu nyelvben, hisz a ‘düh a hasban van’, illetve a ‘düh a szívben van’ fogalmi metaforák kultúraspecifikusak, csak az említett nyelvekre jellemzőek. A kötet több fejezete (például tizenegyedik, tizenharmadik) a metonímiát mint kognitív folyamatot tárgyalja, melynek entitásai ugyanazon idealizált kognitív modell tartományába sorolhatók, így e lényeges tulajdonságában különbözik a metaforától. Ezekből a fejezetekből arra is választ kaphat az olvasó, hogy miben hasonlítanak és hogyan hatnak egymásra ezek a szóképek a beszélő és a befogadó kognitív műveleteiben. A tizennegyedik fejezet a kognitív nyelvészet aspektusából empirikus kutatások segítségével elemzi a metaforák idiómákkal való kapcsolatát, alkalmazott nyelvészeti és nyelvpedagógiai felhasználási lehetőségeit, szerepüket az egyes szövegek metaforikus módon történő megformálásában és megértésében és az anyanyelvi kompetencia fejlesztésében. Befejezésül a kognitív metaforaelmélet nyelvészeti alkalmazásáról és a legújabb kutatások (hálózati modellek) eredményeiről is képet kaphatunk, az összefoglalás pedig az egyén szemszögéből ábrázolva szemléletes és egységes kognitív keretbe helyezi a metaforaelmélettel kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismereteket. Mondanunk sem kell, nagy izgalommal várjuk a Typotex Könyvkiadó megjelenésében a Test és Lélek sorozat további köteteit, illetve Kövecses Zoltán újabb angol és magyar nyelvű könyveit a kognitív nyelvészet területén. (Kövecses Zoltán: A metafora. Gyakorlati bevezetés a kognitív nyelvészetbe. Budapest: Typotex, 2005, 280 p.) Boronkai Dóra VILÁGOSSÁG 2006/8–9–10 Kövecses Zoltán: A fogalmi metaforák elmélete és az elméletkritikája1A Lakoff–Johnson nevével fémjelzett fogalmi metaforák elméletét számos oldalról érte kritika az utóbbi 25 évben. Ezek közül a dolgozatban öt nagyobb kérdéskört vizsgálok meg röviden: (1) a metaforák kutatásának módszertani kérdését; (2) az elemzési irány kérdését; (3) a sematikussági vagy absztrakciós szint kérdését; (4)a testesültség kérdését; és (5) a metafora és a kultúra viszonyának kérdését. I. MÓDSZERTANI KÉRDÉS Az egyik és talán leggyakrabban hangoztatott kritika az, hogy a fogalmi metaforákat a legtöbb kutató intuitív és esetleges nyelvi metaforák alapján állítja fel (STEEN1999; SEMINO 2005). Vagyis megvizsgáljuk saját mentális lexikonunkat vagy akár a szótárakban és tezauruszokban található adatokat, és bizonyos metaforikus nyelvi példák alapján fogalmi metaforák meglétére következtetünk. Ha például azt találjuk, hogy szótárainkban a forr ige azt is jelenti, hogy „nagyon dühös”, a felrobban azt, a fortyog azt, hogy „valaki annyira dühös, hogy bármikor önkontrollját veszítheti”, akkor ezen kifejezések alapján arra következtethetünk, hogy létezik egy olyanfogalmi metafora, amely szerint A DÜH TARTÁLYBAN LEVŐ FORRÓ FOLYADÉK(LAKOFF–KÖVECSES 1987).A kritikusok szerint ezzel a megközelítéssel az a probléma, hogy egyrészt megelőlegezzük, hogy mely nyelvi kifejezések metaforikusak, másrészt pedig nem tud-hatjuk, hogy a nyelv valós használata során milyen metaforikus nyelvi kifejezések fordulnak elő a düh céltartományával kapcsolatosan. Ezek fényében tehát szükség van egy olyan eljárásra, melynek segítségével a metaforikus kifejezéseket szisztematikusan be tudjuk azonosítani, és szükség van meghatározott, valós korpuszok vizsgálatára, melyek segítségével a szisztematikus beazonosítás megtörténhet. Bár messzemenően egyetértek mindkét felvetéssel, mégsem gondolom úgy, hogy ez a kritika felülírná vagy aláásná a fogalmi metaforaelmélet fent leírt gyakorlatát. Hogyan lehetséges ez? Véleményem szerint a valós szövegekben történő szisz-tematikus beazonosítás a metaforaelemzés nem ugyanazon szintjén folyik, mintamelyen a legtöbb kognitív nyelvész (beleértve magamat is) eddig dolgozott ésdolgozik.A kognitív nyelvészeti megközelítés alapján a metaforák létezésének három szint-jét különböztethetjük meg: a szupraindividuális, individuális és szubindividuális szinteket (KÖVECSES 2005a, 17. fejezet). A szupraindividuális szinten dekontextualizált1 Hálásan köszönöm Benczes Réka megjegyzéseit és segítségét, melyet a dolgozat írása során nyújtott. Metafora a nyelvészetben és a kognitív tudománybanVilagossag_2006_8_9_10_belivek_vegleges.indd 8705/07/2007 15:42:56 -------------------------------------------------------------------------------- nyelvi példákat találunk (például a szótárakban) és amelynek alapján következtethetünk a fogalmi metaforákra. Az individuális szinten konkrét beszélők meghatározott kommunikatív szituációkban metaforikus nyelvi kifejezéseket használnak egy céltartománnyal kapcsolatosan. A szubindividuális szinten a használt nyelvi, illetve fogalmi metaforák motiváltságát vizsgáljuk, vagyis azt, hogy milyen testi vagy kulturálisalapja van egy-egy metafora használatának. Tehát a nyelvi metaforák szisztematikus beazonosítása valós nyelvi korpuszokban olyan cél, amely az általam individuálisnak nevezett szinthez kötődik. Ez pedig nem írja felül azt a szupraindividuális szinthez kapcsolódó célt, hogy intuitíven metaforikusnak ítélt nyelvi kifejezések alapján bizonyos fogalmi metaforákra következtessünk. Viszont a két szint céljai kiegészítik egymást annyiban, hogy a szupraindividuális szinten hipotetikusan javasolt metaforák kiindulási pontot nyújt-hatnak az individuális szinten szisztematikusan azonosított nyelvi metaforikus kifejezések nagyobb „fogalmi metaforákba” történő szervezéséhez. II. AZ ELEMZÉSI IRÁNY KÉRDÉSET öbb kritikus felveti az elemzési irány kérdését, vagyis azt, hogy metaforáink elemzését – az építkezés fogalmi metaforát használva – vajon „felülről lefelé” (top down),vagy „alulról felfelé” (bottom up) kell-e végeznünk (DOBROVOLSKIJ–PIIRAINEN 2005;STEFANOWITCH 2007). Nyilvánvaló, hogy a fogalmi metaforaelmélet „hagyományos”művelői a „felülről lefelé” irányt követik, mivel kis számú példa alapján hipotetikusfogalmi metaforákat építenek fel, és ezek belső struktúráját vizsgálják (lásd fogalmi megfelelések). Az ilyen jellegű vizsgálódásokban tehát a figyelem középpontjában a fogalmi metafora maga mint „magasabb szintű” kognitív képződmény áll. Az „alulról felfelé” történő építkezés során nagyszámú kifejezést (pl. teljes korpuszokat) vizsgálunk meg, a metaforikus kifejezéseket szisztematikusan, egy jól meghatározott protokoll segítségével azonosítjuk be, majd megnézzük, hogyan viselkednek a metaforikus elemek a konkrét szituációban (szemantikai, strukturális, pragmatikai, esztétikai stb. szempontokból), és esetleg egy többlépcsős folyamat végén jutunk el fogalmi metaforák posztulálásához (ld. például STEEN 1999). Az ilyen jellegű vizsgálatokban tehát figyelmünk középpontjában a nyelv és a nyelvi metaforák, valamint ezek viselkedése áll. Ez utóbbi elemzési irány képviselői általában két kritikai észrevételt fogalmaznak meg a „felülről lefelé” építkező megközelítéssel szemben. Az egyik a „szabályszerűtlenségek dominanciája” elve, a másik pedig az a mindent felülíró igény, hogy minden nyelvi és fogalmi metaforát megtaláljunk, ami egy-egy célfogalommal kapcsolatos.Ha figyelmünk középpontjában a nyelvi struktúrák és folyamatok (és nem elsősorban kognitív struktúrák és folyamatok) állnak, akkor korpuszunkban elsősorban nem szabályszerűségeket, hanem szabályszerűtlenségeket fogunk találni. A „szabályszerűtlenségek dominanciájának” tétele azt jelenti, hogy az egyes metaforikus nyelvi kifejezések szemantikai viselkedésüket tekintve túlnyomórészt szabályszerűtlenek annak ellenére, hogy olyan szélesebb, szabályszerű kognitív folyamatok eredményeképp jönnek létre, mint amilyenek például a fogalmi metaforák (DOBROVOLSKIJ–PIIRAINEN 2005). Vagyis az a fő ellenvetés, hogy a szabályszerűségeket (például fogalmi metaforákat) hangsúlyozó „felülről lefelé” megközelítés nem tud magyarázatot adni sok metaforikus nyelvi kifejezés sajátos szemantikai viselkedésére. Dobrovolskij és Piirainen szerint ennek az az oka, hogy ezek a sajátosan viselkedő metaforikus kifejezések (főként metaforikus idiómák) bizonyos kultúra-specifikushatás(ok)ra jöttek létre, és ezért nem magyarázhatók nagyobb, sokszor univerzálisfogalmi metaforák segítségével. Tehát az „alulról felfelé” megközelítés képviselői szerint az a fő probléma a „felülről lefelé” építkező megközelítéssel, hogy a fogalmi metaforák nem adnak magyarázatot számos metaforikus kifejezés jelentésére és általában vett sajátos (nem rendszer-szerű) nyelvi-szemantikai viselkedésére. A hagyományos fogalmi metaforaelmélet kritikusai úgy vélik, hogy a metaforák nyelvi viselkedése inkább szabályszerűtlen, mint szabályszerű, és ezt a globális fogalmi metaforákat hangsúlyozó megközelítésel kendőzi. Ez a kritika bizonyos értelemben jogos, más értelemben viszont nem. Vegyük példaként a szőrözik valamivel metaforikus kifejezést. Hogyan tudja megmagya-rázni a kifejezés jelentését (szemantikai viselkedését) a fogalmi metaforák hagyományos elmélete? Ahhoz, hogy ezt megtehessük, tudnunk kellene, hogy melyik az a globális fogalmi metafora, amely motiválja a szó használatát a „részleteket, lényegtelen dolgokat hangsúlyozva akadékoskodik” jelentést. E célra nem találunk könnyen olyan természetes módon adódó globális metaforát, mint amilyen a DÜHTARTÁLYBAN LEVŐ FORRÓ FOLYADÉK (a forr vagy más szavak esetében), AZELMÉLETEK ÉPÜLETEK (a szilárd alapokon nyugszik kifejezés esetében), vagy AZÉLET UTAZÁS (a rögös út áll mögötte kifejezés esetében). Ha viszont nincs ilyen globális metafora, akkor nincs mivel megmagyaráznunk azt a nyelvi tényt, hogy a szőr szót használjuk az előbbi jelentésben és nem valami másik szót. De ha létezik is ebben az esetben egy globális fogalmi metafora (csak éppen nehezen megfogalmazható), valószínű, hogy számos olyan eset is van, amikor egyszerűen nem létezik olyan természetesen adódó globális fogalmi metafora, amelynek segítségével egy metaforikus nyelvi kifejezés szemantikai viselkedését megmagyarázhatnánk. Ebből adódóan a fogalmi metaforák legalábbis általam képviselt elmélete nem állítja azt, hogy minden egyes metaforikusan használható nyelvi kifejezés mögött egy globálisfogalmi metafora húzódna. A kritika tehát ennyiben jogos. Más szempontból viszont nem. Dobrovolskij és Piirainen (2005) szerint a fogalmi metaforaelmélet nem tud minden esetben magyarázatot adni az ugyanazon fogalmi metafora alá tartozó nyelvi kifejezések eltérő szemantikai viselkedésére. Nézetük szerint az a tény, hogy két vagy több metaforikus kifejezés egy fogalmi metafora alá tartozik, még nem magyarázza meg ezen kifejezések eltérő jelentését. Vegyük példaként a következő kifejezéseket: „Megjegyzése olaj volt a tűzre” és „A vita újra fellángolt köztük”. Bár feltételezhetjük, hogy A VITA TŰZ fogalmi metafora motiválja a kifejezéseket, Dobrovolskij és Piirainen szerint azonban a két kifejezés jelentése közti különbséget nem magyarázhatjuk meg csupán a fogalmi metaforával. A „növeli a vita intenzitását” (olaj a tűzre) és „hirtelen növekszik a vita intenzitása” (fellángol)jelentős mértékben különböznek, de erről a különbözőségről a globális fogalmimetafora-elmélet semmit sem képes mondani. Dobrovolskij és Piirainen figyelmen kívül hagyják, hogy a fogalmi metafora elméletnem áll meg bizonyos fogalmi metaforák felállításánál, és hogy ezeknek a metaforáknak a felállítása csak egy kezdeti lépés az elemzés során. Meg kell vizsgálnunk azt is, hogy a forrástartomány elemei a céltartomány mely elemeinek felelnek meg, hiszen ezek a megfelelések (leképezések) adják a fogalmi metaforák lényegi öszszetevőjét. A VITA TŰZ metafora esetében ezek a megfelelések egy meglehetősen finom, több részletre is kiterjedő struktúrát mutatnak. Mivel A VITA TŰZ metafora Metafora a nyelvészetben és a kognitív tudománybanVilagossag_2006_8_9_10_belivek_vegleges.indd 8905/07/2007 15:42:56 -------------------------------------------------------------------------------- Page 4 90része egy általánosabb metaforának (AZ INTENZITÁS HŐ), célszerű A VITA TŰZ megfeleléseit ennek a szélesebb, globálisabb fogalmi metaforának a keretei közt kezelni (lásd KÖVECSES 2005a). A teljesség igénye nélkül, AZ INTENZITÁS HŐ fogalmi metafora a következő megfelelésekből tevődik össze: Forrástartomány:→Céltartomány: a hő (tűz) foka →az intenzitás foka a hő (tűz) oka →az intenzitás oka a hő (tűz) fokának emelkedése →az intenzitás fokozódása a hő (tűz) fokának csökkenése→az intenzitás csökkenése a hő (tűz) megszűnése →az intenzitás megszűnése Ezen megfelelések közül mások lesznek érvényesek a „Megjegyzése olaj volt a tűzre” és „A vita újra fellángolt köztük” mondatokra. Az olaj volt a tűzre kifejezés jelentését „a hő (tűz) oka → az intenzitás oka” megfelelés motiválja, míg a fellángolt setében „a hő (tűz) fokának emelkedése → az intenzitás fokozódása” megfelelés érvényes. A két metaforikus kifejezés jelentését ezzel még nem magyaráztuk meg teljesen, de megmutattuk, hogy a fogalmi metaforákat alkotó – szisztematikus és sokszor igen részletes – megfelelések képesek számot adni hasonló metaforikus kifejezések közti finom szemantikai különbségekről. Tehát nem állja meg a helyét az az észrevétel, hogy a fogalmi metaforaelmélet nem alkalmas azonos fogalmi metaforákra épülő metaforikus kifejezések szemantikai viselkedésében fellelhető különbségek megmagyarázására. Most térjünk rá az elemzési iránnyal kapcsolatos kritikák második pontjára, nevezetesen arra, hogy az első és legfontosabb célunk az kell hogy legyen, hogy megtaláljunk minden nyelvi és fogalmi metaforát egy adott korpuszban. Ez az igény a metaforakutatásban természetesen elsősorban a korpusznyelvészet művelői részéről fogalmazódik meg (lásd például STEFANOWITCH 2007). Önmagában véve ez egy védhető és méltánylandó célkitűzés. Ugyanakkor azonban felmerül a kérdés, hogy miért is keressük valójában a metaforákat. Vajon azért, hogy a metaforák teljes repertoárját meg tudjuk adni, és minél teljesebb listákat produkáljunk? Úgy vélem, hogy nem ez a legfontosabb cél, hanem az, hogy feltárjuk, hogy a metaforák milyen mértékben és milyen tartalommal járulnak hozzá absztrakt fogalmaink konceptualizálásához, illetve ezeknek a kognitív reprezentációjához. Elvégre végsőcélunk a metaforák céltartományaiként szereplő absztrakt fogalmak minél mélyebb megismerése. A korpusznyelvészeti megközelítés jóval több metaforikus kifejezést és fogalmi metaforát tud azonosítani egy-egy céltartománnyal kapcsolatban, mint az intuitív,„hagyományos” megközelítés (pl. STEFANOWITCH 2007). Ugyanakkor azonban ez a kvantitatív előny nem jár feltétlenül nagy minőségi változással az elemzéseink során. Stefanowitch öt érzelemmel kapcsolatos szót (düh, félelem, boldogság, szomorúság és undor) vizsgált meg a Brit Nemzeti Korpusz alapján. Eredményei voltaképpen alátámasztják a „felülről lefelé” haladási irányt követők eredményeit: a dühvel kapcsolatos legjellemzőbb fogalmi metafora a hőség, a boldogságra leginkább a felfelé irányultság jellemző stb. Az érzelmekre jellemző specifikusszintű metaforák legtöbbjét a korpusz nyelvészeti megközelítés nem találta szignifikánsan egy-egy érzelemhez tartozónak.Kövecses Zoltán ∎ A fogalmi metaforák elmélete és a fogalom kritikájaVilagossag_2006_8_9_10_belivek_vegleges.indd 9005/07/2007 15:42:57 -------------------------------------------------------------------------------- Page 5 VILÁGOSSÁG 2006/8–9–10.91Ugyanakkor az érzelemfogalmakkal kapcsolatos tudásunk alapjául ezek a metaforák szolgálnak. AZ ÉRZELMEK ELLENFELEK, AZ ÉRZELMEK TERMÉSZETI ERŐK,AZ ÉRZELEM ŐRÜLET stb. fogalmi metaforák kulcsfontosságú aspektusait (mint kontroll, passzivitás, kontrollvesztettség) határozzák meg az érzelem fogalmaknak. Ez a diszkrepancia arra mutat rá, hogy az intuíciók (jelen esetben az érzelemfogalmakkal kapcsolatos intuíciók) elengedhetetlenül szükségesek a korpusz nyelvészeti eredmények interpretálásához. (Természetesen ezeket a fogalmakkal kapcsolatos intuíciókat más kísérleti módszerek segítségével ellenőrizni lehet, és kell is.)A generikus szintű metaforák teszik ki a Stefanowitsch által kapott érzelemmetafo-rák döntő többségét. Ezek olyan „eseménystruktúra” metaforák, mint AZ (ÉRZELMI)ÁLLAPOT TARTÁLY, AZ (ÉRZELMI) ÁLLAPOT TÁRGY, AZ (ÉRZELEM) OK(A)ERŐ, A(Z ÉRZELMI) VÁLTOZÁS MOZGÁS. Az ilyen generikus szintű metaforák minden állapotra, okra, változásra stb. érvényesek, ezért jelentőségük korlátozott az érzelemfogalmakkal kapcsolatos prototipikus kognitív modellek konkrét tartalmának megadásában. Ez annak ellenére van így, hogy több érdekes eltérést találunk az egyes érzelemfogalmak között a generikus metaforák szintjén is. Az elemzési iránnyal kapcsolatos első kritikai észrevétel kapcsán tehát azt mond-hatjuk, hogy a nyelvi kifejezések szintjén a metaforák jóval kevésbé szabályszerűtlenek, mint ahogy azt a kritikusok gondolják, amennyiben figyelembe vesszük a fogalmi metaforákat alkotó megfelelések rendszerét. A megfelelések segítségévelszámos finom jelentéskülönbséget vagyunk képesek megmagyarázni. Az ezzelkapcsolatos második kritikai megjegyzés szerint a metaforavizsgálatnak kvantitatívszempontból minél teljesebbnek kell lennie. Azonban mint láttuk, a kvantitatív metaforaelemzést elkerülhetetlenül ki kell egészítenünk intuitív kvalitatív elemzéssel. III. A METAFORÁK SEMATIKUSSÁGÁNAK KÉRDÉSE Több kutató felveti a fogalmi metaforák sematikusságának kérdését, vagyis azt, hogy egyes fogalmi metaforákat mely sematikussági szinten kell megfogalmaznunk. Például Klausner és Croft (1997) megjegyzik, hogy a Lakoff–Johnson (1980) általjavasolt jól ismert metafora, AZ ELMÉLET / ÉRVELÉS ÉPÜLET nem a megfelelőszinten általánosítja a nyelvi tényeket. Például mondhatjuk azt, hogy „Az elmélet /érvelés szilárd alapokon nyugszik”, de azt nem, hogy „Az elméletnek / érvelésnekhosszú folyosói és magas ablakai vannak”. Vagyis nem használható fel a forrás-tartomány bármely eleme a céltartománnyal kapcsolatban. Klausner és Croft ezért az előbbi fogalmi metaforának egy kevésbé sematikus változatát javasolja: AZELMÉLET / ÉRVELÉS MEGGYŐZŐEREJE AZ ÉPÜLET FIZIKAI INTEGRITÁSA. Tehát a sematikussági szint helyes meghatározása nélkül nem lehetséges választ adnunk arra a kérdésre, hogy egy fogalmi metafora forrástartományának mely elemei kerülnek át a céltartományra, és melyek nem. Ha a feltételezett cél- és forrás-tartományaink túl sematikusak, akkor a forrástartomány olyan elemeit is le kellene tudnunk képezni a céltartományra, amelyeket nem használunk ilyen módon, és ha a fogalmi metaforák nem eléggé sematikusak, akkor olyan elemeket nem képezhetnénk le, amelyekről tudjuk, hogy leképezhetőek. A sematikusság kérdésköréhez kapcsolódóan Zinken (2007) megjegyzi, hogy a hagyományos fogalmi metaforaelmélet azon megállapítása sem érvényes, miszerint a forrás- és céltartományok közti megfelelések meglehetősen magas szinten, a rosch-i értelemben vett fölérendelt szinten lennének. Például Lakoff és Johnson Metafora a nyelvészetben és a kognitív tudománybanVilagossag_2006_8_9_10_belivek_vegleges.indd 9105/07/2007 15:42:57 -------------------------------------------------------------------------------- Page 6 92szerint A SZERELEM UTAZÁS metaforában az elmélet szerint a leképezések a JÁRMŰ, és nem a HAJÓ vagy VONAT szintjén vannak. A forrás- és céltartomány között A JÁRMŰ KAPCSOLAT a megfelelés és nem az, hogy A HAJÓ KAPCSOLAT vagy A VONAT KAPCSOLAT. Zinken szerint viszont a természetes diskurzusokban a leképezések az alapszintű fogalmak között jönnek létre, és nem a fölérendelt vagy alárendelt szinteken. Zinken úgy érvel, hogy ha a fölérendelt szinten jönnének létre a megfelelések, akkor az azonos forrástartományhoz tartozó és hasonló jelentéssel rendelkező alapszintű fogalmak csak egy-egy magas szintű megfelelés alternatív megjelenési formái lennének (és mint ilyenek, felcserélhetőnek kellene lenniük),hiszen ugyanaz a leképezés vagy megfelelés érvényes rájuk. Zinken azonban olyanpéldákat is használ, amikor ez nincs így: a way (út) és a course (pálya) az ÚT fizikaitartományából, a ship (hajó) és boat (csónak) a SZÁLLÍTÁS fizikai tartományából, a kettle (vízforraló) és a pot (lábas) a TARTÁLY fizikai tartományából származik. Zinken úgy látja, hogy az általa vizsgált német és angol politikai szövegekben a beszélők meglehetősen eltérő módokon használják metaforikus értelemben ezeketca nagyon hasonló jelentésű és azonos fizikai tartományokba tartozó szavakat.cEz hogyan lehetséges, ha feltehetőleg ugyanannak a fölérendelt szintű megfelelésnek azonos jelentésű nyelvi instanciáiról van szó? Mit mondhat erről a kognitívnyelvészet metafora-felfogása? Véleményem szerint a válaszhoz két olyan összetevőre van szükségünk, amelyek nem részei a standard Lakoff–Johnson-i elméletnek: így a forrástartomány hatókörére és a jelentésfókusz fogalmára. A forrás-tartományhatóköre azt jelenti, hogy minden metaforikus forrástartomány a céltartományok egy bizonyos csoportjára, körére érvényes. Például az ÉPÜLET forrástartomány hatóköre bármilyen KOMPLEX ABSZTRAKT RENDSZER, legyen az a politika, gazdaság, emberi kapcsolatok, az élet vagy hasonlók (KÖVECSES 2005a; b). A jelentésfókusz azt jelenti, hogy minden metaforikus forrástartományt a céltartományok egy vagy esetleg több jelentésaspektusának konceptualizálására használjuk fel. Például az ÉPÜLETTEL mint forrástartománnyal asszociált egyik jelentésfókusz a struktu-ráltság, melyet a következő metafora formájában adhatunk meg: EGY KOMPLEXABSZTRAKT RENDSZER EGY KOMPLEX FIZIKAI TÁRGY. Vagyis az ÉPÜLET for-rástartományának használata azt teszi számunkra lehetővé, hogy komplex absztraktrendszerek strukturáltsággal kapcsolatos aspektusairól beszéljünk, gondolkozzunk. Zinken ellenpéldáiról ennek fényében azt mondhatjuk, hogy a TARTÁLY forrástartomány egyik jelentésfókusza a feszültség, nyomás: AZ ABSZTRAKT FESZÜLTSÉGFIZIKAI NYOMÁS. Ezen jelentésfókusz kifejezésére alkalmasabbnak tűnik a vízfor-raló teáskanna, amely gőzzel működik és sípol, mint a lábas, amelyben nagy mennyi-ségű folyadékot tárolunk és forralunk. Bár mindkettőben folyadékot melegítünk (és ebből a szempontból a kifejezések hasonló jelentésűek), jelentésfókuszuk és ebből fakadóan metaforikus használatuk jelentősen és szisztematikusan eltér. Másodikként vegyük a WAY és COURSE fogalmakat. Zinken érvelése csak akkor lenne helytálló, ha a WAY és a COURSE ugyanannak a megfelelésnek lennének példái. Bár a WAY és a COURSE jelentései valóban nagyon hasonlóak, mégiskét megfelelés példáinak tekinthetjük őket. A WAY ahhoz a metaforához tartozik,melyet mint A CSELEKVÉS MÓDJA A MOZGÁS ÚTJA adhatunk meg, míg a courseszó A CÉL ELÉRÉSÉNEK ÜTEMEZÉSE AZ ÚTI CÉLHOZ VALÓ KÖZELÍTÉSÜTEMEZÉSE, amelyben a course egy előre megtervezett útvonalat jelent. Zinken harmadik példája a ship és boat szavakkal kapcsolatos. Amint a szerző rámutat, a két szót metaforikusan nagyon eltérő módon használják a német és angolKövecses Zoltán ∎ A fogalmi metaforák elmélete és a fogalom kritikájaVilagossag_2006_8_9_10_belivek_vegleges.indd 9205/07/2007 15:42:57 -------------------------------------------------------------------------------- Page 7 VILÁGOSSÁG 2006/8–9–10.93politikai diskurzusban. A ship szó tipikusan egy államot vagy pártot jelöl metaforikusértelemben, míg a boat általában arra utal, hogy emberek és pártok kénytelenek együtt működni. A kérdés megint az, hogy a két hasonló jelentésű szó egy megfelelésre épül-e. Nyilvánvalóan nem. A boat esetében AZ ÁLLAPOTOK TARTÁLYOK metaforáról van szó, a ship esetében pedig egy összetett metaforával van dol-gunk. Egyrészt A HOSSZÚ TÁVÚ CÉLTUDATOS TEVÉKENYSÉGEK HOSSZÚUTAZÁSOK, másrészt A KOMPLEX ABSZTRAKT RENDSZEREK KOMPLEXFIZIKAI TÁRGYAK metafora motiválja a HAJÓ fogalom használatát. Ezek egyikesem tenné lehetővé a CSÓNAK fogalom használatát az állam vagy a politikai pártok jelentésben. Összegzésül elmondhatjuk tehát, hogy bár Zinkennek abban igaza van, hogy a fenti hasonló jelentésű szavakat nem használhatjuk metaforikusan hasonló módon, ennek nem az az oka, amit a szerző feltételez. A metaforikus megfelelések fölérendelt szinten találhatóak, és a hasonló jelentésű szavak eltérő metaforikus használatát az egyes forrástartományokkal asszociált jelentésfókusszal magyarázhatjuk, illetve azzal, hogy a szavak más-más megfelelésekre épülnek.IV. A TESTESÜLTSÉG KÉRDÉSEA testesültség a kognitív nyelvészet egyik olyan kulcsfogalma, amely világosan megkülönbözteti a kognitív nyelvészet jelentésről alkotott felfogását más kognitivista irányzatok jelentésfelfogásától. A jelentés kialakulásában, abban, hogy valami jelentéssel bíróvá válik az emberi test kitüntetett szerepet játszik. Ebből a szempontból különösen fontos szereppel bírnak az ún. képi sémák, amelyek legalapvetőbb fizikai tapasztalatainkból származnak és nélkülözhetetlen elemei a körülöttünk lévő világmegértésének. Több kutató is rámutatott azonban arra, hogy a kognitív nyelvészet testesültséggel kapcsolatos nézetei bizonyos ellentmondásokhoz vezethetnek az elméleten belül(ALVERSON 1994; RAKOVA 2002). Így elsősorban problémához vezethet, hogy a teste-sültség elmélete egyszerre kíván számot adni a jelentés univerzalitásáról és kultúra-specifikusságáról. Rakova azt emeli ki, hogy egy olyan elmélet, amely a képi sémák és általában a legalapvetőbb emberi fizikai tapasztalatok univerzalitására épül nem lehet egyúttal az emberi tudás kultúrafüggőségének az elmélete is, legfőképpen akkor nem, ha a testesültséget naturalisztikus módon fogjuk fel. Kétségtelen, hogy a Lakoff–Johnson által adott legtöbb példa (mint a TARTÁLY képi séma) alapján úgy tűnhet, hogy Lakoff és Johnson a képi sémákat és a teste-sültséget általában olyan univerzális tapasztalatoknak tekintik, melyek „természetes módon” teszik számunkra a dolgokat (beleértve a nyelvet is) jelentéssel bíróvá, vagyis olymódon, hogy a testesültség univerzalitása mechanikusan univerzálisjelentésekhez vezet. Véleményem szerint a testesültségnek ezen lehetséges felfogásán sokat tudunk árnyalni, és ezáltal elkerülhetjük a fenti kritikát. Ehhez az kell, hogy a testesültséget ne mint homogén, mindenki számára azonos tényezőt lássuk. Ezt az a gondolat teszi lehetővé, hogy a testesültségnek több összetevője van, amelyek közül a különböző kultúrák (és feltehetőleg ezen belül az egyének is) bármelyikre hangsúlyt helyezhetnek. Ezt a jelenséget „változó tapasztalati fókusznak” nevezem (KÖVECSES2005c). Vegyük például azt a fajta testesültséget, amely jelentéssel bíróvá teszi a düh érzelmével kapcsolatos szavainkat a különböző nyelvekben és kultúrákban. Metafora a nyelvészetben és a kognitív tudománybanVilagossag_2006_8_9_10_belivek_vegleges.indd 9305/07/2007 15:42:58 -------------------------------------------------------------------------------- Page 8 94Fiziológiai kutatások szerint a düh mint érzelem számos fiziológiai reakcióval járegyütt. Ilyenek például a bőr hőmérsékletének az emelkedése, a légzés gyorsulása,a vérnyomás növekedése, a szívverés erősödése stb. (EKMAN ET AL 1983). Ezekuniverzálisan érvényes fiziológiai reakciók, melyek az emberi test felépítésébőladódnak, és megmagyarázzák, hogy miért találunk számos egymástól függetlennyelvben és kultúrában hasonló generikus szintű fogalmi metaforát (lásd KÖVECSES2005c).Viszont azt is megfigyelhetjük, hogy a különböző nyelvek nem egyformán veszik figyelembe a dühvel kapcsolatos fiziológiai reakciókat. Míg például az angolban és a magyarban a testhőmérséklet emelkedése és a vérnyomás növekedése azonos hangsúllyal bír, addig a kínaiban jóval erőteljesebb a NYOMÁS komponensének jelenléte (YU 1998). Sőt, mint Rosaldo (1980) munkásságából megtudjuk, az új-guinea-i Ilongot törzs tagjai közt a düh állapotának fő ismérve egy differenciálatlan,általános „izgalmi” állapot. Vagyis a különböző nyelvek-kultúrák, kihasználva a vál-tozó tapasztalati fókuszból adódó lehetőségeket, a dühvel kapcsolatos testesültségmás és más összetevőit, illetve szintjeit tehetik düh-fogalmuk alapjává, és ezáltaljuthatnak részint univerzális, részint kultúraspecifikus fogalmakhoz.cA változó tapasztalati fókusz jelensége történetileg is jól érzékelhető folyamat. Gevaert (2001a; b) rámutatott, hogy angol nyelvtörténeti korpuszokban a HŐ-re épülő düh-fogalom különösen 850 és 950 között volt jellemző az angolban. (Ezt a hővel kapcsolatos metaforák száma alapján tudta megállapítani.) Később viszont a düh fogalma inkább a NYOMÁS metaforáján keresztül konceptualizálódott, míg a XV. századtól a HŐ és a NYOMÁS együtt kerültek felhasználásra a düh konceptualizálásában. Ennek a folyamatnak a végeredménye A DÜH FORRÓTARTÁLYBAN LEVŐ FOLYADÉK metafora, melyet az angolban és a magyarban is megtalálunk. Gevaert jogosan azt a kérdést veti fel, hogy ennek fényében a Lakoff–Johnson-féle testesültség felfogás fenntartható-e, hiszen azt nem tételezhetjük fel, hogy a dühvel kapcsolatos fiziológiai reakcióink évszázadról évszázadra változnak. A változó tapasztalati fókusz jelensége segítségünkre lehet ezen észrevétel megválaszolásában (KÖVECSES 2005c). A dühvel kapcsolatos testesültség, mint láttuk, komplex és több összetevőből áll. Ezek közül különböző kulturális hatásokra koronként eltérő komponenseket kerülhetnek figyelmünk középpontjába, amelyek metaforáinkon keresztül fogalmaink meghatározó összetevőivé válhatnak. Tehát a gevaerti kritika csak abban az esetben lenne igaz, ha a testesültséget mint homogén és az emberi konceptualizáció számára nem változó tényezőt vennénk figyelembe. A testesültségnek a változó tapasztalati fókusz alapján történő felfogása viszont egyértelmű magyarázatot nyújt a felvetett problémára. V. A KULTÚRA KÉRDÉSEA testesültségnek a fentiekben kifejtett gyengébb és kevésbé mechanikus felfogása sem képes azonban arra, hogy átfogó magyarázatot adjon arra a kérdésre, hogy akultúra hogyan befolyásolja a metaforikus konceptualizációt. Nem világos, hogy mi apontos viszony a testesültség univerzális metaforákhoz vezető folyamatai és a loká-lis kultúra nyelv- és kultúrafüggő metaforákhoz vezető folyamatai között. Egyáltalán:számot tud-e adni egyszerre a kognitív nyelvészet metafora-felfogása a metaforikus konceptualizáció univerzális és kultúraspecifikus aspektusairól? Erre a kérdésre próbáltam választ adni a Metaphor in Culture. Universality and Variation című köny- Kövecses Zoltán ∎ A fogalmi metaforák elmélete és a fogalom kritikájaVilagossag_2006_8_9_10_belivek_vegleges.indd 9405/07/2007 15:42:58 -------------------------------------------------------------------------------- Page 9 VILÁGOSSÁG 2006/8–9–10.95vemben (KÖVECSES 2005c). Ehelyütt csak arra van lehetőség, hogy néhány példávalcillusztrálva a válasz bizonyos elemeit röviden felvázoljam.A valós metaforikus konceptualizáció kettős és egyidejű kényszer vagy nyomáshatása alatt történik: a testesültség és a kontextus nyomása alatt. A kontextusta lokális kultúra határozza meg. E kettős kényszer voltaképpen nem más, minta koherenciára való törekvés: a metaforikus konceptualizáció során igyekszünk koherensek maradni mind az univerzális testesültséggel, mind a kultúraspecifikus lokális kultúrával. Ez bizonyos esetekben lehetséges, más esetekben viszont vagycaz egyik, vagy a másik hatás bizonyul erősebbnek. A kontextusnak lehetnek fizikai, szociális, kulturális, textuális stb. aspektusai, és olyan tényezők alkotják, mint a színtér, a téma, a hallgató és a médium, melyek mindegyike hatással lehet a metaforikus konceptualizációra. Például a belga kognitív nyelvész, Frank Boers (1999) kimutatta, hogy a fizikai kontextus szisztematikusan befolyásolhatja a metaforák használatát. Boers A GAZDASÁG EGÉSZSÉG metaforát tanulmányozta mintegy tízéves intervallumban, és azt találta, hogy a metaforahasználata szisztematikusan gyakoribb a téli hónapokban, mint a nem téliekben. Ittegy potenciálisan univerzális metaforáról van szó, amelynek használatát a kommu-nikáció fizikai kontextusa befolyásolja.Hogy egy bizonyos szituációban milyen metaforát használunk, nem csak az döntiel, hogy milyen (potenciálisan) univerzális metaforával rendelkezünk az adott céltar-tománnyal kapcsolatban, hanem az is, hogy a metaforikus konceptualizáció milyentársadalmi színtéren és milyen témáról zajlik. Vegyük példaként az alábbi idézetet:„Levelet írt Sepp Blatter a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) svájci elnöke az ázsiai szövetség (AFC) vezetőinek, melyben elfogadhatatlannak minősítette a kontinens küldötteinek három héttel ezelőtti kivonulását a FIFA- kongresszusáról, ugyanakkor megígérte, hogy megpróbál segíteni az AFC gondjainak megoldásában – jelentette kedden a DPA német hírügynökség. Nagyon elkeserített az Önök viselkedése a Los Angeles-i kongresszusunkon.Önöknek, mint a labdarúgáshoz értő szakembereknek tudniuk kellett volna, hogyaz a csapat soha nem nyeri meg a mérkőzést, amelyik a lefújás előtt levonul apályáról – áll a levélben.” (Zalai Hírlap, 1999. július 28.)Itt egy FIFA kongresszusról van szó, amelyről kivonultak az ázsiai futballvezetők. Ezt a viselkedést értelmezi metaforikusan Sepp Blatter, a FIFA elnöke. Metaforájánakcéltartománya a FIFA kongresszusa, míg az általa használt forrástartomány maga a futball. Ezt természetesnek vesszük. De miért vesszük annak? Feltehetőleg azért, mert a kongresszus a futballról szól. Vagyis a kongresszus témája (a futball mint céltartomány) befolyásolja a forrástartomány kiválasztását. Ez fogalmi rendszerünk működése szempontjából egy meglehetősen gyakori módja annak, ahogy lokális kontextusokban megfelelő forrástartományokat rendelünk céltartományainkhoz. Metaforáink kiválasztását az is befolyásolhatja, hogy kik vagyunk, vagyis hogy mi a személyes előtörténetünk vagy milyen érdeklődési területtel rendelkezünk. Az újságok levelező rovatai némi betekintést nyújtanak abba, hogy ezen tényezők hogyan hatnak a metaforikus konceptualizációra. Egy levélíró a következőt írta egyiknapilapunkban az Európai Unióhoz történő csatlakozás előtt:Metafora a nyelvészetben és a kognitív tudománybanVilagossag_2006_8_9_10_belivek_vegleges.indd 9505/07/2007 15:42:58 -------------------------------------------------------------------------------- Page 10 96„Otthon vagyunk, otthon lehetünk Európában. Szent István óta bekapcsolódtunk ebbe a szellemi áramkörbe, és változó intenzitással, de azóta benne vagyunk– akkor is, ha különféle erők időnként, hosszabb-rövidebb ideig, megpróbáltak kirángatni belőle. (Magyar Nemzet, 1999. június 12.)Az UNIÓ MINT ÁRAMKÖR metafora nem egy szokványos metafora, de mint kiderült, a levélíró villamosmérnök volt, és számára természetes módon adódott a meta-fora használata. Megfigyelhető, hogy foglalkozásunk, személyes előtörténetünk, érdeklődésünk mind szerepet játszhatnak abban, hogy bizonyos céltartományokhoz milyen forrástartományokat tartunk legmegfelelőbbnek egy adott szituációban. A fenti néhány példa is világosan mutatja, hogy a metaforikus konceptualizáció nem kizárólag készen kapott univerzális metaforák segítségével történik. A kontextus nyomása a metaforák használatának egy újabb kikerülhetetlen tényezője. Az, hogy a helyi kontextussal koherenciára törekszünk, fontos eszközt jelenthet számunkra olyan metaforák megmagyarázásában, melyek eddig kívül estek a „hagyományos” kognitív nyelvészeti metafora-felfogás kompetenciáján, de ugyanakkora kultúrák és nyelvek kreativitásának izgalmas produktumaiként tekinthetők. KONKLÚZIÓK. A dolgozatban igyekeztem a kognitív nyelvészet „hagyományos” metafora-felfogásátért kritikákra válaszolni öt nagyobb kérdéskörön belül: a módszertant, az elemzésiirányt, a sematikusságot, a testesültséget, és a metafora-kultúra viszonyt illetően. Az első kritikai észrevételt illetően rámutattam, hogy a kritika által megfogalmazott cél és a kognitív nyelvészeti metaforakutatás célja nem azonos elemzési szinten találhatóak. A kognitív nyelvészek „hagyományos” célja a fogalmi metaforák posztulálása a szupraindividuális szinten, míg a kritikusok a nyelvi metaforák individuális szinten történő szisztematikus beazonosítását tartják szem előtt. Mindkét célérvényes, de csak a saját szintjén. A kritikák második csoportja az elemzési iránnyal kapcsolatos. Az „alulról felfelé ”történő elemzés támogatói abból indulnak ki, hogy nyelvi szinten a metaforák sokkal több szabályszerűtlenséget mutatnak, mint ahogy ezt a „felülről lefelé” elemzés támogatói sejtetni engedik. Igyekeztem rámutatni, hogy ez a kritika csak részben jogos, mert a metaforikus megfelelések segítségével számos finom jelentéskülönbséget vagyunk képesek megmagyarázni a nyelvi metaforák szintjén. Láttuk azt is, hogy a kvantitatív metaforaelemzést feltétlenül ki kell egészítenünk intuitív kvalitatív elemzéssel, ha a metaforaelemzés célja az absztrakt fogalmak minél teljesebb bemutatása. A kritikák harmadik csoportja a metaforák sematikussági szintjével függ össze.Zinken azt állítja, hogy a metaforák a valós diskurzusok szintjén a rosch-i érte-lemben vett alapszinten rögzültek, és nem a fölérendelt fogalmak szintjén. Zinken érvelése szerint, ha ez így lenne, akkor az azonos fizikai tartományba tartozó és hasonló jelentésű szavaknak ugyanazt kellene jelenteniük. De mivel ez nincs így, a megfelelések nem a fölérendelt, hanem a specifikusabb alapszinten vannak. Mint láttuk, a jelenséget másképp is magyarázhatjuk. Az egyes fizikai forrás tarto-mányok különböző jelentésfókusszal rendelkezhetnek (pl. a TARTÁLY a „nyomás” és a „mennyiség” jelentésfókuszával), és ezáltal az ezeknek megfelelő fogalmak különböző megfelelésekben vesznek részt. A különböző jelentések az elméletből természetes módon adódnak, és nem mint anomáliák jelentkeznek. Kövecses Zoltán ∎ A fogalmi metaforák elmélete és a fogalom kritikájaVilagossag_2006_8_9_10_belivek_vegleges.indd 9605/07/2007 15:42:59 -------------------------------------------------------------------------------- Page 11 VILÁGOSSÁG 2006/8–9–10.97A negyedik kritizált fogalom a testesültség volt. A monolitikus és minden kultúrára nézve azonos testesültség valóban problematikus. Bár a metaforikus konceptualizáció univerzális aspektusainak magyarázatára alkalmasabb eszköz lehet, a kultúránkénti és az időben történő változékonyság magyarázatára a testesültség alkalmatlan. Megoldást jelenthet és egyben hatékonyabb eszközzé is tehető a testesültség, ha a változó tapasztalati fókusz jelenségébe ágyazva értelmezzükés használjuk ezt a fogalmat. Ötödször, hogyan képzelhetjük el a metaforikus kreativitás magyarázatát a kognitív nyelvészet keretei között? Nyilvánvaló, hogy a testesültség még a változótapasztalati fókusz jelenségén át értelmezve sem lehet segítségünkre e kérdésmegválaszolásában. Járható útnak az tűnik, ha a metaforikus konceptualizációt két egymással esetenként versenyben levő kényszer – az univerzális testesültség és a lokális kontextus – produktumaként fogjuk fel.A dolgozatban igyekeztem felvázolni egy olyan keretet, amely a „hagyományos”Lakoff–Johnson-i metaforaelméletnek több ponton alternatívájaként fogható fel.Segítségével lehetőség nyílik arra, hogy sikeres választ adjunk a hagyományoselméletet ért számos kritikai észrevételre.IRODALOMALVERSON, H. 1994. Semantics and Experience. Universal Metaphors of Time in English, Mandarin, Hindi, andSesotho. Johns Hopkins University Press.BOERS, F. 1999. When a bodily source domain becomes prominent. In R. Gibbs – G. Steen (eds.): Metaphor inCognitive Linguistics. Amsterdam: John Benjamins. 47–56.DOBROVOLSKIJ, D. – PIIRAINEN, E. 2005. Figurative Language: Cross-cultural and cross-linguistic perspective.Amsterdam: Elsevier.EKMAN, P. – LEVENSON, R. W. – FRIESEN, W. V. 1983. Autonomic nervous system activity distinguishes amongemotions. Science 221, 1208–1210.GEVAERT, C. 2001a. Anger in Old and Middle English: a ’hot’ topic? Belgian Essays on Language andLiterature. 89–101.GEVAERT, C. 2001b. The ANGER IS HEAT question: Detecting cultural influence on the conceptualization ofanger through diachronic corpus analysis. Proceedings of the SLE meeting.CLAUSNER, T. – CROFT, W. 1997. Productivity and schematicity in metaphors. Cognitive Science, Vol. 21 (3),247–282.KÖVECSES, Zoltán 2005a. A metafora. Praktikus bevezetés a kognitív metaforaelméletbe. Budapest: Typotex.KÖVECSES, Zoltán 2005b. Túl a fogalmi metaforákon. In Általános Nyelvészeti Tanulmányok, XXI.KÖVECSES, Zoltán 2005c. Metaphor in Culture. Universality and Variation. Cambridge: Cambridge UniversityPress.LAKOFF, G. – JOHNSON, M. 1980. Metaphors We Live By. Chicago: University of Chicago Press.LAKOFF, G. – KÖVECSES, Z. 1987. The cognitive model of anger inherent in American English. In D. Holland – N.Quinn (eds.): Cultural Models in Language and Thought. Cambridge: Cambridge University Press. 195–221.RAKOVA, M. 2002. The philosophy of embodied realism: A high price to pay? Cognitive Linguistics 13–3,215–244.ROSALDO, M. Z. 1980. Knowledge and Passion. Ilongot Notions of Self and Social Life. Cambridge: CambridgeUniversity Press.SEMINO, E. 2005. The metaphorical construction of complex domains: The case of speech activity in English.Metaphor and Symbol, 20–21, 35–70.STEEN, G. 1999. From linguistic to conceptual metaphor in five steps. In R. Gibbs – G. Steen (eds.): Metaphorin Cognitive Linguistics. Amsterdam: John Benjamins. 57–77.STEFANOWITCH, A. 2007. Words and their metaphors. http://www-user.uni-bremen.de/~anatol/docs/ms_wordsmetaphor.pdfYU, N. 1998. The Contemporary Theory of Metaphor. A Perspective from Chinese. Amsterdam: JohnBenjamin.ZINKEN, J. 2007. Levels of schematicity in metaphor: Basic level source concepts. www.port.ac.uk/departments/academic/psychology/research/languageculturea... a nyelvészetben és a kognitív tudománybanVilagossag_2006_8_9_10_belivek_vegleges.indd 9705/07/2007 15:42:59 --------------------------------------------------------------------------------

Panzenkrieg Gold Book Kiadó Debrecen A NÉMET PÁNCÉLOSHADOSZTÁLYOK TÖRTÉNETE A II. VILÁGHÁBORÚBAN A németek korai sikereiket a II. világháborúban főként a páncélosok harcba vetésének köszönhették. És amikor a hadiszerencse kezdett a Reich ellen fordulni, ugyanezek a páncélosok képezték a védelem gerincét. Ez a pergő, akciókban gazdag beszámoló életre kelti Hitler páncéloshadosztályainak drámai történetét – bemutatja kialakulásukat, eredményeiket és végső bukásukat a háború roppant háttérfüggönye előtt. A szerzők laikusok számára is érthető megfogalmazásban tömör és tiszta áttekintést nyújtanak a téma emberi és technikai aspektusáról is. Különös hangsúlyt helyeznek a páncéloshadosztályok gerincét alkotó katonákra és vezetőikre – olyan neves tábornokokra, mint Guderian, Rommel és Manstein, harckocsizó ászokra, mint Wittmann és Bake, továbbá tehetséges parancsnokokra, mint Balck és Bayerlein. Mivel a hidegháborús irattárak megnyitásával új információk láttak napvilágot, és a legújabb tanulmányok is sok mindenre fényt derítettek, ez az átfogó beszámoló új megvilágításba helyezi a régi kérdéseket és téves értelmezéseket, hogy aztán eredeti következtetéseket vonjon le a páncélosok teljesítményeivel, kudarcaival és örökségével kapcsolatban. Ez a könyv a Panzerwaffe, a Wehrmacht elit harckocsizó hadereje, a II. világháború német páncéloshadosztályainak története. Drámai történet, ahogy az egy drámai háborúhoz illik; felidézi a hatalmas diadalokat és a megsemmisítő vereségeket, a francia sövények vidékétől Oroszország sztyeppéin át egészen az észak-afrikai sivatagokig. A páncélosokat a háború szinte mindegyik döntő momentumában megtaláljuk. A harckocsik voltak az eszközök, melyek használatával a németek kierőszakolták az 1938-as Anschlusst, és egy évvel később megszállták Csehszlovákiát. Amikor a Wehrmacht 1939 szeptemberében átdübörgött a lengyel határon, és ezzel kirobbantotta a II. világháborút, a harckocsik sebessége és mozgékonysága nyűgözte le az egész világot, és teremtette meg a páncéloshadseregek mítoszát. A SZERZŐ(K)RŐL Mike Syron archeológus és Peter McCarthy újságíró a kilencvenes évek közepén találkoztak a Dublini Egyetem kollégiumában, és nemsokára rájöttek, hogy mindketten ugyanúgy lelkesednek a II. világháború történetéért, azon belül is a német páncélos erőkért. A Wehrmacht szárazföldi haderejének legjobb páncéloshadosztálya kétségkívül a Großdeutschland Hadosztály volt (a Panzer Lehr Hadosztállyal egyetemben), amely nagyon hamar hírnevet szerzett magának a harctereken. Ezt a két hadosztályt (megelőzve minden más német hadosztályt, még a Waffen-SS-t is) szerelték fel elsőként, mindig a legmodernebb harci eszközökkel. Elit jellege miatt a hadosztály tömegével vonzotta az önkénteseket és a tehetséges fiatal tiszteket. Kiválóságából eredően ugyanakkor a Großdeutschlandot mindig a legkritikusabb pontokon vetették be a keleti fronton. Néhány alegység kivételével a Großdeutschland 1941 nyarától a keleti fronton harcolt a Vörös Hadsereg ellen. A kezdetek: Gépkocsizó gyalogezred Mivel a Waffen-SS páncéloshadosztályai a Führer személyes tűzoltóbrigádjainak számítottak a Wehrmacht szükségesnek tartotta a szárazföldi haderőn (Heer) belül egy saját elit páncélosegység létrehozását. A Wehrmach számára idővel presztízskérdést jelentett, hogy a Waffen-SS-hez hasonló elit egységekkel rendelkezzen. Maga a hadosztály annyira elit jelleget sugárzott, hogy saját karszalaggal, és váll lappal rendelkezett, csakúgy mint a legtöbb Waffen-SS hadosztály, ám mégis, hogy még jobban megkülönböztessék magukat a Waffen-SS-től ők nem a bal, hanem a jobb ruhaujjukon viselték hadosztályuk nevét. A Großdeutschland (továbbiakban GD) eredete 1943-ig nyúlik vissza amikor a főparancsnokság berlini épületeinek védelmére a hadsereg őregységet állított fel. Ezt az őregységet (mintegy válaszként a Waffen-SS megalakulására) gyors ütemben gépkocsizó gyalogezreddé fejlesztették, és ekkor kapta a GD nevet is. Első bevetésükre Franciaországban került sor majd részt vettek Jugoszlávia 1941-es elfoglalásában is. A nyár folyamán meginduló keleti hadjáratban a Közép hadseregcsoport kötelékében vettek részt. Zsukov téli ellentámadása alatt a GD körülbelül 1000 elesetett és több mint 3000 sebesültet veszített. Kék Hadművelet - Gépkocsizó Gyaloghadosztály 1942 tavaszán kezdődött meg az ezred gépkocsizó gyaloghadosztállyá történő átszervezése. Ennek keretében 14 db Pz III-ast, 42 db Pz IV-est, 21 db StuG III-ast valamint több tucat Sd.Kfz. 251-es lövészpáncélost, Mardert, 88-ast, 170, illetve 150 mm-es nehéztüzérségi löveget kaptak. Továbbá páncéloszászlóalját felszerelték még a T-34-ek páncélzatának áttöréséhez szükséges L/43-as csőhosszúságú 75 mm-es löveggel felszerelt Pz IVF2-esekkel. A főparancsnokság fontos szerepet szánt nekik az 1942.nyári Kék hadműveletben: melyben az Oroszország déli részén felsorakoztatott szovjethadseregek szétzúzását és a stratégiai fontossággal bíró kaukázusi olajmezők megszerzését tűzték ki céljuknak. A GD-t a 4. páncéloshadsereg alá rendelték ekkor. A hadosztály előrenyomulása során minimális szovjet ellenállással találta magát szemben ezért gyors ütemben haladt a Don folyó felé. 1 hét leforgása alatt megközelítőleg 200 szovjet páncélost semmisítettek meg, sőt 100.000 szovjet katonát is sikerült katlanba zárniuk. A hadosztály szerencséjére hamarosan É-ra a rzsevi kiszögelléshez irányították őket így nem kellett Paulus Sztálingrád felé nyomuló 6. hadseregének sorsában osztozniuk. Ám a Moszkva felé mutató rzsevi kiszögellést Sztálin komoly fenyegetésnek tekintette a fővárossal szemben ezért parancsot adott a felszámolására. A hadosztály itt kemény harcokat élt át amíg 1943 januárjában ki nem vonták az arcvonalból és D-re irányították a 6. hadsereg felmentésére tervezett támadáshoz. Harkov (1.) 1943 januárjában és februárjában a hadosztály együtt harcolt a legnevesebb Waffen-SS hadosztályokkal úgymint a Leibstandarte SS Adolf Hitler-rel, a Das Reich-el, és a Totenkopf-al. Majd a város visszafoglalására tett 3. sikertelen próbálkozás után visszavonták. Mire a hadosztály megérkezett a Harkov melletti gyülekezési pontra csatlakozott hozzájuk az újonnan felállított GD páncélosezred Hyazinth von Strachwitz gróf vezetésével, 42 db Pz IV-e, és 9 db 58t-s Tigris I-es harckocsija melynek 88 mm-es lövege képes volt 2 km-ről is kilőni egy T-34-est. A hadosztály friss páncélosezredének ekkor azt a parancsot adták, hogy vezesse a szovjet téli offenzíva elleni válaszcsapást. 1943 márciusában kerültek szembe a szovjetek II. harckocsihadtestével. Az első ütközetben a GD páncélosezrede kilőtt 46 db T-34-est amely új lendületet adott a támadásnak. Másnap azonban az ezred egy előkészített PaK (páncéltörő ágyú) frontba futott bele, melyet jelentős gyalogság is támogatott. Ennek a védvonalnak a felszámolását a Tigris I harckocsikra bízták amelyek félelmet nem ismerve belerontottak az ellenséges tűzbe és megsemmisítették a kiszögellést. Március 16.-án újabb 30 T-34-es esett áldozatául az ezrednek. Rá 2 napra a németek egy előkészített csapdával várták a szovjet támadó harckocsikat: hagyták, hogy a szovjetek bemerészkedjenek az általuk körülzárt faluba majd mikor az ellenséges tankok az oldalukat mutatták a németek felé a 88-as ágyúk eldördültek. Mire a nap leszállt a harcmezőn 90 ellenséges harckocsit sikerült a németeknek megsemmisíteniük. Ezután több szovjet lövészhadosztály, és harckocsidandár is rohamozta a GD állásait, de mindegyik támadás kudarcba fulladt. Von Strachwitz büszkén mutatta a páncélosezredet meglátogató Heinz Guderian vezérezredesnek (a páncéloscsapatok főfelügyelőjének) a Harkovtól É-ra lévő harckocsitemetőben a több 100 kilőtt T-34-est. 1943 júniusában a hadosztály átszervezték páncélgránátossá, ennek értelmében még több páncélos - páncélozott járművet tudhatott magáénak (mint egy egyszerű páncéloshadosztály). Kurszk: Páncélgránátos hadosztály Miután a heves esőzések sártengerré változtatták Oroszország nagy részét, mindkét félnek elegendő ideje maradt a nyári hadműveletekre való felkészülésre (egységek újjászervezése, feltöltése). A szárazföldi haderő főparancsnoksága (Oberkommando des Heeres - OKH) kulcsszerepet szán a GD hadosztálynak a német vonalakba 80 km mélyen beékelődő kurszki kiszögellés felszámolására. Addigra a hadosztály olyan mértékű hírnévre, és népszerűségre tett szert a német tisztek körében (is), hogy ha valaki harci tapasztalatra, vagy kitüntetésre vágyott az az áthelyezését kérvényezte ebbe a hadosztályba. Emellett a hadosztály ékes példája volt annak, hogy a Waffen-SS által elért harci eredmények nem homályosíthatják el teljesen a Wehrmacht sikereit. A kurszki csatára való felkészüléshez a hadosztály kapott két új Párduc zászlóaljat is (megközelítőleg 192 db Párducot vetettek be ebben a csatában). A hadosztály páncéloszászlóalja 1943 júliusára 80 db Pz IV-essel, 15 db Tigris I-el, illetve 150 mm-es Hummel, és 105 mm-es Wespe önjáró tüzérségi lövegeket rendelkezett. Ekkorra a 4 páncéloszászlóaljával a GD volt a legerősebb német páncélosegység a K-i fronton. A hadosztály július 5.-én indította meg támadását, melynek célja egy fontos magaslat elfoglalása volt, hogy ezzel utat nyissanak a szovjetek D-i szárnyára csapást mérő páncélosok számára. A támadást a Tigris I-ek és a Párducok vezették, de szinte rögtön szovjet páncéltörő ágyúk kereszttüzébe kerültek, ugyanis a szovjetek egymásba kapcsolódó páncéltörő állások egész hálózatát építették ki a kurszki kiszögellésben. Sok Tigris I-es aknára futott, és számos (még korai gyártmányú) Párduc harckocsi kigyulladt műszaki hibák folytán. Ennek ellenére a németeknek sikerül visszaverniük Párduc tankjaikkal egy amerikai General Lee harckocsikkal felszerelt szovjet harckocsidandár ellentámadását. A következő hat napban a németeknek tankjaik műszaki problémáival kellett megküzdeniük, így elvesztették a gyors, és meglepetésszerű támadásuk előnyét, és a Citadella hadművelet véres anyagcsatává változott. A hadosztály minden nap tucatjával lőtte ki az ellenséges harckocsikat, és ágyúkat valamint száz és száz hadifoglyot ejtett mindhiába. Július 12.-re a GD hadosztály már csak 22 db Pz IV-essel, 38 db Párduccal, és 6 db Tigris I-sel rendelkezett. Ezen a napon a szovjetek megindították nagy erejű ellentámadásukat, amikoris több száz T-34-es rontott neki a hadosztály vonalainak, de nem sikerült megfutamítani a hadosztályt. 13.-án a hadosztály újból nekilendült immár utolsó támadásának, de ismét egy kiépített PaK frontba ütközött ami több mint 100 beásott harckocsit, és páncéltörő löveget foglalt magába. Ennek áttörése már meghaladta a hadosztály képességeit, ezért támadásuk végképp megrekedt. A hadosztály kiszögellés D-i részén harcolt, amíg 1943 július 18.-án vissza nem vonták Tomarovka-ba. A kurszki csata során a hadosztály több mint 263 szovjet harckocsit, 144 páncéltörő ágyút, 22 tüzérségi löveget, 11 sorozatvetőt semmisített meg. A GD hadosztály (az eredmény tükrében elfogadható) vesztesége 10 db Pz IV-es, és 43 db Párduc volt, ám sok harci járművük igényelt kisebb nagyobb javításokat, így a július 5.-én harcba indult páncélosainak csak alig 1/3-a maradt bevethető állapotban, illetve a hadosztály személyi állománya is jelentősen megfogyatkozott. Hitler a GD-ot kivonta a D-i szárnyról, és átvezényelte az É-i szárny támogatására. A hadosztály harckocsijait, és felszerelését azonban alig pakolták le a vasúti vagonokról amikor egy Harkov környéki újabb szovjet offenzíva visszaverése miatt ismét bevagonírozták és útnak indították őket. Visszavonulás, védekező harcok - Harkov (2.) Négy szovjet hadsereg Harkov közelében 80 km széles rést ütött a 4. páncéloshadsereg vonalán és ezen a résen több mint 2000 db T-34-es indult meg D felé. D-i irányból a Das Reich, és a Totenkopf Waffen-SS hadosztályok indultak a támadás visszaverésére, míg É felől a GD és a 7. páncéloshadosztály mért rájuk ellencsapást. Von Strachwitz ezrede egy új Tigris-zászlóaljal kiegészülve indult ellentámadásra. Ekkorra a páncélos gróf immáron több mint 100 harckocsit: kb. 40 db Párducot, 40 db Tigris I-est, és 30 db Pz IV-est tudott bevetni. Ekkora erővel egyetlen másik Wehrmacht alakulat sem rendelkezett ezért a GD páncélgránátos hadosztályt szuper páncéloshadosztálynak kezdték nevezni. A két fél a sík sztyeppén összecsapott egymással. A szovjetek szűnni nem akaró hullámokban küldték harckocsijaikat a németek ellen ám azok jóval magasabb fejlettségükből adódóan már hatalmas távolságokból is képesek voltak kilőni a T-34-ket (naponta átlagosan 40-50-et). Természetesen ezidő alatt a hadosztály páncélgránátosai véres harcokat vívtak a szovjet gyalogsággal. A hadosztály ismét megállított egy szovjet előretörést, ám ez sovány vigasz volt, hiszen a német arcvonal továbbra is gyenge maradt. Emiatt a hadosztályt a főparancsnokság visszavonta a Dnyeper folyó vonala mögé. A Dél hadseregcsoport visszavonulásának fedezését a hadosztály kapta feladatául. Ám a folyó német kézen lévő partja hamarosan szovjet kézre került. A GD az elkövetkező három hónapot tűzoltóbrigád szerepben töltötte, vagyis egyik válságos helyzetben lévő frontszakasztól, arcvonaltól a másikhoz rohant, hogy betömje a réseket. Románia 1944 márciusára a szovjet támadás Románia határán kifulladt így a németek kissé össze tudták szedni magukat, át tudták csoportosítani megtépázott hadosztályaikat. Ekkor a GD hadosztály a hadosztály történetének talán leghíresebb parancsnoka a mindössze 150 cm magas arisztokrata származású, fáradhatatlan, Hasso von Manteuffel altábornagy vezette. Áprilisra Manteuffelnek sikerült erős védőállásokat kiépítenie a román határváros Targul Fumos közelében. A tábornagy hadosztályát úgy állította föl, hogy előre helyezte el a páncélgránátosokat a kiépített árokrendszerekben és bunkerekben, a tüzérséget, és a 88 mm-es légvédelmi lövegeket pedig mögéjük helyezte el de úgy, hogy azok a hadosztály teljes arcvonalát tűz alatt tudták tartani egy esetleges szovjet támadás alatt. A tartalékot a 25 db Pz IV-essel, 10 db Tigris I-esssel, és 12 db Párduccal rendelkező páncélosezred valamint 25 db StuG III-assal rendelkező rohamlöveg zászlóalj képezte. A klasszikusnak mondható védelmi ütközethez már csak a Vörös hadsereg hiányzott. Miután a szovjet tüzérség szokásos módon tüzérségi előkészítés jegyében egész nap lőtte a német állásokat, május 2.-án megindultak a harckocsik. A német páncélgránátosok hagyták, hogy az első hullám 25 db T-34-ese átgördüljön lövészárkaik felett így tökéletes célpontot nyújtottak az álcázott 88-asoknak. Néhány perc leforgása alatt a támadók felét megsemmisítették, míg másik felüket a páncélosezred harckocsijai semmisítették meg. A második hullámot alkotó 30 db T-34-es az arcvonal mögötti magaslat lejtőjén megbúvó rohamlövegek lőtték ki (saját veszteség nélkül). Ezután a szovjetek látva, hogy rosszul áll a szénájuk a harmadik hullámban 7 új, 122 mm-es ágyúval felfegyverzett Joszif Sztálin II-es nehéz-harckocsijukat küldték támadásra amelyek már több mint 3 km távolságból is képesek voltak átütni a Tigris I-es harckocsik páncélzatát. Von Manteuffel Tigris I-es tankjait küldte ellenük ám ezeknek minimum 1,8 km-re meg kellett közelíteniük szovjet ellenfeleiket, hogy a vékonyabb oldalpáncélzatukat eltalálva sikerrel vehessék fel velük a harcot. Végül ily módon négy JSZ II-est sikerült harcképtelenné tenni, míg a visszavonuló hármat az őket üldöző Pz IV-esek lőtték ki hátulról. A következő támadás során a szovjetek T-34-ikkel betörtek egy Targul Fumos közelében elhelyezkedő faluba (a hadosztály jobb szárnyán). Von Manteuffel azonnal a helyszínre sietett egy Pz IV-es zázad élén ahol 30 szovjet harckocsit kilőttek, a többit pedig megfutamították. Az elkövetkező napokban a szovjetek újabb és újabb rohamai dacára a GD hadosztály kitartott. Végül a szovjetek május 5.-én visszavonták csapataikat! A szovjet veszteségek 350 harckocsira rúgtak, továbbá Von Manteuffel szerin további 200 megsérült. A németek mindösszesen 10 harckocsit veszítettek a küzdelemben. A Baltikum 1944 júniusában a háború legnagyobb szovjet offenzívája szétzúzta a Közép hadseregcsoportot, és egy tátongó rést szakított ki a német védelmi vonalakon. A Vörös Hadseregnek ezzel az arcvonal középső részén sikerült kiűznie a németeket a Szovjetunió területéről. A harcok ettől kezdve Lengyelországban folytak. Augusztus 1-jén a szovjet csapatok elérték a Balti-tengert és elvágták a Riga körül tömörülő É hadseregcsoport visszavonulási útját. A főparancsnokság, hogy elkerülje a hadseregcsoport bekerítését, újból a GD-hoz fordult, hogy felmentség a csapdába esetteket. A hadosztályt először a K-Poroszország és Litvánia határán fekvő Vilkoviskenbe (mai Vilkavikis) irányították, hogy ott felszámoljon egy szovjet gárda harckocsihadtestet. A támadáskor a hadosztály közel 350 harckocsija, és egyéb páncélozott járműve indult meg a cél felé, de rövid időn belül kiderült, hogy az ellenség velük szembe több száz Joszif Sztálint, SzU-100-ast, és SzU-122/152-t állított fel. Von Manteuffel mindenképpen el akarta velük kerülni a frontális összecsapást így úgy manőverezett hadosztályával, hogy azok a szovjet harckocsik oldalába kerüljenek. A német támadás eredményeként a szovjetek 70 harckocsit és 60 páncéltörő ágyút vesztve vonultak vissza. Augusztus vége felé megindult a felmentő támadási kísérlet a Riga környékén csapdába esett É hadseregcsoport felmentésére. Néhány bekerített alakulatnak sikerült a biztonságot jelentő német állásokat elérnie, ám a sokszoros túlerővel szemben a GD tehetetlennek bizonyult. Mire augusztus 23-ra a felmentési kísérlet végképp kifulladt, a hadosztály összes harckocsija megsemmisült, vagy megsérült és javításra várt. Páncélosezrede csak az új Tigris I-es és Párduc harckocsik megérkezése után vált ismét bevethetővé. A Vörös Hadsereg addigra 19 gyalogoshadosztályt és 5 harckocsihadtestet sorakoztatott fel a német vonalakkal szemben. Majd 1944 októberében megindították támadásukat. Ennek eredménye az lett, hogy a GD körüli gyengébb hadosztályok összeomlottak, és maga a GD hadosztály is hosszú napokon át gyakorlatilag a bekerítés ellen harcolt. Ám végül sikerült egy szilárd utóvédet kialakítania a hadosztálynak Tigris I, és Párduc harckocsijaiból amiknek segítségével fel tudták tartóztatni az oroszokat. Így lehetővé tették, hogy a GD hadosztály, és a többi megtépázott hadosztályok visszavonulhassanak Memelbe. A várost ugyan Hitler erődnek nyilvánította de a sokszoros túlerőben lévő Vörös hadsereg ellen a védők nem sokat tehettek. A város védőit K-Poroszországba menekítették. Végjáték: Páncéloshadtest 1944 decemberének folyamán a GD hadosztályt újjászervezték, és ennek keretén belül létrehozták a GD páncéloshadtestet. Papíron a GD hadosztály mellett a hadtest részét képezték még a Brandenburg, a Kurmark, és a Luftwaffe Hermann Göring páncélos-hadosztályai, valamint a Führer gránátosandár, és a Führer Begleit dandár. A valóságban azonban ezeket az alakulatokat sohasem vetették be együtt, igazi hadtestként. Harci veszteségeik, valamint az utánpótlás akadozása miatt sohasem állt rendelkezésre elegendő katona és felszerelés. Amikor a szovjetek 1945 januárjának közepén megindították következő támadásukat a GD hadosztály utoljára csapott össze a Vörös hadsereggel. K-Poroszország erdeiben heteken át tombolt a véres küzdelem miközben a hadosztály fokozatosan Königsberg (mai Kalinyingrád) felé szorult vissza. 1945 márciusára a hadosztály létszáma 4000 főre zsugorodott. Utolsó páncélos ellentámadásukra március 17.-én került sor amikor 3 Tigris I-es indult a Balti-tenger partján még éppenhogy tartott talpalatnyi föld védelmére. A 3 páncélos legénysége az utolsó emberig harcolt, hogy fedezetet nyújtson a visszavonuló hadosztálynak. A hadosztály katonáinak egy részét azonban hátra kellett hagyniuk (sebesültek, sérültek) mivel nem tudták őket kimenekíteni ezért ők orosz hadifogságba kerültek A hadosztály egyik része amit a Samland félszigetre evakuáltak még majdnem 1 teljes hónapig harcolt egyszerű gyalogosként míg végül hajóval Dániába szállították őket. A hadosztály másik részét a német Schleswig-Holstein tartományba evakuálták. Az eltelt 3 hónap alatt a hadosztály katonái közül több mint 17. 000-en vesztették életüket, és csupán a kimenekített pár 100 túlélőnek sikerült a viszonylagos biztonságot jelentő brit hadifogságba kerülnie. Végszó A Großdeutschland hadosztály felállítására eleve azért került sor, hogy a német szárazföldi haderő elit alakulataként részt vegyen Hitler K-i hódító háborújában. A hadiszerencse fordultával azonban szerepe kissé megváltozott: immáron nem a támadások vezetését bízták rá, hanem a száz sebből vérző német arcvonal egyben tartását. A német hadiipar legkorszerűbb harckocsijaival (Tigris I, Párduc) felfegyverzett Großdeutschland páncélosezred ragyogó harci sikerei végigkísérték a hadosztály küzdelmeit. Ezzel egyetemben kijelenthető, hogy a Großdeutschland hadosztály becsülettel végig küzdötte a II. Világháborút. http://en.wikipedia.org/wiki/Gro%C3%9Fdeutschland_Division http://en.wikipedia.org/wiki/Infantry_Regiment_Gro%C3%9Fdeutschland http://www.axishistory.com/index.php?id=1064 http://www.axishistory.com/index.php?id=1664 http://www.axishistory.com/index.php?id=8452 Tim Ripley: Elite Units of the Third Reich (ISBN 963 9329 69 X) http://www.bundesarchiv.de Írta: Németh András Tamás (Bazooka Joe) Összeállította Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com

Szorokin: Cukor-Kreml Gondolat Kiadó A szlávlélek kvintesszenciája, 2050-ben Gorbacsov felébred a hibernálásból. Péterváron kimegy a Névai sugárútra és megdöbben, hogy milyen gyönyörű autók, csinos, jólöltözött nők és tömött kirakatok vannak. Elégedetten beül az első vendéglőbe. Lehajtja az első „szto gramm” jeges vodkát és elgyönyörködik az itallapban. Zakuszkák, tokhal, szarvasgomba, kvasz, borscs, Sztroganoff-bélszín, nyelvhal stb. Nem tud uralkodni magán, s amikor jön a pincér , megkérdi, -Mondja, mióta van Önöknél ilyen árú -bőség? -Hát a nagy háború befejezte óta. -És győztünk?- kérdezi Gorbcsov. -Természetesen. -Akkor fizetek. -104 dollár, 50 cent. Részlet: Marfusa öröme Beszökött a téli napsugár a zúzmarás ablakon, és Marfusenykaorrára szállott. Fölnyitotta a szemét Marfusa, s tüszszentett. A legérdekesebb résznél ébresztette föl anapsugaracska:megint az elvarázsolt, kék erdőről álmodott, meg a szőrös, kerge manókról. Kék fák közül kacsingattak rá a szőrmanók,kiöltötték tüzes nyelvüket forró szájukból, s e nyelvecskék aztán ragyogó hieroglifákat rajzoltak a fák törzsére,de a legeslegősibbeket ám, a legeslegbonyolultabbakat ám, amiket még maguk a kínaiak sem ismernek, olyan hieroglifákat,melyekben nagy és szörnyű titkok rejtőznek. Micsoda álom, elhűl tőle a lélek, és valamiért mégis oly édes effélét álmodni. Lerúgta Marfusa a takarót magáról, kinyújtózott, meglátta a falon Ilja Muromec eleven képét, ahogy Szivka-Burkát ugratja, hosszú sörényű, szépséges paripáját, és eszébe jutott – ez már az utolsó vasárnap. Karácsony hetének utolsó vasárnapja. Csudajó! Nem ért még véget a szent karácsony! Csak holnap kell iskolába menni. Egy hetet pihent Marfusenyka. Hét napon át nem csilingelt a szelíd ébresztőóra hét órakor, nem rángatta a lábát a nagymamája, nem sürgette az anyja, nem húzta le a hátát az iskolatáska s benne okoska.Fölállt Marfusa, ásított, és kopogott a faparavánon: – Anyu! Semmi válasz. – Anyu-u-u! Mozgolódni kezdett anyuska a paraván másik oldalán. – Mi van? – Semmi. – Ha semmi, akkor aludjá’! Tán zabszem van a fenekedben? De Marfusenyka már sehogy sem alhatik. A jégvirágos, napfénytől csillogó ablakra nézett, és azonnal eszébe jutott, miféle vasárnap van máma. Ugrálni kezdett, és tapsolt magában: – Ajándék! A napocska emlékeztette rá, a jégvirágok az üvegen, azok emlékeztették a legfontosabbra: – Ajándék! Ajándék! Fölvisított Marfusa örömében. És meg is ijedt menten: – Hány óra lehet?! Hálóingesen, kibomlott-borzas-copfosan kiugrott a paraván mögül, és az órára pillantott: még csak fél tíz! Keresztet vetett az ikonok felé: – Dicsőség, Uram-Teremtőm! Az ajándékra, sajna, várnia kell este hat óráig. Karácsony utolsó vasárnapja, este hat óra: az az ajándékozás ideje. – A csudának nem bírsz aludni, hé? – morgott az anyja, és fölült az ágyán. Mozgolódott, szipákolt Marfusa apja mellette, de nem ébredt föl: tegnap későn jött meg a Miusszkaja térről, ahol a maga fabrikálta fa cigarettatárcáit árulta, éjjel aztán megint a vésőt csapdosta, bölcsőcskét barkácsolt Marfusa leendő öcsikéjének. A nagyi bezzeg azonnal megébredt a kemencén, köhögött, harákolt, köpött, morgott: – Szentséges Istenanyácska, bocsáss meg minékünk, légy irgalmas… Meglátta Marfusát, rásziszegett: – Mér nem hagyod, hagy aludjék apád, bestia? Köhécselt már a nagypapa is a saját zugában, a másik paraván mögött. Marfusa bezárkózott a vécébe, minél meszszebb a nagymamától. Még tán a haját is megcibálná. A nagymama gonosz. A nagypapa meg kedves, szeret beszélni. Anyuska komoly, de jóságos. Apuska meg mindig olyan hallgatag, komor. No, és ez az egész családja Marfusának. Elvégezte a dolgát Marfusa, megmosta az arcát, s nézte magát a tükörben. Tetszik magának Marfusa: fehér az arcocskája, szemernyi szeplő nincsen rajta, a haja meg szőke, egyenes, sima, a szeme szürke, mint az anyuskáé, az orra kicsi,de nem pisze, mint az apuskáé, a füle jó nagy, mint a nagypapáé, a szemöldöke meg fekete, mint a nagymamáé. Tizenegy éves korára sok mindent megtanult már Marfusa: négyes tanuló, tegező viszonyban van az okoskájával, vakon tud írni rajta, sok kínai szót is tud már, segít anyuskának, hímez, horgol, énekel a templomban, könnyen megtanulja az imádságokat, pelmenyit gyúr, mos, mosogat, felmos. Kihúzta a pohárból a sárga-piros sárkányos fogkeféjét, fölélesztette, megitatta fogelixírrel, bedugta a szájába. Ráfreccsentette a sárkány a nyelvére a finomentát, rávetette magát a fogaira, forgott-morgott. Marfusenyka meg közben a hajára eresztette a fésűt. Nekiállt a réteges fésű szokásos munkájának, kúszott-zümmögött Marfusa szőke hajában. Szép haja van Marfusának! Hosszú, sima, selymes. Élvezet a fésűnek ilyen hajban túrni-mászni. Megfésülte a fésű, aztán visszamászott a feje búbjára, s nekiállt a copfját befonni. Marfusenyka kiköpte a sárkányt a kezébe, megmosta, beletette a pohárba. Kacsintott neki a fogseprő-sárkány tüzes szemecskéjével, és megdermedt másnap reggelig. A konyhából meg közben hívja már morgolódva a nagymama: – Marfa, tedd föl a szamovárt! – Azonnal, nagyi! – kiáltotta Marfusa, és megsürgette a kínai fésűt: – Kuaj-i-djarr!1 Hangosabban zümmögött a fésű, puha fogai gyorsabban mozogtak szőke hajában. Kiválasztott Marfusa egy narancssárga szalagot és egy pár cseresznyécskét, megvárta, míg elvégzi munkáját a fésű, és ment ki a konyhába. Marfusa dolga megtölteni a másfél vedres szamovárt: betöltötte a vizet, meggyújtotta a nyírfakérget, bedobta a kályha fekete száján, aztán rája a fenyőtobozokat, amikért az egész osztállyal együtt utaztak Szerebrjanij Borba. Három zsák tobozt gyűjtött Marfusa az egy hét alatt. Nagy segítség ez a szüleinek. És Moszkva-anyácskának is. Ropogott a nyírfakéreg, Marfusa egy nyaláb nyírfaforgácsot rakott a tobozokra, és bedugta a csövet a másik oldalon, a falon lévő lyukba. Ott, a fal mögött van a közös kémény, az egyetlen az egész tizenötemeletes házra. Vidáman zúgott a szamovár, ropogtak a tobozok. De ott is van már a nagymami: alighogy a reggeli imáját elmondta, máris nekiállt befűteni. Ma már Moszkvában mindenki tüzet rak reggelente, orosz kemencében főzik az ebédet, ahogy az Uralkodó elrendelte. Nagy segítség ez Oroszországnak, és mennyi drága gázt lehet megspórolni vele!Szereti nézni Marfusa, ahogy égnek a tuskók a kemencében.De ma nem ér rá arra. A mai különleges nap” „2028-ban járunk ismét, Az opricsnyik egy napja világában, amelyről ezúttal teljes körképet kapunk. A Rettegett Iván-i rémuralmat a nemzeti giccsel egyesítő, "újjászületett" Oroszország már túl van a vörös és szürke "zavaros időkön". Most a Nagy Falat építi, mely elkeríti az országot a külső ellenségektől, főként a megvetett Nyugat szabadosságától. Közben az Uralkodó vezetésével a titkos rendőrség és az opricsnyikgárda kemény harcot vív a belső ellenség ellen. Szorokin bámulatos fantáziával és nyelvi leleménnyel festi elénk ennek a riasztó, a középkori cárizmus, a kommunizmus és a fasizmus egynémely borzalmait már újraegyesítő, de egyelőre még viszonylag szelíd - édeskés és giccses - diktatúrának egy-egy szeletét: a Nagy Fal építésének egy napját, a szexre kiéhezett Uralkodónő ábrándozását, egy kocsmát, ahol a "hóhérok" épp megvitatják a vesszőzés és a korbácsolás előnyeit és hátrányait, egy nyilvánosházat, melyben az állami opricsnyik urat kényeztetik a leányok, egy ellenzéki gúnyirat szerzőjének kegyetlen kihallgatását, egy ellenzéki összejövetelt, melynek tagjai kábítószer hatása alatt álmukban farkassá válva darabokra szaggatják az Uralkodót és hozzátartozóit - s végül megjelenik Komjaga, az első kötet főhőse is, miután Papát, az opricsnyikok vezetőjét letartóztatták. S ki tudja, mi következik, miután Oroszország újra felbolydult, mert elfogyott a gáz?” (A kiadó) 2068-ban a kínaiak által uralt Szibériában szlopáriumnak tűnik a jövő: az emberek élveszülő szövettel kitapétázott bunkerekben laknak , hiperaktív megvilágítással. Itt dolgoznak a tudósok, akik írók szervezetéből kékhájat állítanak elő, s iráni, zoroaszteri /a Földbaszók csoportja /törzsek segítségével a múltba röpítik azt, hogy megváltoztassa jövőt. A kísérleti telepen egy pulyka nehezebb, mint egy ember, maga Tolsztoj-4 is csak 112 centi. A kékháj rajta és a többi, klónozott írók nevét viselő mesterséges szörnyeken termelődik, akiket titkos módszerekkel épp e célra tenyésztenek. Ez a titokzatos anyag/ jégbe burkolva/ megőrzi hőmérsékletét, csak írókon képződik -a lélek mérnökein-. Woody Allan mondta egyszer, hogy „gyorsolvasási módszerrel elolvastam Tolsztoj Háború és békéjét. Oroszországról szól.”. Szorokin műve is Oroszországról szól, ahogy az egy az ürüléke iránt bajor nosztalgiát érző, azzal freskókat vizionáló, erekciójával jelenleg csak visszaélni tudó orosz undergrund performance elképzeli. Jobb pillanataiban a szerző H. G. Wellsre, vagy netán Karel Capekra emlékeztet /Harc a szalamandrákkal/, aztán jön a szerző elementáris erejű vonzalma: nála a szerződéseket konyakkal és ondóval írják, ondóból készülnek az arc-kozmetikumok, állandó a tapicskolás szarban, húgyban, aztán a mindent megkoronázó, az oroszok számára platoni idealizmust megtestesítő kannibalizmusban aztán feltalálja magát a megváltásra készülő nagy orosz, misztikus, pravoszláv lélek Azt hiszem ez az alkotófolyamat summája, experimentális lényege, conditio sinque non-ja, eszkatologikus célja: a kannibalizmus. Leplezetlen orosz vágyat testesít meg, ha Sztálinnak kellett 1936-ban alkotmányos rendelettel betiltania Oroszországban az emberhús-evést, igazi szláv elrévülés, éteri szublimáció. Oroszország- Anyácska spirituális esszenciája. Az összegyűlt kékhájat elrabolja egy bányában élő társaság. Itt, a regény felénél derül fény arra, hogy mi is történt a 2000-es év és a regény ideje között: ”2026-ban az Oroszországi Földbaszók rendjének főpapjai között komoly és elvi ellentétek kerültek felszínre . Mint tudjuk, az V. Zsinaton való történelmi jelentőségű elkülönülés és az azt követő gyalázatos Megosztás után a Rend déli és északi földbaszókra vált szét. Ennek a társadalomnak az egyház és az azt éltető mítoszok az alapkövei-a Szent helyek, az Ereklyék, a kinyilatkoztatás mind a hatalmas falloszú megváltó gyermek küldetését készítik elő.” /Hetényi Zsuzsa előszava a regényhez, Vlagyimir Szorokin: Kékháj, Jaffa Kiadó, Budapest, 2004/ Készen állsz a Nagy Tavaszi Földbaszásra? -A megváltó- Szorokin igazán akkor van elemében, amikor a megváltás mechanizmusát barokkos, manierista realizmussal ecsetelheti: -Egészséges vagy-e gyermek? -kérdezte a nagymester. -Hála a Földnek, egészséges, nagy atya. -Kész vagy-e a Tavaszi baszásra? -Kész, nagy atya. -Föláll-e a faszod? -Föl, nagy atya. -Mutasd, gyermek. Vill levette a genitáliáiról és a padlóra tette a fémbőröndöt, aztán fölállt, mindkét karjával átölelte a hímvesszőjét, fölemelte a földről, a vállára vetette és nagy erővel maszturbálni kezdett. Két hatalmas izmos keze hímvesszeje kövér, fehér bőrét mozgatta, és az hol rácsúszott a vállára támaszkodó rózsaszín makkra, hol lejött róla. A hímvessző redős bőrén előtűntek az erek, megduzzadtak, a makk vörössé vált, a hímvessző nőni kezdett, a makk kibújta bőrből és a plafon felé emelkedett. Vill tiszta erejéből maszturbált. A földön heverő herezacskója összehúzódott, hímvesszője tövéhez emelkedett, két hatalmas heréje körül megfeszült, ellilult és fényleni kezdett a bőr. Lila makkja megérintette a plafont.” /Im. 171.old/. Igazi, posztmodern ínyencség a regény, van benne minden: csörgőkígyó, zongorabillentyű, vadegér. Kedves, bensőséges rész Hruscsov és Sztálin homoszexuális kapcsolata, csakúgy, mint Hitler és Sztálin lányának anális aktusa. A regény tele van az író által kitalált kifejezésekkel, külön szószedet jár hozzá, gondoltam, hogy a recenzióhoz én is írok egyet. A regényben legjobbak a paródiák/ Platonov, Tolsztoj, Dosztojevszkíj/ és a koktélreceptek. A vöröshangyát én kihagynám belőlük. Az nekem túl posztmodern. Jég szerepel a Gondolat Kiadónál megjelent Szorokin regény címében is. /Gondolat Kiadó, 2004, Budapest/. Ez a jég a tunguz meteorit jege. Jégbaltával vernek agyon embereket, de csak akkor, ha nem szólal meg a szívük. /Elég nagy a szórás/. Ebben részt vesznek náci tisztek és KGB-sek is. Ez Szorokin univerzalizmusa, aztán átalakul a dolog /kell egy kis transzcendencia/, aztán átalakul a dolog korunk amerikai módra felfogott direkt -marketingjének mindennapos használati cikkévé, amiről aztán mégsem derül ki, hogy mire való, csak azt, hogy nagyon jó érzést okoz. Ez a Yeg. A Jég. c. regényhez írt Háy János előszóban olvastam, hogy a könyv aukciós. /Igazi posztmodern csemege!/ Tulajdonképpen csak a könyv kerül pénzbe, a papír, ami benne van, az szinte ingyen van. Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com

Candide Európa Kiadó 1759, Genf F.M. Aoruet, azaz Voltaire 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz Gabo Kiadó Voltaire Candide- jára a XVIII. század közepének borzalmai nagy hatást tettek, köztük a lisszaboni földrengés, a szörnyűséges hétéves háború kitörése a német államokban és John Byng angol admirális igazságtalan kivégzése. E filozofikus mesét gyakran ünnepelik a felvilágosodás példaszerű szövegeként, pedig ugyanakkor ironikus támadás a felvilágosodás optimista hittételei ellen. Voltaire bírálata Leibniz „elegendő ok” alapelvét célozza meg, mely Szerint mindennek megvan a maga oka, semmi nem létezik ok nélkül. Ebből az alaptételből következik az állítás, hogy a létező világ minden lehetséges világ legjobbika. A regény úgy indul, hogy az ifjú címszereplő, akit Pangloss nevű tanítója oktat eme optimista filozófiára, kicsöppen a csodálatos kastélyból, ahol nevelkedett. A továbbiakban azokról a nehézségekről és csapásokról olvashatunk, amelyekkel Candide és társai találkoznak utazásaik során. Van köztük háború, nemi erőszak, lopás, akasztás, hajótörés, földrengés, kannibalizmus, rabszolgaság.. És miközben e tapasztalatok lassan kikezdik Candide optimizmusát, a regény könyörtelenül kiábrándít politikából és az irodalomból, csúfot űz a tudományból, a filozófiából, a vallásból. S korabeli társadalmi nyavalyák maró szatírájaként a Candide ma éppoly találó, mint egykoron. Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com

Peregrine Pickle kalandjai Tobias George Smollett 1721 Skócia 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz Gabo Kiadó Smollett második regénye az önmagával eltelt Peregrine Pickle kalandjait adja közre. Noha epizodikus szerkezete és betétekkel tűzdelt elbeszélésmódja a Roderick Random-ra emlékeztet, mégis több mint a korábbi regény megismétlése. Peregrine gyarló hős amire a harmadik személyű, mindentudó elbeszélő gyakorta kritikus hangneme is felhívja a figyelmet. Többé-kevésbé sikeres kereskedők leszármazottja; miután saját anyja megtagadja, egy különc nagybácsi veszi magához-akinek a szerepeltetése a fő humorforrás a regény első részében. Peregrine jó nevelésben részesül, ami csak erősíti saját fontosságába vetett tévhitét. Elindul a Nagy Utazásra, és Európában bolyongva számos kicsapongásba, szexuális cselszövésbe és kétes kalandokba bonyolódik; Londonba visszatérve igyekszik bekerülni a divatos társaságba és politika köreibe. Egy örökösnő kezére pályázik, hogy házassága révén az arisztokrácia sorába emelkedhessen. Ám Peregrine törekvéseit meghiúsítja saját pusztítóan romlott viselkedése, amellyel csak azt bizonyítja, hogy erkölcsei meg sem közelítik azt a szintet, ahová vagyona helyezte. Végül, a Fleet börtön lakójaként, Peregrine megjavul. Feleségül veszi Emíliát, és távol a divatos társaság kísértéseitől éli a vidéki nemesség életét. Vaskos humora ellenére Smollett szatírája olyan komoly aggodalmakra is kitér, mint a francia igazságszolgáltatás önkényessége vagy a korabeli kalmárszellem társadalmi rendet fenyegető veszélye. Peregrine-nek meg kell ismernie a társadalmi helyzetével járó felelősséget és előjogokat, hogy igazán értékelni tudja kivételes szerencséjét: a nyugodt életet és a csendes boldogságot szeretett Emíliája oldalán. Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com

. Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak. A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felírattal "Ave Cezar Vavan" Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a "vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori. De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addig is a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye. Jöttek is a látogatók, ám egyszer csak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög. Oda is súgja neki a múzeumőr: - No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritate. De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, min nevet ennyire. -Hát, csak azon, - mondja a székely - hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem, hogy "A Véce Zárva Van". A Magyar szókincstár a magyar nyelv egynyelvű szótára, amely 1998 és 2005 között nyolc kiadást ért meg. címszavainak száma 25 500, a szócikkeiben található szavak száma 80 600. A szócikkeket 42 300 szinonimasor (jelentés) építi fel. A szótár szerzői 14 400 szinonimasornak adták meg az ellentétes jelentését. Tinta Kiadó www.tintakiado.hu A szavakon felül több mint 3800, a szavaknál nagyobb lexikai egységet – szólást, szóláshasonlatot – tartalmaz a szótár 760 címszó alá besorolva. A szótár jellege, típusa A Magyar szókincstárban felsorakoztatott 80 600 szó között a mai köznyelv szavain kívül szép számmal szerepelnek régi, régies, nyelvjárási, népi és idegen hangzású szavak, valamint a diáknyelv lexikai elemei és a szleng jellegű kifejezések is. A szerzők szándéka szerint a Magyar szókincstár szinonimaszótárként és értelmező szótárként is használható. A szótár szócikkeinek szerkezete A szócikk a címszót követően egy vagy több szinonimabokorból tevődik össze. Ezekben sorolják fel a címszó rokon értelmű szavait a címszó jelentései szerint bokrokba rendezve. Az egyes szócikkekben található szinonimabokrok sorrendjének megválasztásához a Magyar értelmező kéziszótár (szerk.: Juhász József és tsai, Akadémiai Kiadó, 1972) jelentésszerkezetét vették figyelembe. A Magyar szókincstár az anyanyelvoktatás, a szókincsfejlesztés hasznos segédeszköze. Az anyanyelv szabatos, színes, helyes használatához nyújt segítséget, amely gazdag tára a rokon értelmű szavaknak, más néven szinonimáknak, és feltünteti a szavaknál nagyobb lexikai egységeket (szókapcsolatokat, szólásokat, közmondásokat) is. A magyar szótárirodalomban elsőként közli a szavak ellentétét, antonimáját. A szótár 25 500 vastag betűs címszót tartalmaz. A szócikkekben található szavak száma 80 600. Szerzői 14 400 szónak, szinonimasornak adták meg az ellentétét. Több mint 3 800 közmondás, szólás található benne 760 címszó alá besorolva. A mai köznyelv szavain kívül szép számmal szerepelnek benne régies, nyelvjárási és idegen hangzású szavak, de nem maradtak ki a diáknyelv lexikai elemei és a szleng jellegű kifejezések sem. Háromszor több szót tartalmaz minden korábbi szinonimaszótárnál. Tudományos igényű kínálati szótár, amelyben használója megtalálja és kiválaszthatja egy-egy címszó tágan értelmezett szinonimái közül a legmegfelelőbbet. A többéves gyűjtőmunka során nyelvészek, egyetemi és főiskolai tanárok 28 korábban megjelent szótárt dolgoztak fel. Az összegyűjtött gazdag nyersanyag elrendezése a nyelvészet és azon belül is a lexikológia és a jelentéstan legújabb eredményeinek figyelembe vételével, korszerű eszközök (számítógép, célprogramok) alkalmazásával történt. Szótárunk a magyar anyanyelvűek legszélesebb köre számára készült, haszonnal lapozhatják a hivatásos tollforgatók (az újságírók, a fordítók, a szerkesztők) is. Ez a címe az első olyan magyar–magyar szótárnak, mely alcíme szerint „Rokon értelmű szavak, szólások és ellentétek szótára”. A kiváló, nyelvtudományunkat gazdagító mű a rokonértelműség (szinonimika) és ellentétesség (antinomika) együttes megjelenése a magyar szótárírás történetében. A 929 oldalas kötet főszerkesztője Kiss Gábor, főmunkatársa Temesi Viola, szerkesztőinek sora pedig: Balázsi József Attila, Bencédy József, Fazekas Emese, Nemoda Judit, Spannraft Marcellina, Villó Ildikó. Rajtuk kívül a számítástechnikai, technikai szerkesztésben közreműködő héttagú Radnóthy és Fia Bt. járult hozzá ahhoz, hogy a TINTA Könyvkiadó 1998-ban megjelentethesse a munkát. A fülszöveg arról tudósít, hogy a kötet szócikkeiben 80 600 szó van, címszóinak száma 25 500 (ezek kövérbetűsek). 14 400 szónak, szinonimasornak olvashatjuk az ellentétét, s több mint 3800 közmondás, szólás található benne 760 címszó alá besorolva. A kötet 28 korábban megjelent szótár feldolgozásával lexikológiai és jelentéstani szempontból, valamint technikailag is korszerű színvonalon nyújt eligazítást „a magyar anyanyelvűek legszélesebb köre”, közöttük anyanyelvünk oktatói számára is, nélkülözhetetlen segédeszközként. Az alábbi áttekintés ezért a pedagógiai gondolattal, közelebbről az iskolai anyanyelvi nevelés időszerű szándékával közvetlen kapcsolatban született meg, nem zárva ki a szótárforgatóknak, egyben a nyelvművelésünk után érdeklődőknek vagy éppen a tollforgatóknak a körét sem. Egyetemes jellege – korántsem kimerítő méltató és ismertető soraimból is – bizonyára kiviláglik. A belépőt a Magyar szókincstár (MSzkt.) világába az Előszó kínálja. Ez mindenekelőtt azzal igazolja a mű megjelenését, hogy a ránk zúduló, gyakran nyomasztó információmennyiség megköveteli szókincsünk számbavételét, mégpedig – a nagy szótáríró elődök nyomdokain haladva – korszerű megközelítéssel. A korszerűsítés fő tényezője az, hogy feltérképezi a szókincs elemeit ellentétes jelentésükkel párhuzamosan, hiszen „valamely szónak és ellentétének jelentése szorosan kapcsolatban áll egymással: kiegészítik és meghatározzák egymást, mint a fény és árnyék” (I). A szerzők számítanak a felhasználók ösztönös anyanyelvi érzékére (kompetenciájára), ami feltételezi a szótár alkotó használatát. Segíti őket a kötet tipográfiája és útmutató jelzésrendszere. Ez utóbbival világosan elkülönülnek a kövérbetűs címszó után olvasható jelek. A szinonimasorokat egymástól külön jellel, függőleges vonallal választják el (hiszen a feltüntetett szinonimák leggyakrabban jelentésmezők együttesét alkotják), s összességüket üres káró jel () előzi meg. Ellentéteik (melyek csupa nagybetűsek) előtt telt káró jel () áll. A szólásokat kövér Sz: betű vezeti be. Csúcsos zárójelben olvashatók a vonzatok; az értelmezéseket szögletes zárójel vezeti be. Szükséges ismernünk a rövidítéseket, ezek ugyanis fontos információként jelzik a stílusminősítést kerek zárójelben, dőlt betűkkel ilyenformán: (rég), (táj), (vál), (szleng), (tréf), (biz). A szófajokat szokásos jelölés ismerteti. A jelek és minősítések szükségszerű mennyisége annak a szellemi erőforrásnak differenciált felfogása végett szükséges, amelynek szolgálatában az MSzkt. áll. A jelek és minősítések fölsorolása azért volt ajánlatos, mert önmagukban is kellő támogatást adnak az említett szolgálat mibenlétéről; azaz abban, hogy leíró és történeti, köznyelvi és szaknyelvi, közlő (denotatív) és érzelmi (emotív, konnotatív) szempontból hiteles értéktájékoztatást nyújtson. A szókincstár címében (is) szereplő ellentét főnév értelmezését és ennek az adatokban is következetesen érvényesülő funkcióját az előszó négy pontban közli, mégpedig – tehetjük hozzá – a kommunikativitásban érvényesülő jelleg szempontjából. Két szó közötti ellentétesség esetei eszerint a következők: 1. a résztvevők nézőpontjából ellentétes párosítás, (például ad – kap); 2. a kölcsönös kizárás (apály – dagály); 3. pólusszerű szembenállás, esetleg a pólusok közötti közbenső lépcső figyelembevételével (forró – [langyos] – hideg); 4. két szó ellentétes akkor, ha föléjük rendelhető egy közös szó (személy – teher – [vonat]). Hozzáfűzött megjegyzés: az automatikusan képezhető ellentétek (például alkalmas – alkalmatlan) gyakori felsorolását a szerkesztők lehetőleg elkerülik. És valóban: a koros szócikket nem követi a kortalan, pedig várható lett volna, hiszen az utóbbi (mn.) éppúgy ellentéte a korosnak, mint az időtlen az időnek (l. ÉrtSz.); és sajátos stílusértéke is van, akárcsak az anyátlan-apátlan szópárnak együtt és külön is. Megvan viszont szótárunkban a gyökér mellett a gyökértelen és az élet mellett az élettelen. Érdemesek az alapos olvasói-tanulói elemzésre, mint több hasonló szócikk anyaga-adata is, amelyeknek fölkutatása és elemzése – a hozzájuk tartozó szólásokkal együtt is – igen hasznos gondolat- és érzelemgazdagító hatással járhat. Legalább két szempontból illeti elismerés a szerkesztőket azért, hogy szólásokat is rendeltek a címszavakhoz. Az egyik az, hogy szótárszerkesztői megfontolásból nem rekesztették ki a „kincstárból” az állandó szószerkezeteknek ezt a – hagyományaik miatt is – érdemes és értékes voltát, hiszen sok „friss”, pontosabban idő- és korszerű adat gazdagítja az adattárat, például megkapja a dilihoppot a megbolondul szinonimájaként. Ez a példa is bizonyítja, hogy a kincstár kínálja az alkalmakat arra, hogy a szót ne csak mint önálló jelentéssel bíró egységet mutassa be, hanem – a kommunikációs folyamatban – feldúsítva, a megnyilatkozás rangjára emelje. Ilyenformán kapja meg a mondat rangját, s ezzel együtt stilisztikai jelentőségét is, hiszen egy-egy fogalmat (denotátumot) érzelmi színezéssel tesz kifejezőbbé pozitív vagy negatív irányban. Voltaképpen a dramatizálás fogásaként is minősíthetjük azt az eljárást, amivel életszerűbbé, hatékonyabb kommunikációs tényezővé formálja a szinonimikus értékrendben. Ezt a tendenciát igazolja az is, hogy számos névszóhoz igét is tartalmazó szólás tartozik (például az óvatos címszóhoz négy közül ez a három szólás járul: az aludttejet is megfújja; szemhéj alatt is vigyáz; tojást visz). Többlettartalmat a szólások jó része életmódra jellemző utalással ad. Az önálló melléknévhez például ez a kettő társul: megáll a maga lábán; maga kenyerén van. S két oldallal tovább, az öreg címszó alatti 54 szólásból sok idézi az életkorra jellemző mozgást, a táplálkozást, a kiesést a közösségből és a romlást. Az örül igéhez testmozgás képzete járul, például dagad a szíve a boldogságtól; hízik a mája; madarat lehetne fogatni vele; stb. Érdekes jelenség az, hogy az igekötős igékhez mennyire eltérő mennyiségű szólás társul. Például a meggel kezdődő szavakhoz igen sok, az össze igekötősekhez igen kevés szólás tartozik. Hasznos feladat ennek a jelenségnek a magyarázatát keresni, s esetleg arra a megállapításra jutni, hogy a meg a mozgásjelleg intenzitásbeli sajátosságát sokkal inkább idézi föl, mint az össze. Vizsgálódásra, vitára sok alkalmas feladat kínálkozik. A mennyiség kérdése a szólások számát illetően is tanulságos lehet. E tekintetben a következő kérdések tehetők fel: Mi az oka annak, hogy a nagyszájú címszóhoz 14, a szűkszavúhoz egyetlen egy sem; az ügyetlenhez 8, az ügyeshez 4; a tékozolhoz 4, a takarékoshoz egy sem, a takarékoskodikhoz 2; a sír igéhez 21, a nevethez csupán 6; a gazdaghoz 11, a szegényhez 52; stb. szólás tartozik? Vajon a különbség abból eredhet-e, hogy a társadalom állapota tükröződik benne, vagy szubjektív mozzanatok játszanak szerepet, esetleg a párosított szavak mozgás- és érzelembeli különbsége, gyakorisági sűrűségének jelentésbeli eltérése? Külön vizsgálatot érdemelnek a legnagyobb számú szólások. A meghal 105, az iszákos 46, a fösvény 53, a buta 47 szólást vonz. Ezek egy-egy mozgásfajta vagy tulajdonság alapos tanulmányozására adnak alkalmat. A szólások rengetegében előforduló nyelvi, stílusbeli jellemzés változatai igen tanulságosak: alkalmat adhatnak általános és regionális, rokon és ellentétes, gyakori és ritkán előforduló, jelen- és múltbeli formák értékelésére és elemzésére, az egyéni és az általános alkalmazásra kínálkozó minősítés tanulmányozására. Az elemzések ilyenformán nemcsak nyelvi, hanem esztétikai, sőt etikai tanulságokkal is járhatnak. A szólások tanulmányozása sok esetben együtt járhat a szócikkek tagolódásának tanulmányozásával. A gyorsan (hsz.) címszó két szólást is tartalmaz az értelmezés két módjához igazodva. Az első (mintha puskából lőtték volna ki) a gyors mozgást végző ember tudati állapota szemszögéből tartalmazza a szinonimikát, a második (egy szempillantás alatt) az időtartam szempontján alapul. Van azonban egy harmadik sorozata is a szócikknek, amely a cselekvés módjára vonatkozó szinonimákat sorolja föl (például kutyafuttában); ehhez nem kapcsolódik szólás. A hallgat címszó öt szinonimasort közöl, de csak egyikhez tartozik szólás. Ez a visszahúzódikkal indul, s 21 szólással fejeződik be. Az efféle esetek a sorozatok leírásával indulnak, s annak felfedezését várják az olvasótól, hogy a szólások mely sorozathoz tartoznak nagyobb valószínűséggel. Számos alkalom kínálkozik a kincstárban való búvárkodásra. Még a felületes szemlélőnek is feltűnik, hogy eltérő hosszúságú szócikkek váltogatják egymást. Mi ennek az oka? – kérdezhetjük, s keressük a választ. Ha több szinonimabokor következik a cím után, mégpedig új bekezdésben, s ráadásul a bokor tagjai között függőleges vonal is látható, felderíthetjük a sorrendezés módjának okát is. A szégyenfolt címszó például két szinonimasort tartalmaz: 1. szégyenbélyeg után a ’megbélyegzés’ jelentésű főnevek következnek, s ellentétül a glória áll; 2. szégyen, gyalázat szerepel, ellentétül pedig a dicsőség. A szétválasztás nyilván a konkrét, illetőleg az elvont jelentés alapján történt. Testesebb szócikkek mélyebb elemzést kívánnak, különösen azok, amelyek értelmi kiegészítéseket, vonzatokat, stílusárnyalati minősítéseket kapnak. Ez utóbbiak összességükben egy rendszeres stilisztika építőkövei, amelyek csoportokba rendezve az alább következő tematikai területeket idézik föl (követve a tájékoztatóban foglalt magyarázatot, amely szerint a szavak akkor kapnak minősítést, ha sajátos stílusárnyalatuk, az általánostól eltérő csoportnyelvi használatuk van). Ezt a tényt a szinonima után kerek zárójelben dőlt szedés jelzi (a címszó minősítése az adott jelentéshez tartozó szinonimabokor élén a sor elején áll). A (biz) jelölés a fesztelen társalgás szavain kívül a gyermeknyelvi és familiáris stílusban használatos szavakat minősíti, például klassz, letol, stramm, rásóz. A (durva) minősítés szavai az alantas stílusú beszélgetésben hangzanak el, például pofázik, szarházi. Az (id) idegen szavakra vonatkozik, például evidens, team. A rosszallást, helytelenítést a (pej ’pejoratív’) jelzés illeti, például csürhe, lebuj. A ma már nemigen használt szavak a (rég) minősítést kapják, például mustra, áristom. A (szak) minősítésű szavak szakmai vagy tudományos körökben használatosak, például aljzat, moratórium. A (szleng) jelzés illeti az igénytelen, argó, diáknyelvi, tehát a legfesztelenebb társalgás szavait, például sittre vág, lemar. A (táj) minősítésűek a nyelvjárási szavak, például csimota, pacuha. A (tréf) minősítésűek a kedélyes, vidám hangzású szavak, például birkanyírás, távrecsegő. A (vál) minősítés jár az emelkedett nyelvhasználat szavainak, például kebel, tovaszáll. Előfordul – tehetjük hozzá –, hogy néha kettős minősítésű szavak is előfordulnak a szótárban, például meglovasítás (szleng, tréf). Ez a felsorolás az anyanyelv olyan történeti, területi, művelődési, esztétikai, sőt etikai szempontú tagolódását idézi, amely az általános nyelvszemlélet kategóriáit is illeti. Együttesük a mai nyelvtudomány álláspontját tükrözi, egyben pedig alapul szolgál a pedagógia átfogó nyelvismereti és nyelvhasználati (nyelvművelői) alapstratégiájának. Nem kisebb szerepet tölt be a Magyar szókincstár, mint hogy a mai társadalmi valóság tükörképe, és ezáltal az iskolai nevelési cél- és feladatrendszer távlatilag is érvényes, időszerű és innovatív (azaz folyamatos) továbbfejlesztése. Ehhez hatalmas szóanyagot és napjainkban keletkező adatok garmadáját is felhasználja. (Nem szeretnék a kákán csomót keresés gyanújába keveredni: az újságok egyikében az olvasható – vádként –, hogy egy politikus bűnös kapcsolatba lépett egy külföldivel, s erre az illető a mutyizik (pej) igét használta. Hiába kerestem ezt a szót a kötetben a különböző címszók alatt, pedig jól illenék akár a le- vagy összepaktál, esetleg összejátszik, összebarátkozik, -bratyizik társaságába, hiszen öt szólás is található a fogalomra a 679. oldalon, például összeszűri a levet, egy csuporban kotornak stb.) Határt megvonni a szókincs birodalmában nem lehet. Az a gyarapodás, amely minden előző magyar–magyar szótárhoz képest teljesítette a korszerűség követelményét, kitágítja a szó kapcsolatainak és állandó kapcsolatainak lehetőségeit. Sőt – az előszó tanúsága szerint – fel is kínálja minden magyarul beszélőnek és írónak, mondván: „A szótár használója részére a szerkesztők nagy bőségben felajánlják a címszók szinonimáit, s a gyakran eltérő hangulati, különböző használati körű szinonimák közül a választást az olvasóra bízzák (az én kiemelésem – Sz. A.), mert bíznak ösztönös anyanyelvi érzékében, kompetenciájában. Ily módon a szótár »alkotó« használatot tételez föl.” Erre a szerény fogalmazású kívánalomra válaszunk: az anyanyelv tudását intézményes művelődési lehetőségeknek is vállalniuk kell, elsősorban az iskolának. Az iskola ugyanis nem egyszerűen lehetőséget ad minden korosztály számára az anyanyelvhasználat tudatosítására, hanem az módszertani kötelezettsége is. Minden pedagógiai megnyilatkozás, minden tanulói dolgozat megírása, felelet elmondása, nevelő és tanuló párbeszéde megannyi alkalom a személyiségfejlesztésre. Szende Aladár

. Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak. A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felírattal "Ave Cezar Vavan" Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a "vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori. De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addig is a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye. Jöttek is a látogatók, ám egyszer csak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög. Oda is súgja neki a múzeumőr: - No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritate. De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, min nevet ennyire. -Hát, csak azon, - mondja a székely - hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem, hogy "A Véce Zárva Van". A Magyar szókincstár a magyar nyelv egynyelvű szótára, amely 1998 és 2005 között nyolc kiadást ért meg. címszavainak száma 25 500, a szócikkeiben található szavak száma 80 600. A szócikkeket 42 300 szinonimasor (jelentés) építi fel. A szótár szerzői 14 400 szinonimasornak adták meg az ellentétes jelentését. Tinta Kiadó www.tintakiado.hu A szavakon felül több mint 3800, a szavaknál nagyobb lexikai egységet – szólást, szóláshasonlatot – tartalmaz a szótár 760 címszó alá besorolva. A szótár jellege, típusa A Magyar szókincstárban felsorakoztatott 80 600 szó között a mai köznyelv szavain kívül szép számmal szerepelnek régi, régies, nyelvjárási, népi és idegen hangzású szavak, valamint a diáknyelv lexikai elemei és a szleng jellegű kifejezések is. A szerzők szándéka szerint a Magyar szókincstár szinonimaszótárként és értelmező szótárként is használható. A szótár szócikkeinek szerkezete A szócikk a címszót követően egy vagy több szinonimabokorból tevődik össze. Ezekben sorolják fel a címszó rokon értelmű szavait a címszó jelentései szerint bokrokba rendezve. Az egyes szócikkekben található szinonimabokrok sorrendjének megválasztásához a Magyar értelmező kéziszótár (szerk.: Juhász József és tsai, Akadémiai Kiadó, 1972) jelentésszerkezetét vették figyelembe. A Magyar szókincstár az anyanyelvoktatás, a szókincsfejlesztés hasznos segédeszköze. Az anyanyelv szabatos, színes, helyes használatához nyújt segítséget, amely gazdag tára a rokon értelmű szavaknak, más néven szinonimáknak, és feltünteti a szavaknál nagyobb lexikai egységeket (szókapcsolatokat, szólásokat, közmondásokat) is. A magyar szótárirodalomban elsőként közli a szavak ellentétét, antonimáját. A szótár 25 500 vastag betűs címszót tartalmaz. A szócikkekben található szavak száma 80 600. Szerzői 14 400 szónak, szinonimasornak adták meg az ellentétét. Több mint 3 800 közmondás, szólás található benne 760 címszó alá besorolva. A mai köznyelv szavain kívül szép számmal szerepelnek benne régies, nyelvjárási és idegen hangzású szavak, de nem maradtak ki a diáknyelv lexikai elemei és a szleng jellegű kifejezések sem. Háromszor több szót tartalmaz minden korábbi szinonimaszótárnál. Tudományos igényű kínálati szótár, amelyben használója megtalálja és kiválaszthatja egy-egy címszó tágan értelmezett szinonimái közül a legmegfelelőbbet. A többéves gyűjtőmunka során nyelvészek, egyetemi és főiskolai tanárok 28 korábban megjelent szótárt dolgoztak fel. Az összegyűjtött gazdag nyersanyag elrendezése a nyelvészet és azon belül is a lexikológia és a jelentéstan legújabb eredményeinek figyelembe vételével, korszerű eszközök (számítógép, célprogramok) alkalmazásával történt. Szótárunk a magyar anyanyelvűek legszélesebb köre számára készült, haszonnal lapozhatják a hivatásos tollforgatók (az újságírók, a fordítók, a szerkesztők) is. Ez a címe az első olyan magyar–magyar szótárnak, mely alcíme szerint „Rokon értelmű szavak, szólások és ellentétek szótára”. A kiváló, nyelvtudományunkat gazdagító mű a rokonértelműség (szinonimika) és ellentétesség (antinomika) együttes megjelenése a magyar szótárírás történetében. A 929 oldalas kötet főszerkesztője Kiss Gábor, főmunkatársa Temesi Viola, szerkesztőinek sora pedig: Balázsi József Attila, Bencédy József, Fazekas Emese, Nemoda Judit, Spannraft Marcellina, Villó Ildikó. Rajtuk kívül a számítástechnikai, technikai szerkesztésben közreműködő héttagú Radnóthy és Fia Bt. járult hozzá ahhoz, hogy a TINTA Könyvkiadó 1998-ban megjelentethesse a munkát. A fülszöveg arról tudósít, hogy a kötet szócikkeiben 80 600 szó van, címszóinak száma 25 500 (ezek kövérbetűsek). 14 400 szónak, szinonimasornak olvashatjuk az ellentétét, s több mint 3800 közmondás, szólás található benne 760 címszó alá besorolva. A kötet 28 korábban megjelent szótár feldolgozásával lexikológiai és jelentéstani szempontból, valamint technikailag is korszerű színvonalon nyújt eligazítást „a magyar anyanyelvűek legszélesebb köre”, közöttük anyanyelvünk oktatói számára is, nélkülözhetetlen segédeszközként. Az alábbi áttekintés ezért a pedagógiai gondolattal, közelebbről az iskolai anyanyelvi nevelés időszerű szándékával közvetlen kapcsolatban született meg, nem zárva ki a szótárforgatóknak, egyben a nyelvművelésünk után érdeklődőknek vagy éppen a tollforgatóknak a körét sem. Egyetemes jellege – korántsem kimerítő méltató és ismertető soraimból is – bizonyára kiviláglik. A belépőt a Magyar szókincstár (MSzkt.) világába az Előszó kínálja. Ez mindenekelőtt azzal igazolja a mű megjelenését, hogy a ránk zúduló, gyakran nyomasztó információmennyiség megköveteli szókincsünk számbavételét, mégpedig – a nagy szótáríró elődök nyomdokain haladva – korszerű megközelítéssel. A korszerűsítés fő tényezője az, hogy feltérképezi a szókincs elemeit ellentétes jelentésükkel párhuzamosan, hiszen „valamely szónak és ellentétének jelentése szorosan kapcsolatban áll egymással: kiegészítik és meghatározzák egymást, mint a fény és árnyék” (I). A szerzők számítanak a felhasználók ösztönös anyanyelvi érzékére (kompetenciájára), ami feltételezi a szótár alkotó használatát. Segíti őket a kötet tipográfiája és útmutató jelzésrendszere. Ez utóbbival világosan elkülönülnek a kövérbetűs címszó után olvasható jelek. A szinonimasorokat egymástól külön jellel, függőleges vonallal választják el (hiszen a feltüntetett szinonimák leggyakrabban jelentésmezők együttesét alkotják), s összességüket üres káró jel () előzi meg. Ellentéteik (melyek csupa nagybetűsek) előtt telt káró jel () áll. A szólásokat kövér Sz: betű vezeti be. Csúcsos zárójelben olvashatók a vonzatok; az értelmezéseket szögletes zárójel vezeti be. Szükséges ismernünk a rövidítéseket, ezek ugyanis fontos információként jelzik a stílusminősítést kerek zárójelben, dőlt betűkkel ilyenformán: (rég), (táj), (vál), (szleng), (tréf), (biz). A szófajokat szokásos jelölés ismerteti. A jelek és minősítések szükségszerű mennyisége annak a szellemi erőforrásnak differenciált felfogása végett szükséges, amelynek szolgálatában az MSzkt. áll. A jelek és minősítések fölsorolása azért volt ajánlatos, mert önmagukban is kellő támogatást adnak az említett szolgálat mibenlétéről; azaz abban, hogy leíró és történeti, köznyelvi és szaknyelvi, közlő (denotatív) és érzelmi (emotív, konnotatív) szempontból hiteles értéktájékoztatást nyújtson. A szókincstár címében (is) szereplő ellentét főnév értelmezését és ennek az adatokban is következetesen érvényesülő funkcióját az előszó négy pontban közli, mégpedig – tehetjük hozzá – a kommunikativitásban érvényesülő jelleg szempontjából. Két szó közötti ellentétesség esetei eszerint a következők: 1. a résztvevők nézőpontjából ellentétes párosítás, (például ad – kap); 2. a kölcsönös kizárás (apály – dagály); 3. pólusszerű szembenállás, esetleg a pólusok közötti közbenső lépcső figyelembevételével (forró – [langyos] – hideg); 4. két szó ellentétes akkor, ha föléjük rendelhető egy közös szó (személy – teher – [vonat]). Hozzáfűzött megjegyzés: az automatikusan képezhető ellentétek (például alkalmas – alkalmatlan) gyakori felsorolását a szerkesztők lehetőleg elkerülik. És valóban: a koros szócikket nem követi a kortalan, pedig várható lett volna, hiszen az utóbbi (mn.) éppúgy ellentéte a korosnak, mint az időtlen az időnek (l. ÉrtSz.); és sajátos stílusértéke is van, akárcsak az anyátlan-apátlan szópárnak együtt és külön is. Megvan viszont szótárunkban a gyökér mellett a gyökértelen és az élet mellett az élettelen. Érdemesek az alapos olvasói-tanulói elemzésre, mint több hasonló szócikk anyaga-adata is, amelyeknek fölkutatása és elemzése – a hozzájuk tartozó szólásokkal együtt is – igen hasznos gondolat- és érzelemgazdagító hatással járhat. Legalább két szempontból illeti elismerés a szerkesztőket azért, hogy szólásokat is rendeltek a címszavakhoz. Az egyik az, hogy szótárszerkesztői megfontolásból nem rekesztették ki a „kincstárból” az állandó szószerkezeteknek ezt a – hagyományaik miatt is – érdemes és értékes voltát, hiszen sok „friss”, pontosabban idő- és korszerű adat gazdagítja az adattárat, például megkapja a dilihoppot a megbolondul szinonimájaként. Ez a példa is bizonyítja, hogy a kincstár kínálja az alkalmakat arra, hogy a szót ne csak mint önálló jelentéssel bíró egységet mutassa be, hanem – a kommunikációs folyamatban – feldúsítva, a megnyilatkozás rangjára emelje. Ilyenformán kapja meg a mondat rangját, s ezzel együtt stilisztikai jelentőségét is, hiszen egy-egy fogalmat (denotátumot) érzelmi színezéssel tesz kifejezőbbé pozitív vagy negatív irányban. Voltaképpen a dramatizálás fogásaként is minősíthetjük azt az eljárást, amivel életszerűbbé, hatékonyabb kommunikációs tényezővé formálja a szinonimikus értékrendben. Ezt a tendenciát igazolja az is, hogy számos névszóhoz igét is tartalmazó szólás tartozik (például az óvatos címszóhoz négy közül ez a három szólás járul: az aludttejet is megfújja; szemhéj alatt is vigyáz; tojást visz). Többlettartalmat a szólások jó része életmódra jellemző utalással ad. Az önálló melléknévhez például ez a kettő társul: megáll a maga lábán; maga kenyerén van. S két oldallal tovább, az öreg címszó alatti 54 szólásból sok idézi az életkorra jellemző mozgást, a táplálkozást, a kiesést a közösségből és a romlást. Az örül igéhez testmozgás képzete járul, például dagad a szíve a boldogságtól; hízik a mája; madarat lehetne fogatni vele; stb. Érdekes jelenség az, hogy az igekötős igékhez mennyire eltérő mennyiségű szólás társul. Például a meggel kezdődő szavakhoz igen sok, az össze igekötősekhez igen kevés szólás tartozik. Hasznos feladat ennek a jelenségnek a magyarázatát keresni, s esetleg arra a megállapításra jutni, hogy a meg a mozgásjelleg intenzitásbeli sajátosságát sokkal inkább idézi föl, mint az össze. Vizsgálódásra, vitára sok alkalmas feladat kínálkozik. A mennyiség kérdése a szólások számát illetően is tanulságos lehet. E tekintetben a következő kérdések tehetők fel: Mi az oka annak, hogy a nagyszájú címszóhoz 14, a szűkszavúhoz egyetlen egy sem; az ügyetlenhez 8, az ügyeshez 4; a tékozolhoz 4, a takarékoshoz egy sem, a takarékoskodikhoz 2; a sír igéhez 21, a nevethez csupán 6; a gazdaghoz 11, a szegényhez 52; stb. szólás tartozik? Vajon a különbség abból eredhet-e, hogy a társadalom állapota tükröződik benne, vagy szubjektív mozzanatok játszanak szerepet, esetleg a párosított szavak mozgás- és érzelembeli különbsége, gyakorisági sűrűségének jelentésbeli eltérése? Külön vizsgálatot érdemelnek a legnagyobb számú szólások. A meghal 105, az iszákos 46, a fösvény 53, a buta 47 szólást vonz. Ezek egy-egy mozgásfajta vagy tulajdonság alapos tanulmányozására adnak alkalmat. A szólások rengetegében előforduló nyelvi, stílusbeli jellemzés változatai igen tanulságosak: alkalmat adhatnak általános és regionális, rokon és ellentétes, gyakori és ritkán előforduló, jelen- és múltbeli formák értékelésére és elemzésére, az egyéni és az általános alkalmazásra kínálkozó minősítés tanulmányozására. Az elemzések ilyenformán nemcsak nyelvi, hanem esztétikai, sőt etikai tanulságokkal is járhatnak. A szólások tanulmányozása sok esetben együtt járhat a szócikkek tagolódásának tanulmányozásával. A gyorsan (hsz.) címszó két szólást is tartalmaz az értelmezés két módjához igazodva. Az első (mintha puskából lőtték volna ki) a gyors mozgást végző ember tudati állapota szemszögéből tartalmazza a szinonimikát, a második (egy szempillantás alatt) az időtartam szempontján alapul. Van azonban egy harmadik sorozata is a szócikknek, amely a cselekvés módjára vonatkozó szinonimákat sorolja föl (például kutyafuttában); ehhez nem kapcsolódik szólás. A hallgat címszó öt szinonimasort közöl, de csak egyikhez tartozik szólás. Ez a visszahúzódikkal indul, s 21 szólással fejeződik be. Az efféle esetek a sorozatok leírásával indulnak, s annak felfedezését várják az olvasótól, hogy a szólások mely sorozathoz tartoznak nagyobb valószínűséggel. Számos alkalom kínálkozik a kincstárban való búvárkodásra. Még a felületes szemlélőnek is feltűnik, hogy eltérő hosszúságú szócikkek váltogatják egymást. Mi ennek az oka? – kérdezhetjük, s keressük a választ. Ha több szinonimabokor következik a cím után, mégpedig új bekezdésben, s ráadásul a bokor tagjai között függőleges vonal is látható, felderíthetjük a sorrendezés módjának okát is. A szégyenfolt címszó például két szinonimasort tartalmaz: 1. szégyenbélyeg után a ’megbélyegzés’ jelentésű főnevek következnek, s ellentétül a glória áll; 2. szégyen, gyalázat szerepel, ellentétül pedig a dicsőség. A szétválasztás nyilván a konkrét, illetőleg az elvont jelentés alapján történt. Testesebb szócikkek mélyebb elemzést kívánnak, különösen azok, amelyek értelmi kiegészítéseket, vonzatokat, stílusárnyalati minősítéseket kapnak. Ez utóbbiak összességükben egy rendszeres stilisztika építőkövei, amelyek csoportokba rendezve az alább következő tematikai területeket idézik föl (követve a tájékoztatóban foglalt magyarázatot, amely szerint a szavak akkor kapnak minősítést, ha sajátos stílusárnyalatuk, az általánostól eltérő csoportnyelvi használatuk van). Ezt a tényt a szinonima után kerek zárójelben dőlt szedés jelzi (a címszó minősítése az adott jelentéshez tartozó szinonimabokor élén a sor elején áll). A (biz) jelölés a fesztelen társalgás szavain kívül a gyermeknyelvi és familiáris stílusban használatos szavakat minősíti, például klassz, letol, stramm, rásóz. A (durva) minősítés szavai az alantas stílusú beszélgetésben hangzanak el, például pofázik, szarházi. Az (id) idegen szavakra vonatkozik, például evidens, team. A rosszallást, helytelenítést a (pej ’pejoratív’) jelzés illeti, például csürhe, lebuj. A ma már nemigen használt szavak a (rég) minősítést kapják, például mustra, áristom. A (szak) minősítésű szavak szakmai vagy tudományos körökben használatosak, például aljzat, moratórium. A (szleng) jelzés illeti az igénytelen, argó, diáknyelvi, tehát a legfesztelenebb társalgás szavait, például sittre vág, lemar. A (táj) minősítésűek a nyelvjárási szavak, például csimota, pacuha. A (tréf) minősítésűek a kedélyes, vidám hangzású szavak, például birkanyírás, távrecsegő. A (vál) minősítés jár az emelkedett nyelvhasználat szavainak, például kebel, tovaszáll. Előfordul – tehetjük hozzá –, hogy néha kettős minősítésű szavak is előfordulnak a szótárban, például meglovasítás (szleng, tréf). Ez a felsorolás az anyanyelv olyan történeti, területi, művelődési, esztétikai, sőt etikai szempontú tagolódását idézi, amely az általános nyelvszemlélet kategóriáit is illeti. Együttesük a mai nyelvtudomány álláspontját tükrözi, egyben pedig alapul szolgál a pedagógia átfogó nyelvismereti és nyelvhasználati (nyelvművelői) alapstratégiájának. Nem kisebb szerepet tölt be a Magyar szókincstár, mint hogy a mai társadalmi valóság tükörképe, és ezáltal az iskolai nevelési cél- és feladatrendszer távlatilag is érvényes, időszerű és innovatív (azaz folyamatos) továbbfejlesztése. Ehhez hatalmas szóanyagot és napjainkban keletkező adatok garmadáját is felhasználja. (Nem szeretnék a kákán csomót keresés gyanújába keveredni: az újságok egyikében az olvasható – vádként –, hogy egy politikus bűnös kapcsolatba lépett egy külföldivel, s erre az illető a mutyizik (pej) igét használta. Hiába kerestem ezt a szót a kötetben a különböző címszók alatt, pedig jól illenék akár a le- vagy összepaktál, esetleg összejátszik, összebarátkozik, -bratyizik társaságába, hiszen öt szólás is található a fogalomra a 679. oldalon, például összeszűri a levet, egy csuporban kotornak stb.) Határt megvonni a szókincs birodalmában nem lehet. Az a gyarapodás, amely minden előző magyar–magyar szótárhoz képest teljesítette a korszerűség követelményét, kitágítja a szó kapcsolatainak és állandó kapcsolatainak lehetőségeit. Sőt – az előszó tanúsága szerint – fel is kínálja minden magyarul beszélőnek és írónak, mondván: „A szótár használója részére a szerkesztők nagy bőségben felajánlják a címszók szinonimáit, s a gyakran eltérő hangulati, különböző használati körű szinonimák közül a választást az olvasóra bízzák (az én kiemelésem – Sz. A.), mert bíznak ösztönös anyanyelvi érzékében, kompetenciájában. Ily módon a szótár »alkotó« használatot tételez föl.” Erre a szerény fogalmazású kívánalomra válaszunk: az anyanyelv tudását intézményes művelődési lehetőségeknek is vállalniuk kell, elsősorban az iskolának. Az iskola ugyanis nem egyszerűen lehetőséget ad minden korosztály számára az anyanyelvhasználat tudatosítására, hanem az módszertani kötelezettsége is. Minden pedagógiai megnyilatkozás, minden tanulói dolgozat megírása, felelet elmondása, nevelő és tanuló párbeszéde megannyi alkalom a személyiségfejlesztésre. Szende Aladár

Scriblerus Klub 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz Gabo Kiadó A Scriblerus Klub barátok egy kötetlen jellegű csoportja volt, mely nagy hatással volt olyan angol írókra és költőkre, mint Jonathan Swift, Alexander Pope, John Gay, John Arbuthnot, Henry St. John és Thomas Parnell. A klubot 1712-ben hozták létre, mely egészen az alapítók haláláig tartott. A klub eredeti szándéka az volt, hogy nevetségessé tegye az értéktelen irodalmat és az áltudományokat. Ebből keletkezett később a Memoirs of Martinus Scriblerus (Martinus Scriblerus emlékiratai) c. írás. Pope The Dunciad második kiadása szintén tartalmaz olyan műveket, melyek Martinus Scriblerus kitalált alakhoz fűződnek. A Club tagjai Arbuthnotot tartották e szatíra szellemi atyjának, és a szöveg jelentős részét tőle származtatták. Őt azonban nem érdekelte az irodalmi hírnév, s így sok szellemes mondását és ötletét később nála híresebb irodalmár barátai dolgozták fel, és ezeket az utókor nekik tulajdonította. A mű tizenhét rövid fejezetének történetei, amelyeket Pope öntött végleges formába, egy 1783-as terv nyomán születtek, majd a Club bizalmas tanácskozásain nyert végső formát. Az összejöveteleket dr. Arbuthnot, a szellemes, skót udvari orvos szállásán tartották a St. James palotában. A társaság akkor kezdett felbomlani, amikor Swift elhagyta Londont. A terven azonban levélváltás révén tovább dolgoztak. A mű az európai szatirikus irodalom gazdag tárházából merít. Martinus Sciblerus a „tanult szellem” kellő tehetséggel bír ahhoz, hogy minden művészetbe és tudományba beleártsa magát, ám ezt oktalanul teszi. A szerzők céltáblája a rongyrázó, rossz izlésű, romlott és balga modern kor. A nyomtatás elterjedésével létrejött modern irodalmat bírálva a korabeli túlzásokat és haszonelvűséget szembeállítják a régi nagysággal, szenvedéllyel, érveléssel, józan ésszel. Sokféle „stratégiát” vetnek be: közvetlen elbeszélést(egyenes beszédet), komikus elemzést és magyarázatot. Merített belőle Gay Koldusoperája, de J.K. Toole 1980-as könyve , A szamarak államszövetsége is e kötethez köthető. Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com

Scriblerus Klub 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz Gabo Kiadó A Scriblerus Klub barátok egy kötetlen jellegű csoportja volt, mely nagy hatással volt olyan angol írókra és költőkre, mint Jonathan Swift, Alexander Pope, John Gay, John Arbuthnot, Henry St. John és Thomas Parnell. A klubot 1712-ben hozták létre, mely egészen az alapítók haláláig tartott. A klub eredeti szándéka az volt, hogy nevetségessé tegye az értéktelen irodalmat és az áltudományokat. Ebből keletkezett később a Memoirs of Martinus Scriblerus (Martinus Scriblerus emlékiratai) c. írás. Pope The Dunciad második kiadása szintén tartalmaz olyan műveket, melyek Martinus Scriblerus kitalált alakhoz fűződnek. A Club tagjai Arbuthnotot tartották e szatíra szellemi atyjának, és a szöveg jelentős részét tőle származtatták. Őt azonban nem érdekelte az irodalmi hírnév, s így sok szellemes mondását és ötletét később nála híresebb irodalmár barátai dolgozták fel, és ezeket az utókor nekik tulajdonította. A mű tizenhét rövid fejezetének történetei, amelyeket Pope öntött végleges formába, egy 1783-as terv nyomán születtek, majd a Club bizalmas tanácskozásain nyert végső formát. Az összejöveteleket dr. Arbuthnot, a szellemes, skót udvari orvos szállásán tartották a St. James palotában. A társaság akkor kezdett felbomlani, amikor Swift elhagyta Londont. A terven azonban levélváltás révén tovább dolgoztak. A mű az európai szatirikus irodalom gazdag tárházából merít. Martinus Sciblerus a „tanult szellem” kellő tehetséggel bír ahhoz, hogy minden művészetbe és tudományba beleártsa magát, ám ezt oktalanul teszi. A szerzők céltáblája a rongyrázó, rossz izlésű, romlott és balga modern kor. A nyomtatás elterjedésével létrejött modern irodalmat bírálva a korabeli túlzásokat és haszonelvűséget szembeállítják a régi nagysággal, szenvedéllyel, érveléssel, józan ésszel. Sokféle „stratégiát” vetnek be: közvetlen elbeszélést(egyenes beszédet), komikus elemzést és magyarázatot. Merített belőle Gay Koldusoperája, de J.K. Toole 1980-as könyve , A szamarak államszövetsége is e kötethez köthető. Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com

Apokalipszis 2012 Lawrence E. Joseph Gold Book „Ne nézzenek fel! Nem segít. Nem tudnak elmenekülni, nem tudnak olyan mély gödröt ásni, amiben elrejtőzhetnének. Közeleg a vég, és semmit sem tehetnek ellene. De akkor miért olvassák el ezt a könyvet? Azért, mert amikor már nemcsak a vallási fanatikusok hajtogatják, hogy elpusztul a világunk, hanem a tudósok is lehetőnek tartják, akkor nem foghatjuk be a fülünket. A tudomány jelenlegi állása szerint: -évmilliók óta fenyeget minket a teljes pusztulás. A Nap a sugárzási minimumán sokkal rosszabb, mint a maximumán, elég egyetlen félresikerült plazmakitörés, és mind megsülünk. A Földet a káros sugárzásoktól védő mágneses mezőn egyre növekszik egy rejtélyes rés, -a Naprendszer a galaxis egy energetikai szempontból kedvezőtlen régiója felé tart, -a Yellowstone szupervulkán kitörni készül, a kitörését pedig nukleáris tél és a földi élet kilencven százalékának pusztulása fogja követni, -a maják, a világ legjobb naptárkészítői azt állítják, hogy 2012. december 21-én bekövetkezik a világvége. Látják? Semmit sem tehetnek, de akár hátra is dőlhetnek és élvezhetik a műsort. Jót fognak röhögni.” Akik ismerik a maja naptárban rejlő próféciát, azok tudják, hogy már nem sok időnk van hátra. Dr. Karl S. Kruszelnicki ausztrál fizikus, több bestseller populáris tudományos könyv írója, úgynevezett "tévhitológus" beleásta magát a maja írásokba, hogy végére járjon a dolgoknak. Szögezzük le mindenek előtt, hogy világvégéről szóló jóslatok mindig is léteztek. Legutóbb 2005. május 5-én volt egy kisebb pánikhullám, amikor a három ötös szám mellett az összes bolygó egy vonalba sorakozott volna fel, az együttállás azonban nem jött létre, és még mindig itt vagyunk ezen a kies sárgolyón, bár nincs kizárva, hogy egy együttállás esetén is ugyanez lett volna a helyzet. 2012. december 21-re igen sok mindent jövendölnek, a "nukleáris holokauszttól" a Földön átfolyó kozmikus energia harmonikus konvergenciájáig, ami megtisztítja és egy magasabb rezgési szintre emeli bolygónkat. Ezek a dicső események szépen kipusztítják az emberiség nagy részét, de ha ez nem lenne elegendő, még az Északi és a Déli-sark is szét fog válni. Szóval van itt éppen elég feltételezett probléma, ami elég erős alapot ad annak, hogy a civilizációnk 2012-re eltűnhet a színről. Az egész azonban két helyen sántít, teszi hozzá Kruszelnicki. Ugyanakkor van jó hír is: Egy perccel visszaállították a mutatókat az Apokalipszis (Végítélet) óráján jelezve, hogy - az órát működtető tudósok szerint - távolabb került az emberiség a végső pusztulástól. A hidegháború kezdetén, 1947-ben egy atomtudósokból álló testület állította fel a szimbolikus órát, amely az azóta eltelt több mint hatvan év során néhány perces ingadozással folyamatosan éjfél, azaz a teljes pusztulás közelében állt. Az óra csütörtöktől ismét 23 óra 54 percet mutat, erre legutóbb 1988-ban volt példa, miután az Egyesült Államok és a Szovjetunió aláírta a közepes hatótávolságú atomfegyverek teljes eltávolításáról szóló szerződést. A legveszélyesebb értéket, 23 óra 58 percet 1953-ban mutatta, miután mind az amerikaiak, mind a szovjetek bejelentették, hogy rendelkeznek hidrogénbombával. A világvége-órát kezelő tudósok egy amerikai tudományos szaklap, a Bulletin of Atomic Scientists keretében tevékenykednek. A mostani visszaállításra az adott okot, hogy a Barack Obama vezette amerikai kormányzattal jelentős pozitív változásokra számítanak a nemzetközi politikában A maja civilizáció 3000 évvel ezelőtt megjósolta, hogy 2012-ben világméretű természeti csapás következik be, amely egyben az új spirituális korszak beköszöntét is jelenti. Ez Maurice Cotterell–Adrian Gilbert szerzőpáros Maja próféciák című műve indította el a találgatások lavináját. A könyv üzenete röviden: 2012. december 22-én a Nap mágneses semleges rétegének pólusváltása miatt a Föld mágneses polaritása is megfordul, ami kibillenti a Földet forgástengelyéből, s ez földrengések, szökőárak, vulkánkitörések és egyéb katasztrófák révén a jelenlegi civilizáció végét fogja jelenteni. Lawrence E. Joseph amerikai kutató megerősítette ezt az állítást, azzal kiegészítve, hogy megcserélődnek 2012-ben a Föld mágneses pólusai is. Azt azonban nem tudja, hogy ezek milyen hatással lesznek a Föld lakóira, hogy valóban a világ végét jelentik-e. Ahogy a maja naptár által jelzett dátum közeledik, egyre több kutató vizsgálja, mi történhet a Földdel 2012-ben. Bár több szakértő egyetért abban, hogy a bolygó nagy változásokon fog keresztülmenni, sok a kérdéses és vitatott részlet. LAWRENCE E. JOSEPH írta az „Apocalypse 2012: An Investigation into Civilization’s End” (Apokalipszis, 2012, a civilizáció végének titkai) című könyvet, amelyben azt fejtegeti, a maják próféciája csak a kezdet – tudósokat idézve ír többek között a mágneses pólus elmozdulásáról és a Yellowstone szupervulkánról. Arra is kitér, hogy a maja jóslat mellett a Nappal foglalkozó kortárs fizikusok szerint is kulcsfontosságú, sőt, talán katasztrófáktól sújtott év lesz 2012. JOHN MAJOR JENKINS a „Maya Cosmogenesis 2012: The True Meaning of the Maya Calendar End-Date” (A maják kozmikus eredetmítosza, 2012: A maja naptár végpontjának igazi jelentése) szerzője. Arra tette fel az életét, hogy rekonstruálja az ősi civilizáció kozmológiáját és filozófiáját. Véleménye szerint a maják elmélete csupán azt állítja: egy-egy ciklus vége, mint amilyen 2012 is, a változás és a megújulás ideje. DANIEL PINCHBECK a „2012: The Return of Quetzalcóatl” (2012: Quetzalcóatl visszatér) szerzője és a Reality Sandwich (www.realitysandwich.com) szerkesztője. Szerinte a maja naptár utolsó dátuma egy olyan paradigmaváltozásra utalhat, amely az emberiséget fenyegető ökológiai krízis miatt következik be. Véleménye szerint az átalakulás során a modern tudomány és a miszticizmus is összefonódik majd. A változást Quetzalcóatl a közép-amerikai mítoszok szárnyas kígyója, ég és föld egységének képviselője szimbolizálja. A CIVILIZÁCIÓ VÉGÉNEK TUDOMÁNYOS VIZSGÁLATA A kiadó Kedves Olvasó! Ha lehetséges volna, hogy ennek a könyvnek a kinyitásával olyan eseménysorozatot indítson el, ami elvezetne az apokalipszishez, az általunk ismert élet végéhez, érezne kísértést, hogy megtegye? Ott lebegne az ujja bizonytalanul a villogó vörös gomb fölött? És akkor, ha az apokalipszis egy új, felvilágosult kort, a földi mennyországot jelentené? Én kényelmes kis életem biztonságát választanám a nirvánával szemben. Ám lehetséges, hogy már nincs lehetőségünk erre a választásra – sem Önnek, sem nekem. Ebből a könyvből megtudhatja, hogy figyelemre méltó esély van arra, hogy a 2012. év nagyobb felfordulást, több katasztrófát és remélhetőleg nagyobb megvilágosodást fog hozni, mint bármelyik másik év az emberiség történetében. A könyv egyes részeit egy nagy tál pattogatott kukorica mellett érdemes olvasni: azt, amikor a halál értelmét keresve belenéztem egy hatalmas fehér cápa torkába, vagy azt, amikor egy maja sámánnal ellátogattam egy festői guatemalai kisvárosba néhány héttel azelőtt, hogy teljesen elpusztult volna. Más részekhez inkább nyugtató való: ilyen a Yellowstone szupervulkánjának közelgő kitörése, vagy a legjobb tudósaink szerint is felénk közeledő gigakatasztrófa. Hogy mekkora lesz? Körülbelül akkora, mint ami kipusztította a dinoszauruszokat és a többi akkor létező faj hetven százalékát. Tudták, hogy a napfolttevékenység 2012-ben esedékes következő csúcsa kapcsán széles körben arra számítanak, hogy a Földet sugárzással ostromló, földrengéseket, vulkánkitöréseket és a Katrináéhoz hasonló nagyságú hurrikánokat kiváltó napviharok száma és ereje rekordokat fog dönteni? És hogy az egész Naprendszer egy veszélyes csillagközi energiafelhőhöz közeledik? Véletlen egybeesés lenne, hogy a kereszténység és az iszlám közötti, egyre élesedő harc mintha az Armageddon felé taszítaná a világot? Vagy hogy számos egyéb vallás, filozófia és hagyomány jelzi, hogy közel a vég, és valószínűleg 2012 lehet az a bizonyos dátum? Új korszak van születőben – annyi fájdalommal és vérrel, örömmel és megkönnyebbüléssel, amennyivel minden születés járni szokott. A kipusztulásra, de legalábbis a gyökeres átváltozásra érzelmileg kevesen vagyunk felkészülve. Ezért kérem, hogy bocsássanak meg nekem az egész szöveget átható akasztófahumorért. A Mary Tyler Moore című sorozat egyik epizódjában Mary nevetésben tör ki Chuckles bohóc temetésén, aki mogyorónak öltözve menetelt egy parádén, ám egy elefánt megpróbálta feltörni, s ebbe belehalt. Ha Mary a halál szemébe tudott nevetni, akkor mi is képesek vagyunk erre. Tisztelettel Lawrence E. Joseph A SZERZŐ Lawrence E. Joseph az új-mexikói székhelyű Aerospace Consulting Corporation igazgatótanácsának elnöke. Több könyvet írt és cikkei jelentek meg számos ismert napilapban és magazinban, például a New York Timesban, a Salon.comon, a Family Circle-ben, az Audobonban és a Discoverben. Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com

Robinson Crusoe Daniel Defoe 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz Gabo Kiadó Még a héten is láttam a regény egyik filmadaptációját Pierce Brosnan főszereplésével. Sokan ezt a művet tartják az első angol regénynek. Megjelenése óta igen erős hatást gyakorolt az irodalmi és kritikai gondolkodásra. A legkülönbözőbb formákban tér vissza, újra meg újra a toposz. Alaptörténetet beszél el: a lakatlan szigetre vetődött hajótörött hosszú és mélységes magányában megfosztatik mindazoktól az eszközöktől, amelyek addig nélkülözhetetlenek voltak számára. Arra kényszerül, hogy szembesüljön a lét problémáival. A nagy csöndben még a szavak is elhagyják. Megpróbál naplót vezetni, hogy megőrizze civilizált énjét, de nem sokáig tart ki az a kevés felvizezett tinta, amelyet sikerült a hajóroncsról megmentenie. Azonban a leírt szavak eltűnnek, és Robinson naplója olyan üres lesz,, mint a horizont a szeme előtt. A totális magány állapota mégsem őrjíti meg. Vagy ejti kétségbe Robinsont. Egyedüllétében megteremti az alapját egy újfajta írásnak, egy újfajta öntudatnak. Ahogyan új eszközöket készít magának a rendelkezésre álló anyagokból, úgy találja fel azt az új módot is, ahogy, amely nyelven elmondhatja beszédét. Ezt az elbeszélésmódot hagyja ránk Robinson a felvilágosodás küszöbén álló világra; és mi ezt az elbeszélésmódot visszük továb, amikor megfogalmazzuk életünk történeteit. A szerző géemkázott: A kollega A spanyol örökösödési háború északi hadszínterén, Németalföldön harcoló brit hadsereg vezéreként Marlborough két hírszerző osztályt hozott létre. A Cardonel vezette kémhálózat átfonta egész Európát. Ügynökeinek egyike felbecsülhetetlen információkkal szolgált: sikerült neki a francia hadügyminisztériumból megszerezni Marlborough számára az ellenséges csapatok létszámáról és hadrendjéről készített okmányok másolatát, amikor a herceg 1704-ben seregével útban volt a Duna felé. De a legkiválóbb ügynökök közésorolható kémeket is túlszárnyalta valaki, akinek kilétét mindmáig homály fedi A herceg iratai közt később négyszáz levelet találtak, amelyek arra utaltak, hogy írójuknak befolyásos embernek kellett lennie a francia udvarban. Mivel a herceg 1716-ban gutaütést kapott, hivatalát Robert Harley, Oxford első grófja vette át. A brit titkosszolgálat új vezetője helyesen ismerte fel a hírszerzésértékét. Szolgálatában állott korának legképzettebb titkos ügynöke ( Singleton kapitány? -Kerekes Tamás): „ the most enterprising and trusworthy political spy”( a legvállalkozóbb és legmegbízhatóbb politikai kém, történetébe. Noha a szerző hírlapíróként egy Anna királynőt bosszantó pamfletja miatt nem voltkorábban sikeres. A szerző már1704-ben hosszúértekezést írt Az általános hírszerzés terve címmel. Ez a mesterien szerkesztett instrukció kimutatja, hogy miként lehet politikai hatalomra szert tenni és aztán rendőrállamot vezetni. ”A kémkedés és a hírek beszerzése -írja a szerző- a lelke az államügyeknek.” A szerző felismerései Cromwell korábbi tapasztalatain alapulnak. A kollega célszerűnek tartotta titkos ügynökök hálózatának országos kiépítését, mely behálózza a birodalmat és rendszeres időközben jelentést tesz a kormánynak mindarról, ami az egyes területeken végbemegy. Ajánlotta továbbá, hogy fektessenek fel dosssziét minden fontos személyről, hogy az elégedetlenkedő és lázongó elemek kiszűrhetőek legyenek, és a potencionális zavarkeltőket egy szükséghelyzet első jelére le tudják tartóztatni. Publikációiban a szerző soha nem tesz említést személyes kémtevékenységéről, csupán olvasható nála egy „különleges szolgálat, amelyben kockára tette az életét”, mint gránátos az előretolt lövészárokban. Ez az esemény valószínűleg Skóciában zajlódott le, ahol a szerző ki akarta puhatolni a lakosság véleményét az angol és a skót parlament egyesítéséről. Ha felismerték volna, hogy angol kém, akkor valószínűleg nem tért volna vissza élve. Ő azonban ügyesen írónak adta ki magát, aki anyagot gyűjt. A szerző neve: Daniel Defoe Janusz Pielkiewicz: A kémkedés világtörténete Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com

Idegenszó-tár Tótfalusi István Tinta Kiadó Édesapám töltötte be gyermekkoromban e szótár szerepét. A kádári rendszerben, még a szabad szombat bevezetése előtt, a Népszabadság vasárnap jelent meg. Akkor egész délelőttjét az újsággal töltötte. Ilyenkor volt szabad gyermekként szólni hozzá, ilyenkor nem volt annyira mogorva. Koraérett gyermekként rengeteg idegen nyelvi kifejezés maradt meg bennem, s a Papa orákulumnak számított. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy mit jelent az „autodidakta „kifejezés. Félretolta az újságot. Rám nézett, pizsamában álltam előtte. Föltolta szemüvegét a homlokára és azt válaszolta: ”Autodidakta az, aki önmagától marha”. Ám Tótfalusi Miklós úr mérföldkőnek számító könyvéből hiányzanak az elfogult és sommás értékítéletek. Másfelől is kedves nekem a kötet. Íróbarátaimra hagyott lakásomból annyiszor lopták el a Bakos- éle Idegen szavak szótár-át, ahányszor megvettem. Ez a kötet azonban addig nem kerül ki a lakásomból, csak akkor, amikor lábbal előre tolnak ki, csinos, fekete, zörgő, cipzáros, fejtetőnél záródó, utolsó ancúgomban. Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com www.tintakiado.hu info@tintakiado.hu Az Idegenszó-tár mint alcíme is mutatja, azon kívül, hogy értelmezi, magyarázza a régi vagy új homályos jelentésű idegen szavakat, részletesen megadja azok etimológiáját, eredetét is. A 28000 címszó közül jó néhány a klasszikus műveltség szavai közé tartozik, mások az elmúlt másfél évtizedben kerültek előtérbe a sajtó, a politika, a közgazdaság, az informatika, valamint a sportok és a művészetek nyelvében. Megtaláljuk benne az ifjúság és a divat nyelvének friss jövevényeit is. Szótárunk egyedülálló újdonsága, hogy a magyar szótárirodalomban először ismerteti részletesen a szavak etimológiáját. A magyar nyelv idegen szavainak eddigi szótárai csupán röviden, jelzésszerűen utaltak az egyes szavak eredetére. Az Idegenszó-tár páratlan módon, hatalmas nemzetközi szakirodalomra támaszkodva adja meg minden címszó esetében azt a fellelhető legősibb nyelvet, amely a szó ismert forrása. A szerző nem elégszik meg a forrásnyelv közlésével, hanem aprólékos filológiai munka eredményeképpen lépésenként ismerteti azokat a közvetítő és átadó nyelveket, amelyeken keresztül a szó nyelvünkbe került. Bemutatja azt az izgalmas utat, amely során az ősi jelentésből, az ősi szóalakból létrejött a magyar nyelvben ma használatos jelentés és szóalak. Az Idegenszó-tár segítséget nyújt az idegen szavak helyesírásában, és ahol szükséges feltünteti a szó helyes kiejtését is. Függelékében közli több mint 300 idegen rövidítés, idegen mozaikszó feloldását és értelmezését. A szerző, Tótfalusi István több évtizedes munkássága alatt több mint húsz magas színvonalú tudományos ismeretterjesztő könyvet, szótárat és lexikont állított össze. A nagyközönség körében igen népszerűek korábbi szótárai, pl.: a Nyelvi vademecum, az Idegen szavak magyarul és a Kis magyar nyelvklinika. A TINTA Könyvkiadó szótáraival, nyelvészeti szakkönyveivel méltán váltott ki elismerést. A kiadó korábbi szótársikerei (pl.: Magyar szókincstár) mellé az Idegenszó-tárt ajánljuk a szótárforgatók népes táborának és mindazoknak, akik többet kívánnak tudni nyelvünk eddig rejtett titkairól. A könyv fontosságát előttem már más is méltatta: pl. A. Jászó Anna „A nemrégiben megjelent idegen szavak szótára címszavainak nagy hányada klasszikus műveltségünkhöz tartozik (matéria, mater dolorosa, matúra), mások újonnan kerültek nyelvünkbe a sajtó, a politika, az informatika, a sport, a művészetek révén (bit, bit rate, bit string, kung-fu, szpícs, szpíker, szponzor, sztár), s tartalmazza a szótár a divat és az ifjúsági nyelv friss jövevényeit is (aerobic, crayon, szolárium). Tegyük hozzá: felleljük benne a nagyváros avulóban lévő, sokak által már nem ismert szavait is, olyanokat, mint a snájdig, sóher, snassz, sébig, smucig, piszlicsáré. A 28 000 címszót tartalmazó kötet nemcsak értelmezi az idegen szavakat, hanem megadja eredetüket, azaz etimológiájukat is. Az egyes tudományágak alapszókészletét is tartalmazza Tótfalusi István könyve. Megtaláljuk benne az általánosan ismert biológiai, kémiai, orvosi és egyéb szakkifejezéseket, a részletekbe azonban – jó érzékkel megvonva a határt – nem megy bele a szerző. Például a retorika műszavai közül az argumentáció (érvelés), a refutáció (cáfolás) megtalálható a szótárban, de a sztaszisz (ügyállás) már nem. Érdekesek a szó eredetét megvilágító magyarázatok. A bit (a számítástechnikában az információ legkisebb egysége) angol eredetű szó, rövidítés: bi (nary digi) t, de a bit ’darabka, falat’ is. A kung-fu a kínai harcművészetek összefoglaló neve, eredete a kínai kung, gong ’ügyesség, képesség, érdem’ és fu ’mester’ összetétele. A parlamenter ’békekövet, tárgyaló követ, fegyverszüneti egyezmény megtárgyalására valamely hadviselő fél által kiküldött személy’ (tehát nem parlamenti képviselő, mint ahogyan nemrégiben hallhattuk az egyik televíziós csatornán); az idősebbek még jól emlékeznek a szovjet hadsereg két parlamenterére, Budapest határában szobruk is volt. A szó a franciából került a németbe, s onnan a magyarba. A parlament ’országgyűlés, nemzetgyűlés, képviselőház, törvényhozás’, valamint az országház, a nemzetgyűlés épülete. Ez is a németből került át a magyarba, végső soron a szóban a francia parler ’beszél’ ige rejtőzik, ez kapcsolja össze a parlamentet és a parlamentert. Az emeritus vagy emeritált jelentése ’nyugdíjazott, nyugállományú’, elavult jelentése ’kiszolgált, kiérdemesült’. A szó latin eredetű, az e (x) – ’ki, el’ és a meritum ’érdem’ összetételéből származik. A nyugdíjazott professzor tehát professor emeritus (és nem emirátus, ahogyan már hallottam egyszer-kétszer jól értesült egyénektől). Az emirátus arab fejedelemség, az emír, amír jelentése nemesember, fejedelem, a szó gyökere az arab amara ’parancsol’ ige. A szótár ezt mondja: Lásd még admirális. Az admirális ’tengernagy, hajóhad parancsnoka’. A németbe és az angolba a franciából ment át. A franciába az arabból került: amiral- (bahr) ’(a tenger) fejedelme’. Az admirális forma a latin admirare ’csodál’ beleértéséből ered. Az admirális és az emír tehát egyeredetű szó. Ezek a csemegézések hallatlanul érdekesek, olyan összefüggésekre derül fény, melyekre – őszintén szólva – nem is gondoltunk. Egy kis lapozgatás után kiderült, hogy az áfium (Zrínyi, a költő írt a török áfium ellen) és az ópium tulajdonképpen azonos szó. Az áfium jelentése ’mákony, ópium’, átvitt értelemben ’csalétek, csapda, maszlag’; a horvát afijun került a magyarba, eredetileg a török afyonból, a török pedig az arab afjún szót vette át, melynek végső eredete a görög opion. Az ópium szót a latinból kaptuk, a latin szintén a görög opionra megy vissza, a görög szóban pedig az oposz ’növényi’ rejlik. A drazsé ’cukorka, édesség’; ’cukormázas pirula’, a francia dragée az átadott szó, jelentése ’cukorbevonatú mandula’; a francia szó a görög tragéma ’édesség, nyalánkság’ szóra megy vissza. (Az egyetemi nyelvészeti stúdiumok egyik fénypontja volt régen, amikor professzorunk elmagyarázta, hogy trágya szavunk azonos eredetű a drazséval, csak az átadó nyelv más. A trágya eredeti jelentése általánosabb volt: fűszer, hiszen régi szakácsaink jól megtrágyázták az ételt. Később lett csak a talaj fűszere.) A szótár rögzíti az idegen szavak helyesírását. Az alapelv az – Simonyi Zsigmond XX. század eleji javaslata óta –, hogy a meghonosodott idegen szavakat a magyar helyesírás szabályai szerint kell írni, a meg nem honosodottakat pedig eredeti helyesírásuk szerint. Kétségkívül kettősséget eredményez ez az elv, de jobbat nem lehet kitalálni. Magyarosan írjuk az efféléket: emfatikus, embólia, embolikus, embrió, professzió, retardáció, de például az embonpoint [ambompoen] ’testesség, pocak’ esetében megtartjuk az eredeti helyesírást. Ilyenkor az Idegenszó-tár szerzője szögletes zárójelben a kiejtést is megadja. Az email [emáj] ’zománc’ és az e-mail [íméjl] ’villanyposta, számítógépes adattovábbítás telefonvonalon’ kiejtésben is különbözik. Az Idegenszó-tár szerzője, Tótfalusi István egymaga egész kutatócsoport munkáját végezte el, szakértelemmel, precizitással. Többször bizonyította már tudását és szorgalmát, ő írta a Nyelvi vademecumot, mely ritkább magyar szavakat tartalmaz, valamint az ő munkája a Kis magyar nyelvklinika, mely röviden és szakszerűen eligazítja az olvasót nyelvhelyességi kérdésekben, s a legújabb jelentésbeli és szerkezeti anglicizmusokat is tartalmazza. Idegenszó-tárát melegen ajánljuk tanároknak, tanulóknak, újságíróknak, riportereknek, egyszóval mindazoknak, akiknek szakmájuk az írás és a beszéd. (Tótfalusi István: Idegenszó-tár. Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, 2004)” Fejér Zoltán Üdvözlet a kíváncsi olvasónak, aki szereti mindennek okát és eredetét firtatni! Így köszönti Tótfalusi István legújabb filológiai munkájában a szószármaztatás iránt érdeklődő könyvforgatókat. Azokat, akik tudásvágytól hajtva ütik föl a szótárírók és -szerkesztők többéves kutatómunkáját felölelő köteteket. Azokat, akiket izgat, melyik nyelvből fogadtuk be a magyaros hangrendűvé és hangalakúvá vált szójövevényeket. Azokat, akiknek nyelvérzéke idegennek ítéli a törzsökös magyar szavakéhoz kevésbé idomultakat. Sokan tudják például, hogy a lupe nyeles kézi nagyítót jelent. De vajon mely nyelvek közvetítésével került szakmai folyóiratunk neve a magyar szókincstárba? És mit is jelent pontosan az, hogy kiadványunk a vizuális kommunikáció magazinja? Ilyen és hasonló kérdésekre ad választ az Idegenszó-tár. Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. A közel ezeroldalas mű A Magyar Nyelv Kézikönyvei sorozat nyolcadik köteteként látott napvilágot a Tinta Könyvkiadó gondozásában. A tudományos igénnyel összeállított nyelvészeti munkák megjelentetése mellett hitet tett kiadó ezúttal olyan gyűjteménnyel jelentkezett, amely helyesírási és kiejtési szótárként is felfogható. Az Idegenszó-tárban a klasszikus műveltség és a modern élet huszonnyolcezer címszava kapott helyet. Jelentés- és eredetmagyarázatukon túl megtalálhatjuk a felhasznált szótárak és lexikonok jegyzékét, valamint háromszáz idegen nyelvű rövidítés, illetve mozaikszó feloldását, értelmezését. A szerző, Tótfalusi István a tudományos ismeretterjesztő könyvek, szótárak és lexikonok készítésének nagymestere. Nevéhez fűződik többek között a Nyelvi vademecum, az Idegen szavak magyarul és a Kis magyar nyelvklinika. Jelen kötetének kuriózuma, hogy az eddigi szótárakkal szemben nem jelzésszerűen utal az egyes szavak eredetére, hanem részletesen, a közvetítő és átadó nyelveken keresztül a fellelhető legősibb gyökerekig hatolva közli azok forrását. Kádár Elza Az Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára alcímű munka újdonsága, hogy azokról a szavakról, amelyeket a magyar anyanyelvű emberek többsége nem érez "sajátnak", egyszerre mondja meg a jelentésüket és azt, hogy közvetlenül, meg végső soron honnan, milyen úton kerültek hozzánk. Közöttük vannak olyanok, amelyekről sokan tudják, honnan erednek: a szputnyik az oroszból, a ham and eggs az angolból, a koka a japánból került hozzánk közvetlenül - az űrhajók felbocsátásnak hírével, a szállodai reggelik tükörtojásos sült sonkájával és a cselgáncs európai megjelenésével egyidejűleg. Kiderül a szótárból az is, hogy nyelvünknek egy másik - egy dél-amerikai cserjét megnevező - koka szava a spanyol cocá-n keresztül a kecsua indián cucá-ból került a magyarba és nyilvánvalóan szintén a Coca-Colának köszönhetően a világ sok más nyelvébe is. Szükségképpen a tárgy, fogalom magyarországi megjelenésekor lett nálunk is közhasználatú a grönlandi eszkimókéihoz hasonló vízijármű kajak neve, és a második világháború időszakának valóságából lett is-mert a koncentrációs táborok foglyai közül kijelölt munkafelügyelőé, a kápóé. Az első a vándorútja során mindig azonos jelentésben: eszkimó kajakka-angol kayak-német Kajak, a második bizonyos jelentésváltozásokkal: latin caput(fej, fő)-olasz capo(főnök, vezető)-német Kapo. Kedvcsinálónak a könyvhöz idézzük még Tótfalusi egyik leggazdagabb szócikkét. Az első renden fegyverraktárt, fegyvergyűjteményt, fegyverkészletet, ezen kívül hadianyagot, hadfelszerelést, valamiféle lerakatot, tárházat, készletet, sőt gazdag gyűjteményt, ismeretanyagot, tudást is jelentő arzenál szavunk őse a hajóépítő műhelyt jelentő hajdani arab dár asz-sziná. Az arabból dokk jelentésben és darsena formában került át a régi olaszba, az olasz nyelvben az idők folyamán arsenale alakot öltött, hogy aztán a német Arsenal formán keresztül az említett jelentésekben jusson el a magyarba. (Tinta, 1000 oldal, 6720 forint) (Danis Győző)

A kalandos Simlicissimus Hans von Grimmelshausen 1622-, Németország-1676 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz Gabo Kiadó Cervantes búsképű lovagjával ellentétben ez a regény viszonylag ismeretlen gyöngyszeme a pikareszk műfajának. Kész rejtély, hogy a 400 évvel ezelőtti, háború dúlta Európának ebből az ábrázolásából miért nem lett még hollywoodi szuperprodukció vagy Brodway-musical. Talán az első igazán német regény; egy parasztfiú részben önéletrajzi története, aki belesodródik a harmincéves háborúba (1618-1648), amikor a portyázó szabadcsapatok dúlják és fosztogatják a német vidéket, és a lakosságot csata, gyilkolás, éhínség és tűzvész tizedeli. Grimmelhausen még gyerek, amikor belekeveredik a hesseni csatározásokba. Az ifjú narrátor kendőzetlenül számol be arról, hogyan ejtették foglyul és kínozták meg családját és a többi nyomorult parasztot a prédáló zsoldosok. Bár a fiú képtelen megérteni a körülötte tomboló erőszaknak, a nők meggyalázásának, a szabad rablásnak ezt a drámai helyzetét, lenyűgöző gátlástalansággal írja le mindazt, amit lát. Az epizodikus fejezetekre tagolt viszontagságok és balvégzetű kalandok magukkal ragadják az olvasót, s különösen a háborúról adott leírások már-már egy haditudósító jelentéseire emlékeztetnek. A szerző időnként kitérőket tesz a képzelet és a filozófia birodalmába(például amikor a boszorkányságokra, jóslatokra vagy a jövendölésekre kerül a szó), ami csak fokozza a mű történelmi érdekességét. 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz Gabo Kiadó Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com

A balszerencsés utazó Thomas Nashe 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz Gabo Kiadó Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com A legragyogóbb Erzsébet kori regénynek is nevezik. Nashe egy erkölcstelen ifjú történetét meséli el szövevényes és zavarba ejtő regényében. Jack Wilton beáll VIII. Henrik francia földön szolgáló hadseregébe, és veszélyes kalandokba keveredik. Befúrja magát a hadsereg tréfacsinálójának, majd a sereg hivatalos almabor-szállító rangját is megszerzi és megkapja. Meggyőzi felettesét, hogy a király ellenséges kémnek tartja és rengeteg ingyen italhoz jut. Végül a király közbe lép és a cselvetés lelepleződik, hősünket megkorbácsolják. Wilton ezután Európában utazgat, tanúja lesz Münsterben az anabaptisták halálra ítélt küzdelmének a császár ellen, majd Itáliába megy, ahol még gonoszabb és kegyetlenebb látványban lesz része: nevezetesen két bűnöző, Zadoch és Cutwolfe kivégzésében. Wilton végül visszatér Angliába, elborzadva attól, aminek tanúja volt, és megesküszik, hogy ezután otthon mard. A regény egyszerre felzaklató és mulatságos. Minden leírását erős irónia hatja át, bizonytalanságban tartva az olvasót, vajon az utazás megvilágosodáshoz vezet-e, vagy csak céltalan lődörgés. Nashe elbeszélésében, különösen az erőszak ábrázolásában ,remekül és nyugtalanítóan párosul a közönséges a rendkívülivel, például, amikor a haldokló Zadoch körmeit felhasítják, majd éles tűkkel kitámasztják, akár ünnepnapon egy szabő félig nyitott kirakatát. „Szabónak orvosság, kovácsnak halál -nyugtázta Link Floyd a regényt. 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz Gabo Kiadó Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com

Nyugati utazás, avagy a Majomkirály története Vu Cseng-en, 1500 körül, Kína 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz Gabo Kiadó A közkedvelt kínai regény szerzőségét a Ming-dinasztiában élt tudósnak és költőnek. Vu Cseng-en-nek tulajdonítják. A hagyományos népmeséken alapuló történet hátterében a néphit, a mitológia és a filozófia, különösen a taoizmus, a konfucianizmus, és a buddhizmus áll. A Nyugati utazás a kínai irodalom négy klasszikus regényének egyikévé vált. A történet a híres kínai buddhista szerzetes, Húang-cang körül forog, aki a Tng-dinasztia korában(618-907) zarándoklatra megy Indiába, hogy elhozza a szutráknak nevezett szanszkrit szövegeket. A mesterhez három tanítvány csatlakozik -Szun Vu Kunk(Majomkirály), Nyolctilalmas( Disznó) és Homoki Barát-, akik segítségére vannak a különféle szörnyek és démonok legyőzésében, hogy végül visszatérhessenek a szutrákkal a kínai fővárosba. A halhatatlanságot, a megvilágosodást, a vezeklést és a spirituális újjászületést kereső Szun Vu-kung, a Majomkirály számos hagyományos értéket képvisel. A könyv egyedülálló módon ötvözi a kalandot, a komédiát, a költészetet és a spirituális felismeréseket. Számos rétegből tevődik össze, s így lehet egyszerre a megvilágosodáshoz vezető belső utazás allegóriája és a mihaszna, abszurd, egykori és mai- bürokrácia szatirikus rajza. 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz Gabo Kiadó Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com

Lazarillo de Tormes élete, jó sora és viszontagságai 1554 Spanyolország 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz Gabo Kiadó Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy ki volt e mű valódi szerzője. Sokáig egy Diego Hurtado de Mendoza nevű nemesnek tulajdonították, újabban felmerült Alfonso de Valdes, a nagy műveltségű, Erasmus-követő udvari hivatalnok neve is. Azt azonban senki sem gondolja, hogy maga a címszereplő írta a regényt, ilyen posztmodern megoldásokkal csak Timur Link vagy Link Floyd prózájában találkozhatni. A mese egy olyan asszony fiáról szól, aki végül egy fekete rabszolga oldalán köt ki-a gyermek előbb egy vak koldus vezetője lesz, aki ütlegeli és éhezteti, majd újabb meg újabb gazdákat talál, utoljára Toledo városi kikiáltóját, egy főpapnak köszönhetően, aki minden bizonnyal az anyja szeretője volt. A rövidke könyv első személyű elbeszélése őszinte, szókimondó levél képzetét kelti, amelyben Lazarillo elmagyarázza a nagy figyelmet érdemlő „helyzetet” egy „Nagyságod”-nak szólított ismeretlen asszonynak vagy férfinak, akinek a szövegét címzi. Az írás minden eleme szerepelt már a népköltészetben, vagy az egyház ellenes történetek sorában; ami radikálisan új, az a gátlástalan hangnem és az írói képesség, amellyel a szerző szerteágazó anyagát egyetlen kalandos életté formálta. Ezzel a művel indult el a pikareszk vagy kópéregény, sőt még annál is továbblépve: a modern regény, mint a világ személyes ábrázolása 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz Gabo Kiadó Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com

A bambuszgyűjtő öregember története A Gendzsi-regényében ( Muraszaki Sikibu császári udvarhölgy hírem művében) „minden regényes történet” őseként emlegetik.Ez talán a legrégebbi fennmaradt japán elbeszélés. Több elmélet is vitatja pontos keletkezési idejét; nagyjából azonban valamikor a IX. század és a X. század eleje közé teszik. Yasunari Kwabata, az egyik leghíresebb kortárs japán novellista 1998-ban modernizált változatban újraírta. A történet hőse, Kaguya hime, a kivételes szépségű hercegnő, akire egy öreg bambuszgyűjtő talál rá csecsemőkorában. Szépsége rabul ejti a férfiakat, és az öreg, akihez szeretné férjhez adni, öt kérőt választ ki neki. A hideg szívű Kayuga hime azonban nem akar férjhez menni, ezért lehetetlen próbák elé állítja kérőit. Az ármányos és fondorlatos kérők pénzüket és kapcsolataikat latba vetve igyekeznek meggyőzni a hercegnőt arról, hogy teljesítsék a feladataikat. Az egyik herceg éjt és napot felváltva dolgoztat egy csapat munkást, hogy aranyágat készítsenek a hercegnőnek, egy másik ember megfizet egy embert Kínában, hogy kutassa fel a tűzben el nem égő palástot. Minden kudarcból egy közmondás születik. A nagytanácsos, akinek nem sikerül megszereznie a hercegnőnek a sárkány drágakövét, szilva formájú követ tesz a helyére: azóta nevezik a beteljesületlen, balszerencsés kalandot „szilva-bolondságnak.” Masayuki Miyata olyan gyönyörűen illusztrálta Kwabata modern átiratát, hogy érdemes elolvasni a könyvet Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz Gabo Kiadó

Stephen King: Az írásról Horror az Íróakadémián Írni annyi, mintha az ember az Atlanti-óceánt szeretné átszelni egy fürdőkádban Stephen King Azt álmodtam, hogy egy húgyfoltos, piszkos kórteremben fekszem, hörgő, sikongató betegek közt, és mindenhonnan katéterek és kanülök lógnak ki belőlem. Mindenki eszelősen nyöszörög, a másnapi kreatív írásművészeti kurzustól való félelmében, ahol Tisza Kata beszél majd a cselekményvezetésről, Garaczi László és Kukorelly Endre az ábrázolás intenzitivitásáról és Gerlóczy Márton az írói marketingtől, László Noémi a történelmi regényről. Amikor kiderült, hogy Németh Gábor is föllép, stilisztikai referátumával, többen papot kértek, hogy az utolsó kenet szentségében még idejében részesülhessenek, és rögvest megtelt az intenzív osztály, még a folyosón is feküdtek, és az elfekvőben kettesével hánykolódtak egy ágyon. Olyan volt, mint a szajoli tömegszerencsétlenség után. Aztán eszembe jutott, hogy mit mondott Stephen King az írás eszközeiről és kissé megnyugodtam: A kurva így szól a tengerészhez: Drágám! Nem érdekel mekkora, az érdekel, hogyan használod.” Egy tripperroham és a rám váró idegi kataklizma révén én a belgyógyászatra kerültem. Ott volt időm elolvasni Stephen King mértékadó munkáját, melynek címe: Az írásról.(Európa Kiadó) King abban az időben kezdett írni, amikor még élt Janis Joplin. Jimmy Hendrix, J.F. Kennedy és az emberek ilyen feliratot hordtak a trikóikon: Békéért harcolni annyi, mint szüzességért baszni. Gondolom nagy örömet szerzek a fiatal magyar posztmodern kiválóságainak azzal, ha elárulom, hogy King első regényének írói honoráriuma négyévi fizetésének felelt meg. Igaz, hogy azt nem kétszáz példányszámban adták ki, melyből aztán százat be kellett zúzni. Négyszázezer dollárról volt szó. A regény egy olyan ember vallomása, aki nem követett el semmitMark Twain King írói tanácsai rendkívül egyediek, de annál egyszerűbbek: Told az íróasztalodat a sarokba, és valahányszor leülsz írni, emlékezz rá, hogy miért nem a szoba közepén áll. Kitér többször is a szavak jelentésére, figyelmezteti a kezdő írót, hogy mérlegelje, mi a helyénvaló. Ahogyan George Carlin megjegyezte, bizonyos társaságokban tökéletesen illendő körmöt piszkálni, viszont illetlenség pöcsöt húzgálni. Az angolszász iskolai rendszer tökéletes ismerete nélkül néha nehéz megérteni, mit is mond King a nyelvtanról, de hasonlatai mégis érthetőek: az amerikai nyelvtanból hiányzik az angol erőteljessége (egy brit hirdetési szakember, aki rendelkezik a megfelelő iskolai képesítéssel, képes lesz úgy beszélni egy magazinban az érdesített kotonról, mint a Magna Chartáról), de azért ennek is megvan a maga slampos bája. A két legfontosabb tanács ► Egy nap meglátogatta James Joyce-t a barátja, és látta, hogy a nagy ember a legnagyobb kétségbeesését kifejező mozdulattal rogy az íróasztalra -? mi a baj, James? -kérdezte. A munkával van gondod? James beleegyezően intett, de még csak föl sem pillantott barátjára. Hát persze, hogy a munkával; mindig a munkával van a baj.- Hány szót írtál le ma? -aggodalmaskodott a barát. Joyce(még mindig kétségbeesetten az íróasztalra dőlve)-hetet. -Hetet? Na, de James…. Ez jó, legalábbis a Te tempóddal. -Igen-nézett föl végre Joyce.- Azt hiszem, igen…, de nem tudom, milyen sorrendben követik egymást. ► A néhai, ma már megboldogult Upton Sinclair, szokása szerint részegen dübörgött föl a Columbia Egyetem auditóriumába, ahol a kreatív írásművészet kurzusaira jelentkező diákok izgatottan várták. Sinclair megkapaszkodott a táblában és hangosan fölordított: -Ki akar maguk közül író lenni? A diákok egyöntetűen felemelték a kezüket. -Marhák!- dübörögte Sinclair, akkor miért nem mennek haza írni? 1999-ben bejárta a világsajtót a hír: Stephen Kinget elütötte egy kisteherautó, s a népszerű író súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. Szerencsére – és az olvasók nagy örömére – King felépült.Lábadozása idején írta meg, pontosabban fejezte be az 1997-ben elkezdett, majd félretett művét, Az írásról-t.King ezúttal nem borzongatni akarja kedves és hűséges olvasóit, hanem elmeséli, hogyan vált íróvá, és bevezeti őket a szakma rejtelmeibe. A tőle megszokott lendületes stílusban, humorral átszőve beszél finoman szólva is hányatott gyerekkoráról – hogyan vándoroltak városról városra, mennyit küszködött az édesanyja, hogy fenntartsa a családot, gyerekkori csínyekről –, kezdeti nehézségeiről, amikor rendre visszautasították az írásait, alkoholproblémáiról, majd arról, hogy a Carrie jelentette az áttörést – 1974-ben. S innentől kezdve egyenesen ívelt felfelé a karrierje, mely mind a mai napig töretlen.Beavatja olvasóit műhelytitkaiba, és saját elbeszéléséből vett részleten szemlélteti, hogyan zajlik nála az alkotás folyamata – az első, nyers változattól a végső formába öntött műig. Mindeközben arra is szakít időt, hogy írásra buzdítsa arra hajlamos olvasóit, ellátva őket jó tanácsokkal.Stephen King rajongói – új oldaláról ismerve meg kedvenc írójukat –ezúttal bepillantást nyerhetnek abba, hogyan is készülnek az általuk olyannyira kedvelt, izgalmas, annyi kellemes- borzongató percet szerző művek. Kerekes Tamás Stephen King: Az írásról Európa Kiadó www.europakiado.hu

Mit hogyan - amit tudnod kell 500 tanács hétköznapi és különleges helyzetekre Derek Fagerstrom, Lauren Smith Geopen Könyvkiadó Elmúltak a boldog békeidők, amikor még Öveges professzor magyarázta a kissé mákos iskolatévén, hogy hogyan készíthető barackmagból maghasadás, de napjainkban is elkél a frappáns és sclagfertig tanács. Jut eszembe Tamás barátom, aki éjféltájt lopódzott be barátnőjéhez, a villanyhoz nem nyúlva, hátha Judit nem ébred fel, de bekövetkezett a baj, és ott állt Tamás zokniban. Mire a barátnő gyanakodva megkérdezte, hogy hol az alsónadrágod. Mire Tamás rémülten felüvöltött: ”Jesszusom, kiraboltak!” Ha elolvassák a minden ízében praktikus, gyakorlatias, vizuális kézikönyvet, akkor már joggal kérdezhetnék meg, hogy polgármesterük és államtitkáruk miért töltötte ki elégtelenre az „Akar-e Ön polgármester lenni? c. tesztet. Mert ő még nem olvasta. Alapműről van szó, ez esetben a pezsgőbontás, dugómorzsalék eltávolítása alapfelszereltség. A cigarettára csomót kötni c. versenyfeladat azonban már haladó versenyzők igényszintjét birizgálhatja, s hogy banánhéjjal is lehet cipőt pucolni, azt még a kőarcú recenzens sem tudta. Az már csak hab a tortán, hogy a könyvet afféle hypertext szövegként is olvashatjuk, mert pl. a bólékészítésnél egy szám mutatja meg, hogy a „Hogyan csábítsunk salsá-val?” c. fejezet melyik oldalon található, amely afféle átvezetés tehát. Vannak extrák is: gumiabroncsból hinta, almából, krumpliból rádiót készíteni(lehetséges, Apám csinálta a hatvanas években), egyik kedvencem a römikártyából pénztárcakészítés. Mert a kötet praktikus és világos ábrái mind megtanítják erre az embert. A könyvből most értettem meg először, hogy hogyan készíthető kevert koktél, hogy az alapanyagok megtartsák eredeti színüket, de most már mokaszinról is tudnék méretet venni. Ha Ön alaposan elolvassa a könyvet, akkor tudni fog: papírpingvint készíteni, avokádót kimagozni, páncélsodronyból bikinit készíteni és még articsókát is hámozni, homárt tisztítani, tortát gyúrni, és nem véti el a jakvajas tea készítésének lépéseit sem. Még jó, hogy a kötet szerkesztői gondoltak a szerelem és a fészekrakás tartományaiban tanácstalanul bolyongókra is, és a praktikus tanácsok itt is megállják a helyüket. A könyv ötletes, praktikus, szórakoztató és remek ajándék. Elkerülhetik azokat a félreértéseket, melyeket barátom hallgatott ki tavaly szilveszter után a sötét lépcsőházban: tehát lázas szerelmi suttogás, vágytól és gintől rekedt hang. - Tibi vagyok. És Te? -Tibi vagyok én is. Ígérem, hogy a könyv után ez Önnel soha nem fordulhat elő Kerekes Tamás A kiadó: Mi van ha megtámad egy krokodil, ha az asztal alatt akarsz kikezdeni az aktuális pasival, ha lábadnál fogva akasztanának fel és szeretnél kiszabadulni, ha netán még mindig nem tudod megkötni a nyakkendődet és még a WC is eldugul, ha általában csak meg akarsz őrülni és mindenkit magaddal rántanál, akkor vedd meg ezt a könyvet... Képes használati utasítás, technikai tanács, hasznos praktika 500 tevékenyég elvégzéséhez. 492 tanács lépésről lépésre hétköznapi és különleges helyzetekre, és még 8 dologra, amire nem mindenki képes. A szokatlan könyv összeállítói bizton állítják, a mai világban igenis nagy szükség van világos és egyértelmű használati utasításokra az olyan égetően fontos dolgok elsajátításához, mint például hogyan készítsünk gyurmából szörnyikéket, hogyan szőjünk szőnyeget régi bevásárlószatyrokból, hogyan éljük túl a mocsáron való átkelést, vagy hogyan meneküljünk egy párduc láttán.

A szőkékkel mindig baj van Helikon Kiadó Vaszary darabját úgy jellemezhetjük, hogy olyan izgalmas, mint egy gruppenszex, de mindenki észrevenné, ha valaki elbóbiskol.(Kerekes Tamás) Vaszary darabja egy könnyed francia négyes. A párizsi tévedések vígjátéka, bohózat négy fiatal körül, akinek két férfi főszereplője közül az egyik tutista, a másik nimolista. A halhatatlan Molnár Ferenc osztotta a Hungária Kávéházban az embereket erre a két csoportra. Tutista, akinek szinte akaratán kívül minden sikerül. Nimolista, aki küzd, szenved, epekedik és mégsem megy. A könnyed bohózatba azonban még az is belefér, hogy a szegénység romantikája az, hogy a szegény közvetlenül Isten alatt lakik. Georges, André, Henriette és Christine mulatságos históriáját az író Pestről indítja egy félénk, szorongó, kissé báva ügyvéddel, aki fölött basáskodik segítőkész barátja. Ám az ügyvéd beleszeret a házban lakó fiatal hölgybe, akit épp most bocsátottak el a színházból. A lány a komor szegénységben csak egyet akar, de azt őszintén: férjhez menni. Innentől kezdve a forgatókönyv logikája az, hogy vannak, akik ezt elősegítik, vannak, akik gátolják, de a forgatókönyv megállíthatatlanul robog, mint hőseink vonata a svájci síparadicsomba. Bonyolítja a dolgot, hogy a szereplők néha még egymást is becsapják, A kiadó: A könyv Vaszary halhatatlan Párizs-regényeinek legkiemelkedőbb darabja. Párizs zamatát, illatát, bohémségét, könnyedségét senki nem tudja nála jobban megeleveníteni. Iróniája az a tünékeny, finom humor, amin "hol sírunk, hol meg nevetünk". A regény tizenhat nyelven jelent meg. Mindmáig világsiker -Vaszary Gábor portréja Vaszary Gábor író, újságíró, Budapesten született 1897. július 1-jén, és Luganoban halt meg 1985.május 22-én. Vaszary János író és Vaszary Piri színésznő bátyja. A Képzőművészeti Főiskolán festészetet tanult, de abbahagyva tanulmányait, újságíró lett. Az 1924-es év elejéig Párizsban élt, francia lapoknak dolgozott. Cikkei, regényei saját illusztrációival jelentek meg. 1932-ben tért haza. Sorra jelentek meg népszerű regényei, több kiadásban. Monpti című regényét 28 nyelvre fordították le, háromszor filmesítették meg. Regényein kívül elbeszéléseket és színdarabokat is írt. 1948-ben elhagyta Magyarországot. Előbb Németországban telepedett le, ahol rövid ideig a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. Végleges lakóhelyül Svájcot választotta. Főbb művei, a teljesség igénye nélkül: Mesekönyv; Hárman egymás ellen; Monpti; Csak te! ; Vigyázz, ha jön a nő! ; Ketten Párizs ellen; A szőkékkel mindig baj van; Boldoggá teszlek! ; Az ördög nem alszik; Káin; Alszik az Isten ; Bubus ; Ő ; Pók ; Kuki ; Tavaszi eső. A regény az elején két szálon fut. Először megismerhetjük Georgest, az igen neves ügyvédet. Megtudhatjuk róla, hogy igencsak szerencsétlen a nőkkel kapcsolatban, de a barátja André mindig a segítségére jön. Majd később becsúszik a képbe a szőke szépség Christine, aki színházi darabokban játszik, de ebből nem tud megélni. Sajnos egy elkövetett baki után kirúgják munkahelyéről, és most nem tudja mit csináljon. Ekkor jön az isteni szikra, hogy majd ő férjhez megy az ügyvédhez. Ettől a pillanattól kezdve már nem két, hanem egy szálon fut a történet, hiszen a hölgy mindent úgy szervez, hogy hol az utcán, hol a házban, de összefussanak. Vajon sikerül neki? És mit szól majd ehhez André, George legjobb barátja? Elég sok helyen olvastam már, hogy aki EGY Vaszary regényt is elolvas akár a rabjává is válhat. Hogy miért? Mert írása olvasmányos, könnyed és humoros. Annyira gördülékenyen ír, hogy észre sem veszed ahogy haladsz a lapokkal, mert csak olvasod és olvasod. Fantasztikus! Művén érzékelhetőek az akkori stílus nyomok, hisz találkoztam már ezzel Rejtőnél vagy Karinthynál is, de hát ez azt hiszem nem is meglepő. :) Igazán megdöbbentő volt számomra, hogy már a huszadik század elején is létezett ez az úgynevezett lánclevél, ami mostanában e-mailes formában terjed. Részlet a levélből: " Chaine de St. Antoine. Szent Antal lánca. Aki a következő imát tizenhárom napon keresztül egy-egy ismerősének elküldi, azt nagy szerencse éri..." Szóval már akkor is kaphatóak voltak az ilyen bolondságokra az emberek. :) Az Aranylant oldalán találkoztam egy igen érdekes rovattal, ahol nem csak az író életét és műveit lehet megtalálni, hanem egy kisebb nyilatkozatot is, amit maga Vaszary mondott el. Ebben a nyilatkozatban munkásságáról és regényeiről beszél, amelyben kifejti miért pont a nőkről ír leginkább. Hát íme egy kis részlet belőle: "A fantázia világa sokkal ingerlőbb, mint a valóság, sokkal jobban érdekel, és sokkal többet lehet belőle kihozni, mert nincs kötöttség. A következő regényeimben csak elképzelt történeteket írok majd meg és eltávolodom az élménytől. Általában az a felfogás, hogy az élményt, a valóságot könnyebb megírni. Ez súlyos tévedés. Az átélések megírása olyan, mint a kútforrás: száz vödör piszkos vizet kell kimeregetni, mire az ember tiszta vízre bukkan. Írásaimnak fő témája a nő. A párizsi nő. Viszont szörnyű rossz véleményem van a nőkről, ám borzasztóan érdekel mindaz, ami a nőkkel kapcsolatos. Még legalább három-négy könyvem róluk szól majd, kizárólag nőkről. A nő a legőszintébb lény és egyáltalán nem komplikált. Csak tudni kell, hogy mindig úgy cselekszik, ahogyan érez. Nem befolyásolja a józan ész, csak a szív. Mindig pillanatnyi érzései után megy, ezért őszinte akkor is, amikor a látszat szerint - hazudik. Ezért van tele minden nő élete, "kis őrültségekkel", ahogyan a franciák mondják." - részlet. A mű engem is rabul ejtett, mint mindenki mást és ha minden igaz, akkor a Helikon kiadótól akár most be is tudom szerezni az összes megjelent kötetet tízezer forintért, ugyanis most ezer forint per darab áron adják. ITT Mindezek után kíváncsi leszek Aszlányi Károly művére (Sok hűhó Emmiért), amit szintén terveztem elolvasni. :) olvasoszoba.blogspot.com Vaszary Gábor a két világháború közötti időszak keresett szerzője. Könnyed, elegáns stílusa, remek humora széles olvasótáborra talált itthon is. Ebben az évben a Helikon Kiadó néhány, nagy sikerű művét megjelentette. Elsőként a Monpti-t adta ki, amely egy nagy szerelem története. Központi alakja az eszményített, igazi „édes kis párizsi nő”, akinek törékenysége és látszólagos naivitása mögött fölsejlik a tragikus, mélyen érző kisember sorsa. A habkönnyűnek és a fájdalmasan mélynek mesteri ötvözete ez a regény, amelyet a szerző maga illusztrált elegáns, - ma újra divatos! - lendületes rajzaival. "Szegénynek lenni és fiatalnak - ráadásul Párizsban!" - sóhajtanak föl Vaszary hősei a „Ketten Párizs ellen” című könyvben a világ, legalábbis a nyugati világ akkori kulturális fővárosában. Mert Párizs mindent el tud fogadni a külfölditől, csak azt nem, ha pénztelen. A két bohó ifjú "különös kényszerítő körülmények hatására" egyszer csak Párizs felé robog - Bécs helyett. Zsebükben ugyan ott lapul egy gyorsan összeírt hasznos szavak gyűjteménye, lévén egyikük sem beszél franciául, de sajnos már az első szónál elcsúszott a magyar jelentés egy sorral lejjebb, így aztán tudnak bizonyos szavakat, de hogy azok mit jelentenek, arról már gőzük sincs. Párizsban az is kiderül, hogy az általuk betanult mondatok némelyikét hallván meglehetősen durván reagálnak a franciák. Vannak új kísérleteik is: a bátyó megtanulja a hímnemű szavakat, öcsi a nőnemű szavakat. Persze a szótáríró elfelejtette odaírni a névelőt, így aztán a sok „la” meg „le” mind összekeveredett. Ahogyan a nemek is Párizsban. Szóval megérkeznek ebbe az óriási, irántuk teljesen közömbös városba, amely félelmetes gyorsasággal nyeli el a szüleiktől Bécsre méretezett kirándulópénzüket. És aztán jönnek a kalandok... Remek könyv – mondják, akik olvasták. Vaszary Gábor forgatókönyvírónak is nagyszerű. Az ő nevéhez fűződik a már említett Monpti, Egy éjszaka Erdélyben, Az ördög nem alszik, Végre, Mámi, és még hosszan sorolhatnánk bohózatait, elbeszéléseit is. Vaszary Gábor 1941-ben megjelent regénye, a Tavaszi eső, akárcsak a Tavaszi zápor, egy első szerelem története, amelybe az ember belehal. Vaszary műve regényirodalmunkban, a Halálos tavasz mellett, sőt, a Zilahy regényénél több költőiséggel és temperamentummal képviseli egy újszentimentális irány útkeresését. A tragikus románc műfajának talán legszebb magyar alkotása ez. Annak idején, amikor megjelent, tizennégyezer példányban fogyott el Vaszary Gábor első regénye, a Monpti. Magyar viszonylatban ez szinte példátlan sikernek számított. A második regény, az „Ő" ugyancsak rekordsikert ért el. Mindenfajta olvasót megkapott ennek az újonnan feltűnt, írónak friss hangja, franciás könnyed finomsága, üde humora. De a fiatálság bája, a tavasz levegője dominál Vaszary Gábor minden írásában. Kerekes Tamás ” Amit eddig írtam, azzal egyáltalán nem vagyok megelégedve - mondja a festőművészből lett író, - eddig még csak próbálgattam ezt az új hangszert, amellyel nemrégen játszom. Még nem tekintem magam írónak, mert még nem ismerem eléggé a szerszámot, amivel dolgozom. Még elvisz a tollam… Tisztában voltam azzal, hogy a mai olvasóközönségben furcsán keveredik a cinizmus a szentimentalizmussal, ennélfogva az ilyen összetételű írás fogja meg. A siker igazolta ezt a feltételezést. De most már jóval többet akarok, mint közönségsikert. Legnagyobb vágyam olyan regényt írni, amelyben nem történik semmi, mert ez az igazi művészet. Nem a téma a fontos, hanem a megírás. Előzőleg cikkeket írtam már, Miklós Andor ösztönzésére. Ezek a cikkek tulajdonképpen a rajzaimat kísérő szövegek voltak. Ahhoz mindig lusta voltam, hogy riportra járjak, inkább kitaláltam hát dolgokat és ezeket rajzoltam meg, ezekről írtam. Lusta vagyok, de Párizsban mégis rettenetes tempóban kellett dolgoznom, hogy a nagy versenyből ki ne essek. Egészen hihetetlen méretű a verseny és a gyorsaság odakinn. Például amikor Anatole France haldoklott, nagyon ambicionáltam, hogy én legyek az első, aki a halálos ágyáról készült rajzzal jelentkezik. Bejutni persze lehetetlen volt a nagybeteghez. Kitapasztaltam hát a háza alaprajzát, kiókumláltam, hogy a szoba melyik részén áll az ágya és miután a fejét jól ismertem, lerajzoltam - elképzelésből. Alighogy az első különkiadás hírül adta a halálát, rohantam a halott írót ábrázoló rajzommal a Matin-hez. Azzal fogadtak, hogy - elkéstem. Módfelett bosszantott a dolog. Gondoltam, majd helyrehozom a dolgot a temetésnél: a Szajna-parti térségen, ahonnan temették, előre elkészítettem a rajzot és a temetés megkezdésének első pillanatában már bekopogtam rajzommal a Matinhez. Megint későn érkeztem... Én tulajdonképpen lustaságból lettem festővé. Unokabátyám festőiskolába járt és láttam, hogy nem kell könyveket cipelnie - ez tette számomra szimpatikussá ezt a pályát... Az idők folyamán több mesterségbe belekóstoltam, de egyiket sem érzem az igazinak. Az a terrénum, ahol maradéktalanul tudnám érvényesíteni a tehetségemet, úgy érzem, a színpad volna. Színésztehetségem a legerősebb. Színész szeretnék lenni. Mégpedig nem is főszerepekre vágyom, hanem olyanféle alakításokra, ahol úgyszólván szerep nélkül kell játszani. Ahol egy-egy gesztussal lehet kifejezni egy egész embert. Gyerekkoromban már játszottam színpadon. Nyolc-tíz éves gyerekek voltunk, amikor egyszer jótékony célú előadást tartottak a Várszínházban. Apámnak kellett volna a darabot írnia, amelynek szereplői két testvérem - Piri és János - meg én voltunk. Apám a legnagyobb, a legnagyszerűbb ember volt, akit valaha ismertem. Égvilágon mindenhez értett. Mi csak töredékei vagyunk. Ezt csak közbevetőleg említem. Visszatérve a várszínházi előadásra, az történt, hogy apám, sokféle elfoglaltsága miatt nem ért rá a darabot megírni. Ehelyett - elmesélte nekünk. És mi - nyolc-tíz esztendős gyerekek -- ezen az alapon hibátlanul eljátszottuk. A tehetség tulajdonképpen olyasvalami, amit bármilyen formában ki lehet hozni, csak a mesterségrészét kell megtanulnia különböző művészetéknek. Ezt a megtanult mesterséget aztán persze el kell felejteni, ahhoz, hogy az ember tökéleteset alkothasson. Kétségtélen, hogy minden igazán tehetséges ember számtalan irányban tudja a tehetségét érvényesíteni. Piri például nemcsak a színpadon elsőrangú, hanem a képzőművészet vagy az irodalom terén is elsőrangút tudna produkálni. A művészet: kifejezés, ha az igazi művész több eszközt kipróbál, mert tudni akarja, melyikkel mit lehet kifejezni. Az író, ha festőszemmel is néz egyidejűleg - könnyebben, jobban meglátja a dolgokat. Aztán meg több szempontból izgatja az embert a probléma, amely így többrétűvé lesz. Másrészt meg hátrányos, mert aki fest is, meg ír is: nem képes egy irányba összpontosítani figyelmét és fantáziáját. Viszont előny abból a szempontból, hogy az ember kerüli a banalitást, mert több oldalról látja a dolgokat. Aki többféle formában tudja magát kifejezni, az tisztában van azzal, hogy csak a kifejezés módja a fontos és nem maga a téma. Adva van például egy csendélet: pohár víz, kenyér, tányér. Tíz piktor nekiül, hogy megfesse. A valóságban nem érdekes, nem mond semmit ez a csendélet, de a tíz képen tíz különböző jelentőséget kap. A fantázia világa sokkal ingerlőbb, mint a valóság, sokkal jobban érdekel, és sokkal többet lehet belőle kihozni, mert nincs kötöttség. A következő regényeimben csak elképzelt történeteket írok majd meg és eltávolodom az élménytől. Általában az a felfogás, hogy az élményt, a valóságot könnyebb megírni. Ez súlyos tévedés. Az átélések megírása olyan, mint a kútforrás: száz vödör piszkos vizet kell kimeregetni, mire az ember tiszta vízre bukkan. Írásaimnak fő témája a nő. A párizsi nő. Viszont szörnyű rossz véleményem van a nőkről, ám borzasztóan érdekel mindaz, ami a nőkkel kapcsolatos. Még legalább három-négy könyvem róluk szól majd, kizárólag nőkről. A nő a legőszintébb lény és egyáltalán nem komplikált. Csak tudni kell, hogy mindig úgy cselekszik, ahogyan érez. Nem befolyásolja a józan ész, csak a szív. Mindig pillanatnyi érzései után megy, ezért őszinte akkor is, amikor a látszat szerint - hazudik. Ezért van tele minden nő élete, "kis őrültségekkel", ahogyan a franciák mondják. A nagy és kis eseményeknek, az életnek középpontjában, mindig a nő van. A nő és a szerelem. Az a legnagyobb hiba, hogy az embereket nem tanítják meg a szerelemre. Megtanuljuk, hogy ünnepélyes alkalmakra sötét ruhát kell felvenni, hogy nem illik orrot piszkálni és megtanulunk más ezer apró haszontalanságot, de nem tanítanak arra, hogyan kell szeretni. Pedig ez a legfontosabb és sokkal kevesebb boldogtalan ember járkálna a világban, ha ezt mindenki megtanulná. A párizsi nőnek is az adja meg nagy fölényét minden egyébfajta nő fölött, hogy művésziesen tudja a szerelmet „tálalni". Ebben a „tálalásban" érvényesíti elsősorban világhírű charme-ját. Ez pedig rendkívül fontos. Olyan különbség, mintha valaki papírról enné a hurkát-kolbászt, vagy pedig finom damasztabroszon, csillogó kristályok és ezüstök között fogyasztaná el ugyanazt. Más íze van az ételnek ilyen keretben és lényegesen nagyobb gusztussal eszi az ember. A párizsi nő szerelme azért a legkülönb, mert a legváltozatosabb. Ez az asszonytípus ért a legjobban a férfi megtartásához. Meghódítani a férfit más nő is tudja, de a férfi szerelmét változatlan lángolásban megtartani: ez a párizsi nő specialitása. A nő a legérdekesebb tanulmány, de az úgynevezett nagy nőhódítók nem ismerhetik a nőt igazán. Aki mindennap mást szeret, az nem ismerheti meg egyiket sem. És a Casanovák mellett nem is lehet boldog a nő, mert az együttlétnek, huzamosabb ideje kell ahhoz, hogy két ember között a gátlások felszabaduljanak, és kölcsönösen rájöjjenek egymás ízére. Casanova csak csalódást okozhat. Hódításának titka pedig a nimbusza és az, hogy minden nő - fél a botránytól. De futó szerelem nem adhat boldogságot, mint ahogy járatlan úton nem lehet kihozni a kocsi egész teljesítőképességét... „ – nyilatkozta Vaszary Gábor mindezt 1935-ben egy újságírónak. Ma leginkább csak antikváriumokban juthatunk egy-egy Vaszary könyvhöz, - és akkor nagy sikerrel jártunk, örüljünk módfelett. Valahogy a mai könyvkiadók elfelejtkeznek erről a nagyszerű íróról. Ezért aztán csak üdvözölni tudom kitörő örömmel a Helikon Kiadó felismerését: az effajta könyvre itt, és most szükség van. .(Kovács Anikó, Aranylant) Helikon Kiadó

Fekete István: Egy szem kukorica Lazi Kiadó Hová sorolható Fekete István prózája? Boldog író Fekete István, ki felfedezte, hogy az összes tragédiát és komédiát (temetést és esküvőt) ugyanabban a fekete öltönyben éljük át. Világában penészes időszaga van a csendnek, s napsugár olyan, mint az óramutató. Ha esik, azt onnan észrevenni, hogy beszélni kezd a lábas. A hold felkel, és gúnyosan néz a mezők fölött, mint egy éjszakai korhely. Beszél a kabát. A varjúkárogás télen a pincéből hallik. Szúnyoghangon sziszeg a gőz. Ha elül a szél, álmodik a föld. Az öregségben nincsen már több titok. A rigó veszekedik a varjúval, és nyárfalevélen fuvoláz. Gébics segít a kukoricának felnőni. Krumplit enni libazsírral: nem rongy étel. A patak vizén estefele végigszalad az alkony. Ősszel a sárgarigó elviszi a fuvoláját, a csíz a citeráját, a varjúk a trombitájukat. Nem is kell nekünk már magyar mágikus realizmus, itt van nekünk ez a tündéri realizmus, aminek életszeretete, mesélőkedve minden fontosat elmond nekünk gyerekcsínyekről, lénykérésről, az élet igazán fontos dolgairól.(Kerekes Tamás) „Fekete István különös jelenség a magyar irodalomban. Jószerével minden olvasni tudó hallott róla, még egy-egy művének címe is eszébe jut, mégsem szerepel az irodalmi kánonban. Sem a kortársak, sem pedig a halála óta eltelt harminc esztendő irodalomtörténet-írása nem vállalkozott a besorolására. Az előbbiek a kérdésfelvetésig jutottak el, az utóbbi pedig megelégedett az ötvenes években ráragasztott „ifjúsági irodalom” bélyeggel. Az így felcímkézett „fiók” aztán idővel kihúzhatatlannak bizonyult a kutatók számára, és ezért mintha már életében megfeledkeztek volna róla. Életműve lassanként a fiatalok és a rajongók olvasmányává vált. A körülötte kialakult, jórészt laikusok által ápolt kultusz minden bizonnyal ugyancsak riasztóan hatott irodalomtörténészeinkre. Halála évében küldött levelében az író mindenesetre joggal panaszkodott Veres Péternek, hogy „a hivatalos kritika alig vagy semmit nem foglalkozik írásaimmal” A pályakezdő Fekete István irodalmi kapcsolatairól ma még keveset tudunk. Egyik felfedezőjével, Csathó Kálmánnal életre szóló barátságot kötött, 1945 előttről fennmaradt névjegyzékében azonban rajta kívül az írók közül csak Harsányi Gréte, Saád Béla és Wass Albert címe és telefonszáma található meg.3 Persze ez még nem jelenti, hogy másokkal nem ápolt inspiráló viszonyt, hiszen az Új Idők szerkesztőségében folyamatosan lehetősége nyílott a kapcsolatteremtésre. A negyvenes évek elejétől a könyvnapoknak is rendszeresen vendége volt, miként azoknak a rendezvényeknek, amelyeket különböző irodalmi társaságok szerveztek. 1940. május 18-án, eleget téve a Kazinczy Társaság meghívásának, Kassán olvasott fel,4 1941. március 24-én pedig a Zeneakadémia Kamaratermében megrendezett Diárium Irodalmi Esten.5 1943 kora őszén a kaposvári Berzsenyi Társaság fővárosi ülésén is szerepelt, melyet az Akadémia előadótermében tartottak meg. Az író ekkor az Ünnepi nyúl című elbeszélését olvasta fel, többek között Babay József és Takáts Gyula társaságában.6 Fekete Istvánt két (részben) irodalmi folyóirathoz és egy hetilaphoz fűzte szorosabb kötelék. 1935 és 1949 között folyamatosan publikált az Új Időkben. A Hajnal Badányban című regénytől kezdve minden regénye itt jelent meg folytatásokban, és hosszabb elbeszélései is ebben a folyóiratban láttak napvilágot. Életműve értékelését azonban e tizenöt esztendős kapcsolat döntően nem befolyásolja, mert az Új Idők nem műhely volt. Kezdetektől a legolvasottabb szépirodalmi lapok közé tartozott, mely elég tekintélyes honoráriumot fizetett ahhoz, hogy – az avantgárd kivételével – a legkülönbözőbb irányzatok képviselői publikáljanak hasábjain. Így Herczeg Ferenc mellett nemcsak Csathó Kálmán és Harsányi Zsolt, de Krúdy, Kosztolányi és Karinthy is munkatársa volt a kiadványnak. Fekete Istvánnal egy időben pedig különösen sokszínű szerzőgárda gondoskodott az Új Idők népszerűségéről, többek között Márai Sándor, Kassák Lajos, Szerb Antal, Örkény István, Déry Tibor, Weöres Sándor, Ottlik Géza, Mándy Iván, Vas István, Nemes Nagy Ágnes és Szép Ernő részvételével. E töredékes névsor is szemlélteti, hogy a folyóirat gyűjtőhelye volt a különböző irányzatoknak, és ezért olyan általános irányvonal, illetve esztétikai elképzelés nem határozható meg vele kapcsolatban, amelynek segítségével feltérképezhető lenne Fekete István 1949 előtti prózája.(Sántha Gábor)” Összeállította: Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com Leírás: Az Egy szem kukorica című elbeszélés-gyűjtemény először 1944 húsvétján került a könyvesboltok kirakatába. A megjelentetést vállaló Új Idők Irodalmi Intézet azzal a leplezetlen szándékkal adta ki egyik legnépszerűbb szerzőjének újabb válogatását, hogy feledhetővé tegye a Fekete István számára kényelmetlennek érzett vadászirodalom-skatulyát. A harmincnégy elbeszélés közül csak néhánynak témája a vadászat, de ezekben sem dörren a fegyver. Ebből következően nem a Nimród közleményeiből szemezgetett a szerkesztő, hanem mindannak javát sorolta egymás mellé, ami 1936 és 1943 között az Új Időkben, az Esti Újság tárcarovatában, valamint néhány más folyóirat és napilap hasábjain napvilágot látott. Az elbeszélésmódok változatossága, a szerteágazó figyelem és az erőteljes nyelvezet gazdagsága érett, sokoldalú írónak mutatja Fekete Istvánt. A nyilvánvaló szerzői-kiadói szándékból következően vitathatatlan az Egy szem kukorica eklektikussága, amit azonban sajátos harmóniává old az emlékezés és a közösségvállalás. Bármiről is legyen szó - a természetről, a szülőföldről, a családról vagy a barátságról -, az aprólékosan részletező ábrázolást hatékonyan időtleníti a tűnődő hangulat és az érzelmesség vállalása. Mindezek alapján a kortárs kritikusok költészetet emlegetve méltatták az Egy szem kukoricát, de talán pontosabb lenne ahhoz a tündéri realizmushoz sorolni, amelyet éppen ez idő tájt emlegetett elismerően az író. Ez a modernizált népiesség számos világirodalmi forrásból táplálkozó, bukolikus hangulatú, stilizált és folklorizált Fekete István-i változata, amely nemcsak olyannak láttatja a világot, amilyen, hanem amilyennek lennie kellene. Hatvanöt esztendő telt el az Egy szem kukorica első megjelenése óta, és az elbeszélései ismerősnek tűnhetnek az elmúlt évtizedek különböző válogatásaiból. Így, együtt azonban azt szemléltetik hatásosan, hogy a pályája elején - amikor még senki sem gondolta ifjúsági írónak - milyennek akarta mutatni önmagát Fekete István. Ráadásul nemcsak gépelési figyelmetlenségek és a stilisztikai javítások mutatnak eltérést az első közlésekhez képest, hanem esetenként mondatnyi törlések és betoldások, valamint néveltérések is. Mindezek egyértelmű jelzései annak, hogy az Egy szem kukorica szerkesztésekor a szerző fontosnak érezte a saját kezű változtatást. www.lazikiado.hu info@lazikiado.hu

Falak HVG Könyvek Szöveg: Vass Péter A Stasi legrövidebb életű rendelete A német nyilvánosságfelelős egy tévéinterjúban bejelenti, hogy a fallal kapcsolatos rendelet „haladék nélkül” életbe lépett, s a német tömeg követelte, hogy engedjék át őket. A Stasi ügyeletes tisztje azt javasolta, hogy azokat engedjék át, akik a leghangosabbak, de az útlevelükben pecsételjék le a fényképet, hogy ne tudjanak visszajönni. Ez lett a Stasi legrövidebb életű intézkedése. A könyv beszámol sajnos nem közli azt a híres fotót, amelyen a fegyverét eldobva egy NDK-ás határőr ugrik át éppen a szögesdróton, hogy Nyugatra meneküljön. A vasfüggöny Nem politikai metafora volt, hanem fizikai értelemben vett kerítés és drótakadály, amelynek a felépítése 1948-ban kezdődött a szocialista és kapitalista államok közti határokon. A legismertebb szakasza a berlini fal volt, de a Nyugatot és Keletet elválasztó kerítés a csehszlovák és német és a magyar-osztrák határon szintén nehezen leküzdhető akadályt jelentett. Ez a magyar határon egymillió akna lerakását jelentette és műszaki zárat is. Létezik békefal is Az észak-írországi Belfastban máig teljes épségében áll a „békefal”, pedig ideiglenes válaszfalként húzták fel annak idején. A béke őreként 1969-ben építette a bevonuló brit hadsereg, célja az egymás mellett egyáltalán nem békésen élő katolikus és protestáns lakosság közötti véres vallási összecsapások megfékezése volt. A válaszfalakat- amiket a szakzsargon békevonalként nevez meg-annak ellenére sem bontották le, hogy London és Dublin közreműködésével a két vallási közösség 1998-ban végre kiegyezett. Ami még ma is áll A „zöld vonal” név Peter Young brit vezérőrnagytól ered. Amikor a ciprusi görögök és törökök közt 1963-ban kirobbant az ellenségeskedés, a két fél kibékítésére Youngot küldték Ciprusra. A katonatiszt az ENSZ- kéksisakosok főparancsnokaként egy évvel később érkezett a földközi-tengeri szigetországba. A fáma azt mondja, hogy Peter Young a tárgyaláson fogott egy zöld színű filctollat, és azzal húzta meg a szigetországot teljes hosszában átmetsző vonalat. A zóna mindkét oldalát elaknásították, megtiltották az átjárást, és kéksisakosok ellenőrzik a sáv török és görög felét. Egyes térképeken Attila-vonalként jelölik. Olvasmányos, jól megírt fejezetek foglalkoznak a kötetben a zsidó-arab válaszfallal, a dél-afrikai falakkal, a megakerítésekkel Indiában, a falat húzó Pakisztánnal és Iránnal, a szaudi határzárral, a két Koreát elválasztó sávval, a bagdadi Zöld Zónával, Történelmi szakasz járja le, mintegy oknyomozásul-a kötetet. Itt kap helyet az athéni „hosszú falak” problémája, a római limes, a kínai nagy fal, a vikingek védővonala és a kijevi Kígyófal is. Mi is képviseltetjük magunkat, Déva várával. Szellemes rész a „Lennon Prágában” c. rész, és megrázó a jeruzsálemi Siratófal, melynél, mint tudjuk, örökkön fú a szél. Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com A kiadó: Látták leomlani húsz éve, 1989-ben a berlini falat, ott voltak a Die Mauer helyén rendezett gigantikus The Wall Pink Floyd-koncerten, megmászták a kínai nagy falat, megdöbbentek az uniós falakon belülre vágyó félholt fekete-afrikaiak láttán Észak-Afrikában és a Kanári-szigeteken, értetlenül álltak a zsidókat és arabokat elválasztó ciszjordániai fal tövében, tisztelettel adóztak a kivándorló ősöknek a New York-i Szabadság-szobor melletti Ellis Islanden, lenyűgözve figyelték az emberiség első falfestményét az altamirai barlangban, felírták a nevüket Prágában a graffitivel borított Lennon-falra, porszemnek érezték magukat az egeket ostromló inka falak tövében… A HVG újságírói a világ számos pontján találkoztak ember építette határfalakkal, és munkájuk során legalább ennyiszer szembesültek láthatatlan falakkal. E kötetben három tucat fallal ismertetik meg az olvasót, városfalaktól birodalmi védfalakon át a ma is épülő ember ember elleni válaszfalakig. Van ezeknek az épített határoknak egy közös vonásuk: egyetlenegy olyan masszív válaszfal sem épült még a történelemben – bármit is tervezett az építtetőjük –, amely idővel le ne omlana. Térségünkben például a hírhedett berlini fal és a szabad mozgásunkat korlátozó vasfüggöny is ugyanerre a sorsra jutott. Ez az utóbbi, embereket és rendszereket elválasztó fizikai és virtuális fal húsz évvel ezelőtt tűnt el – amihez annak idején a maga módján hozzájárult az idén 30 éves HVG is.

Jasper Ridley: Szabadkőművesek Gold Book Kiadó Debrecen Kőműves Kelemen Londonban „London hídja leomlik, Hogy építjük fel megint? Aranyból és ezüstből, Hölgyek alatt tündököl; Ám az arany kelendő, Szép hölgyünk meg esendő. Épüljön hát acélból De az acél meghajlik, Hölgyünk lába eltörik. Épüljön hát fából, sárból, Táncoljon hát szívem hölgye. De a sarat viszi a víz, A sok szép hölgy ebben bíz. Épüljön hát erős kőből, Hogy a kezed törjön tőből. Az aztán majd tartós lesz, Sok szép hölgyünk rajta veszt.” Csak a királyok és a nemesek házai épültek kőből Anglia korabeli történetében, ezért kőműveseik különböztek minden hétköznapi mesterembertől -nyugtáztam J. Ridley magyarázó szavait, s Arany Jánoshoz hasonlóan sóhajtottam fel Szolnokon a Verseghy park levelét az őszben hullajtó platánfái alatt: Hölgyek alatt. Jasper Ridley alighanem a legteljesebb, legjobban dokumentált kötetet tette le az asztalra, azon a piacon, ahol a szabadkőművesekről van szó. Legnagyobb erénye a könyvnek a totalitása mellett, az, hogy eloszlatja „a titkos társaságok összeesküvést akarnak szítani”- féle elméleteket, és bebizonyítja, hogy egyrészt a társaság céljai nemesek, másrészt a történelem folyamán különböző okokból kénytelenek voltak titkolózni, de a több részre oszló kötet elsődleges célja az, hogy bebizonyítsa, hogy a szabadkőművesek pozitív szerepet játszottak a történelem menetében. A szerző plasztikusan fogalmaz. Az emberek egy hányada jó, a másik rossz. A szabadkőművesekkel is így van, noha a társaság tagjai nemigen értik, hogy lényegesebben eltérnének egy golfklub szabályaitól.(mellesleg valszeg én sem jutnék be Astor, Rockefeller, Kissinger golfklubjába, noha már előkészítettem az ütőt. Nyilván a gondolatmenet a szabadkőművesek mozgalmának kialakulásával indít. Felsorakoztatja az ellenük hozott vádakat és érveket ártatlanságuk mellett. Az, hogy a szabadkőműves társaságok nyilvánosságra hozzák-e tagjaik névsorát, az elsősorban adott ország törvényeitől függ. Ahol kötelező, ott megteszik. Nekem tulajdonképp szimpatikus ez a társaság, ha beleveszem, hogy valszeg a szakszervezetek elődjei voltak, és csak este nyolc után nem látogathattak bordélyt. Fény derülhet, hogy Steinmetz kapitány is szabadkőműves volt? Nem, de az igen, hogy Németországban és Közép-Európában a Steinmetzek( kőművesek) a katedrálisok építése kapcsán a munkásosztály elitjét képezték. A szerző leszögezi, hogy a szabadkőművesek már a Római Birodalom időszakában sem voltak eretnekek. Volt egy négytagú kőműves csoport, melynek a császár megparancsolta, hogy adják fel hitüket, de azok nem engedelmeskedtek. A koporsókat 42 nap múlva, később, kihalászta egy keresztény, aki menedéket adott a házában a négy életben maradt kőművesnek. A kötet 320 oldal jól megírt tömény izgalom. Irodalomjegyzéke 14 oldalas. A szerzőt tehát nem lehet azzal vádolni, hogy elkapkodta munkáját. Huszonegy fejezetből áll. Foglalkozik külön a VII. századdal, A Nagypáhollyal, a pápai bullával, a szabadkőművesek Németországban és Franciaországban betöltött szerepével. Külön fejezetbe került Wilkes és az angliai szabadkőművesek kapcsolat és szerepe. Megint egy külön fejezet érdemelt ki az amerikai függetlenségi háborúban betöltött szerepük, Mozart viszonya mozgalomhoz, a francia forradalomban betöltött szerepük, majd a restaurációban létrejött fontosságuk. Titokzatos eseményekre derül fény, mint pl. a Morgan-gyilkosság, a Latauro-páholy. Majd a záró fejezetek a szabadkőművesek Angliában betöltött szerepét vizsgálja, és egy cizellált esszé zárja a kötetet: „ Vajon fenyegetést jelentenek-e a szabadkőművesek?” A kötet elsősorban nagyon fontos szakmunka. Másrészt lebilincselően szuggesztív olvasmány. Innentől fogva nem lehet sanda gyanúval illetni a mozgalmat, illetve kötelező olvasmány mindazok számára, akik hisznek a titkos társaságok nemzetek feletti összeesküvéseiben és a szabadkőműveseket is hozzájuk sorolná. Kerekes Tamás „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com Gold Book Kiadó www.goldbook.hu info@goldbook.hu

E. Gaskell: Vétkek és vezeklések Lazi Kiadó Ruth Hilton egyszerű gazdálkodók szépséges leányaként cseperedik a család vidéki farmján. Ábrándos gyermekkora azonban egy csapásra lesz semmivé, amikor előbb édesanyját, majd édesapját is elveszíti. Gyámja varróleánynak adja egy kisvárosi ruhaszalonba. A magányos hölgy ifjúsága virágos vidékére vágyik vissza az úri szabóság rideg falai közül. Kisvártatva elragadja a szerelem, de tapasztalatlan lelke nem talál jó gazdára Mr. Bellingham, a vagyonos kalandor személyében: románca a jellemtelen férfival megpecsételi a sorsát. Az eldobott szerető élete kis híján tragédiába torkollik, ám kétségbeesett helyzetében fölkarolja egy lelkész, s magához veszi ecclestoni otthonukba. Ettől a naptól kezdve csak azon buzgólkodik, hogy jóvátegye leánykori botlását és szeretetben nevelje föl kisfiát. Tehetsége, szorgalma és állhatatossága révén idővel elismert és csodált nevelőnővé küzdi föl magát. Ám múltja kísértetei előbukkannak, s nehezen megszerzett becsületétől és nevelőnői tisztségétől is megfosztják. Kevés megmaradt barátja támogatásával azonban életét mások szolgálatába állítja, s vezeklése révén elnyeri az igaz életet és Eccleston elismerését - ha nem is a leghagyományosabb módon és a legnagyobb boldogság közepette. Ruth története az emberi botlás, az újrakezdés és a megbocsátás romantikus históriája a 18-19. századi Anglia kisvárosi díszletei között, a humanista Elizabeth Gaskell kiváló tollából, megannyi izgalmas fordulattal és megrendítő tanulsággal.” Gaskell a viktoriánus Anglia egyik különösen szeretni való írónője volt. Előzmények Stevensonnak anyakönyvezték és Chealse-ben született, 1810-ben a mi már London. Caryle is felkarolta. Lelkész az apja és lelkészhez is megy feleségül, Dickens ad helyt írásainak Houseworld Words c. lapjában. Már első regényéről (Mary Barton, 1848) így nyilatkozott egy korabeli recenzió: „Ha a perzsaszőnyegek tulajdonosai, akik naponta háromszor jóllaknak, csodálkoznak, hogy a munkások chartisták és kommunisták lesznek, olvassák el a Mary Barton-t! Vélhetően Jane Austen örökébe akart lépni; gondos környezettanulmányai ugyanis erre utalnak. A Statisztikai Hivatalban egy később közismert szociológus, bizonyos Friedrich Engels munkatársa. Életművére rányomta a bélyegét, hogy a szakcikkek szerint későn indult, harminchat éves korában, és műveinek eszei értéke korántsem mérhető a jelentős alkotók teljesítményéhez.(Mit szólt volna mindehhez Déry Tibor?- Kerekes Tamás: Magyar Irodalom Rt.) Azt azonban nem lehet elvitatni tőle, hogy a tudattalan jelképeként kezeli a tájat. A látványt egyéni értelmezésben írja le. S azt sem, hogy a jellemek külső megközelítését kiszorítja nála a belső nézőpont. A jellemzés terén mérsékelt újító, feltehetően ez a pozitivizmus hatása. Szegedy-Maszák Mihály szerint megtartotta Jane Austen ronatika-ellenes értékrendjét. ” Elizabeth Gaskell regénye, A kisváros (eredeti címén: Cranford) éppen azt mutatja be, hogy az ilyen szerény apai-anyai örökségből, vagy épp ugyancsak szerény özvegyi járadékból élő tisztes úrilányok/asszonyok hogyan élik mindennapjaikat, negyven-, vagy ötvenvalahány évesen. Nem, félreértés ne essék, ez nem egy újabb Büszkeség és balítélet „parafrázis”, ez a mű 1853-ban jelent meg, és valamiféle kapcsolat a két történet között inkább csak az olvasó fejében létezhet. A kisváros központi alakja Mathilda Jenkyns (Miss Matty), az ő egész életének története rajzolódik ki az apró kis anekdotikus részekből, melyet a nála gyakran vendégeskedő fiatal lány, Mary Smith mesél el. (Persze van egy seregnyi mellékszereplő is, túlnyomórészt nagyjából Miss Mattyvel egykorú hölgyek) Két fontos esemény, az idősebbik Jenkyns nővér halála és a rég halottnak hitt báty hazatérése közötti időszak nagyjából a kezdő és végpont, és innen tekinthetünk újra és újra vissza Miss Matty fiatalkorára. A Dickens által felkarolt Elizabeth Cleghorn Stevenson, akit Mrs. Gaskellként ismert, ismer a világ, nem kizárólag Charlotte Brontë híres életrajzával alkotott nagyot, (részleteiben téves, de hangulatában hiteles korrajzával) hanem az ipari regény, vagyis az iparosodó Anglia nagyvárosainak problémáit és a munkásosztály mindennapjait (sokszor dialektusokat használó nyelvezetben) bemutató viktoriánus műfaj művelőjeként is. Elsősorban tematikai újító: ő szerepeltet először leányanyát és prostituáltat, mint a proletarizálódó Anglia erkölcsi végtermékét- műveiben. George Eliot és Charles Dickens kortársa, az utóbbi bensőséges barátja azonban nem elégedett meg az élet mocskosabb oldalának, az alsóbb néposztályok igazságtalannak ítélt nyomorának bemutatásával, még ha a befejezések nélkülözik is a tragikumot, hanem a magazinoknak szánt gótikus kísértettörténetek írása mellett a társadalom átfogóbb bemutatására is vállalkozott. Ehhez azonban visszatért, úgy is mondhatnánk, vissza kellett térnie egyszer már túllépett módozaton, és műveiben fokozatosan megjelent, és egyre inkább központi szerepet játszott az ország akkori életét még mindig komoly mértékben befolyásoló, és a kifinomultság, a kapitalista társadalomban lassan elvesző harmónia megtestesítőjeként tisztelt arisztokrácia. Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t. Kerekes Tamás www.lazikiado info@lazikiado.hu

Révai Gábor: Beszélgetések nemcsak jogról Corvina Kiadó Révai Gábor könyveiben tehát mindig két ember mutatkozik be, akikkel egymástól függetlenül beszélget, s ugyancsak a kérdésekből tűnik elő, hogy az interjúalanyok tudnak egymásról, és arról is, hogy valamiféle „párhuzamos életrajzok” készülnek, de nem egymásnak válaszolnak. Egyikük, vagy másikuk nyilatkozata vagy helyzete legfeljebb kiindulópont vagy utalás. A fő közös keret a magyar társadalomtörténet, a magyar világ, amit a kérdező is megélt, és ezért értő módon, empátiásan tudja értelmezni. Ranschburg Jenővel és Vekerdy Tamással készült beszélgetése sikeres könyv lett, amelyben a két ember sokféle azonossága, hasonlósága is elősegítette a rezonanciát és az életutakból eredő üzenetek megértését..(Élet és tudomány) Ebbe a sorozatba illeszkedik be közéletünk két, érdekes figurája: Bárándy György, és Sárközy Tamás. Mindkettőt alaposan kifaggatja neveltetéséről, családjáról, munkáról, államról, jogról, erkölcsről, karrierről, beilleszkedésről, 56-ról, pártállamról, IIII/II-ról, együttműködésről, tehát durván az elmúlt negyven évről, ami Bárándy úr esetében még több időt is ölel fel. A színes egyéniségű Bárándy doktor elemében van, anekdotázik, viccel, be- be dob néhány világhírű nevet, vagy eseményt, mint amikor kibérelt egy tengeri hajót egy ünnepség számára, a Gundel teljes személyzetével, hogy muzsika is legyen a hajón. A schlagfertig doktor úr elsősorban a praxis alapjáról közelíti meg a neki feltett kérdéseket, noha tellett neki a szuflából másfél napos perbeszédre is eddig. Addig Sárközy úr, aki magát már többször Sörközinek titulálta, elsősorban, mint elméleti jogalkotó lép a nyilvánosság elé. Sárközy úr sokszor elmondja a könyvében, hogy a társasági joggal és más gazdasági jogot illető kérdésekkel nemcsak megelőzték a rendszerváltást, de még előbbre is tartottak, mint a csehek 68-ban. Sárközy Tamásnak azonban komoly szerepe volt a magyar jogrendszer változásában, ezt a Sarközy francia elnökkel való, távoli rokonságot tartó úr részletezi, dokumentálja munkásságának ezt a vonulatát Havasi Ferenccel, Kádár Jánossal, Grósz Károllyal folytatott beszélgetéseivel. Sárközy mondandóját érdemes elolvasni, a kor hitelesnek tűnő képe bontakozik ki előttünk, adomákkal ő is jól el van eresztve, mint pl. az eset, amikor egy orosz konferencián megspórolták a tolmácsot, hogy több pezsgőre teljen. Noha Bárándy úr valószínűleg sarkos, aforisztikus, velős mondásaival plasztikusabb képet hagy az olvasóban, Sárközy úr mondandójára is érdemes odafigyelni. Megmeredten olvastam pl. azt a passzust, amikor azt mondta, hogy 1989-előtt csak Demszky Gábor hitt, hogy az orosz katonai és politikai uralom rövidesen megszűnik Magyarországon. A Sárközyvel való beszélgetés révén megtudató, hogy a jogalkotás a rendszerváltás előtt előkészítette a politikai fordulatot, s ennek egy rendkívül fontos mérföldköve volt társasági jogról szóló törvény, mely egyértelműen Sárközyhez köthető. A jeles jogász egy világhírű szállodaigazgató leszármazottja, aki Göringgel, de Litvinovval és Molotovval is kezet fogott-a korabeli fényképek alapján, és nevéhez hatvan könyv megírása fűződik. A doktor úr akkor érthető meg igazán lelkileg, amikor elmagyarázza, hogy ugyan a jog egy hatalmi eszköz, de ő szakterületül a civil jogot választotta, mely autonóm emberek mellérendeltségi viszonyával foglalkozik. Az is megkapó volt, hogy számára a gazdasági jog az elsőrangú, mert belőle vezethetőek le a polgári élet más törvényei, talán ezért is fűződik a nevéhez több társasági törvény, mert hitt abban, hogy a jog átalakítása átformálja majd a gazdaságot és a társadalmat is. Sárközy szerepe a rendszerváltozásban abból érthető meg, hogy ő már a hetvenes években írt egy könyvet, melyben az szerepelt, hogy az állam az államjogi tulajdonosa, a vállalat pedig polgári jogi tulajdonosa a vagyonnak. Ez „jogi védőruhában” továbbment, mint, amit a szociológusok hangoztattak. A nevéhez fűződik pl. a magyar tervtörvény is, ami 1972-ben született, ami a magyar gazdasági reform écája volt, a visszarendeződés egyébként szomorú évében. Ez a törvény tette lehetővé, hogy nyugati vállalatok bejöjjenek Magyarországra, de azt is, hogy magyar vállalat külföldön társaságot hozhasson létre. Fontos szerepe volt abban, hogy végbemenjen a Polgári Törvénykönyv reformja, ami megszüntette a tervszerződéseket. Így aztán szimpatikussá válik anarchizmusa is: lehetőleg semmi hatalmat senkinek. Szókimondásból is jelesre vizsgázik és poentíroz: Vakok ülnek a TV kuratóriumában, a siketek meg a Rádióéban. Abban is döntő szerepe volt, hogy 1985-ben megvalósulhatott a vállalati reform, ami megszüntette az állam irányító szerepét, s reformról szóló könyvében nem engedte kihúzni azt a passzust, hogy jobb szarra lőni, mint semmire. Neki mondta, már elrévedő szemmel Kádár, hogy „Tudom, hogy Önök mit csinálnak. Kapitalizmust” Megszeretni akkor szerettem meg, amikor leírta, hogy Grósz Károly azt mondta neki elmenőben, hogy „Maga azért egy hihetetlen nagy csirkefogó”. A beszélgetés előzménye: Grósz azt mondta, hogy a magánvállalatoknál korlátozni kell a munkavállalók létszámát. Azt is hozzátete Grósz, hogy a létszámban el lehet menni a szocialista maximumig. Erre elment Sárközy Kínába, és a létszámot ötszázra emelte. S akkor most már megérthetjük végre azt is, hogy a rendszerváltás érintetlenül hagyta a társasági jogot (szintén Sárközy érdeme), stabil maradt. „Jól lett ugyanis megcsinálva”. Nagyot téved az, ki azt hiszi, hogy most két okostojás észt oszt és az akta lezárva. A kötet nemcsak a múltról szól, hanem a jelenről. Arról a folyamatról, amelyben a résztvevők-szándékuk ellenére- szabadság helyett jogállamot kaptak. Néhol a tabukat súrolja mindaz, amit Bárándy úr a halálbüntetésről, vagy a cigánybűnözésről mond. Az kifejezetten bravúros, hogy Révai Gábor néhol ugyanazokat teszi fel a két félnek, s az olvasó agyában általában két álláspont jelenik meg, s az olvasó gondolkodásra és választásra kényszerül. Ráadásul izgalmas processzus kerekedik ki abból, hogy a résztvevők ugyanazon dolgokról, noha merőben mást mondanak. Dicsérem Révai Gábort. Rendkívül felkészült ember, ki nem veszett el a részletekben, átlátható szerkezetet teremtett és megőrizte az élőbeszéd spontaneitását és dinamikáját. Kerekes Tamás Én mindig azt szoktam mondani, hogy az országban az a baj, hogy három mániákus kormányozza, a Gyurcsány, az Orbán, meg ez a Sólyom. Ha jönnek hozzám jogászok, hogy mit ajánlok, én mindig az ügyvédséget mondom, mert ez az a hely, ahol nincs főnököm. Az egyetlen pálya, ahol a főnököm a lelkiismeretem. A kommunizmus egyik legnagyobb bűne volt, hogy megsemmisítette ennek a népnek az erkölcsi érzékét. Épeszű ember nem tudja megérteni, hogy ha kimegy a Fradi-meccsre, és azt hallja, hogy indul a vonat, Auschwitzba indul a vonat, ez nem egy olyan dolog, amit meg kéne torolni. Nekem az az érzésem, hogy az Alkotmánybíróság döntései ebben a vonatkozásban, hát hogy is mondjam, egyáltalán nem bölcsek. Mert az elkövetőnek a szabad bírálathoz vagy szabad véleménynyilvánításhoz való jogát többre becsüli, mint a másik oldal komoly pszichikai, olykor akár fizikai fenyegetettségét. Az ember önbecsülése és a mások becsülése nagyon egyszerű módon érhető el, úgy, hogy tisztességesen dolgozol. És hogy az embereket legalább annyira becsülöd, mint magadat." - Bárándy György "Én teoretikus jogász vagyok, azt is lehet erre mondani, hogy makrojogász, tehát engem a törvény kialakítása érdekel, és nem érdekel az ebből származó eset maga, tehát a konkrét jogvita. Nagyon rossz ügyvéd lennék... Engem az érdekel, hogy húsz-harminc hasonló esetből kihozzak egy általános szabályt, hogy absztrahálni tudjak, hogy az esetek alapján törvényt csináljak. Számomra a konkrét eset nem fontos, mert az egy eset a sok közül. Az adott konkrét jogvita, a jogalkalmazás, a perbeli győzelem egy ügyvédnek létfontosságú, magamfajta elméleti jogásznak csak egy adat a sok közül. Mindig úgy gondoltam, hogy a korrupció ellen sem úgy kell küzdeni, hogy fölállítunk egy külön korrupcióellenes hivatalt, hanem olyan embereket kell kinevezni a vezető posztokra, akik nem korruptak. Ennyire egyszerű ez. Nem lehet egyszerre szűznek maradni és prostituáltnak is lenni, pedig sok politikus szeretné ezt a figurát." - Sárközy Tamás www.corvinakiado.hu corvina@lira.hu

A tetovált lány Stieg Larsson Animus Kiadó info@animus.hu A kötet Magyarországon jelenleg harmadik a Libri sikerlistáján. Ideje odafigyelnünk a skandináv krimikre, a könyvben az egyik svéd szereplő a magyar származású Gellert tamás Lézeres gyilkos c. könyvét olvassa. Mi is figyelhetnénk jobban Skandináviára. A kiadó: Negyven éve történt. Az agg milliárdos elveszítette unokahúgát, akit gyermekeként szeretett. S azóta is, évről évre, valaki – mintha az őrületbe akarná kergetni – minden születésnapján emlékezteti az idős urat arra a tragikus napra… Az évek óta tartó nyomozás új lendületet kap, amikor a férfi felfogad egy vesztes sajtóper után állás nélkül maradt, rámenősnek tűnő újságírót, hogy kísérelje meg az igazság kiderítését. Hisz sokan élnek még a rokonságból, akik akkor ott voltak. A gyilkosnak köztük kell lennie… Ugyanakkor egy jó hírű magánnyomozó iroda munkatársnője rááll az újságíróra, s szinte mindent kiderít róla, ahogyan mások sem bízhatnak abban, hogy titkuk rejtve marad a kivételes tehetségű, tetovált lány előtt. Stieg Larsson Millennium trilógiája, amelynek első kötetét tartja kezében az olvasó, minden idők legnagyobb svéd krimisikere. Milliók olvassák világszerte. Ahogyan a francia Le Nouvel Observateur írta: Több, mint egy regény. Függővé tesz! Olvasói vélemények a Libri oldalán: Vélemény írója: F. Tímea Nekem tetszett, hogy lassan indul. Rendesen el lehet merülni a hangulatában. Ráadásul remekül ki van dolgozva, nincsenek benne lyukak, a krimi mellé pedig egy szép kis svéd társadalomkritika is kerekedik. Nálam biztos, hogy sokáig a top 5-ben lesz a trilógia. Vélemény írója: zámorilány Osztom bfzs véleményét, a könyv valóban letehetetlen és nagyon várom én is a következő rész megjelenését magyarul! Egyáltalán nem indul unalmasan, nem lehet egyből durr a közepébe. De mint tudjuk, ízlések és pofonok. Én ajánlanám mindenkinek, nagyon izgalmas! Vélemény írója: Julie Tényleg nagyon lassan indul, a végén izgalmasabb lesz, de a legjobb benne a tetovált lány alakja. Ha kibírod az elejét, és eljutsz a közepéig, már élvezni fogod! Vélemény írója: Gál Éva Nehezen vettem meg, mert furcsa címe van. Nagyon nagyon jó a könyv. Várom a folytatást! Vélemény írója: bfzs „Nekem nagyon tetszett a Tetovált lány. Letehetetlen és nagyon liberális könyv! Azóta olvastam a második részt is, az is hasonlóan izgalmas - sajnos az még nem jelent meg magyarul. Nagyon várom a harmadik, befejező részt! Kár, hogy a szerző, Stieg Larsson nem érhette meg a trilógia megjelenését, nagyon szívesen olvastam volna tőle további könyveket! Egyébként a trilógia különböző részei vezetik az európai sikerlistákat. Az igazság az, hogy ha ezt a könyvet olvasom, nincs se mosás, se takarítás, se főzés, mert egyszerűen nem tudom letenni. Mert annyira izgalmas. Hát igen, Lisbeth Salandert a maga 150 centiméterével és 40 kilójával, mindjárt a könyv elején a szívembe zártam. És tegyen Lisbeth bármit is, az olvasó szimpátiája végig vele marad. Mert Lisbeth Salander előtt nincs titok, és nincs olyan számítógép, amibe ne tudna behatolni. . Mondjuk többen állítják, hogy a Da Vinci-kód nem jó regény, de nem lehet letenni. Stieg Larsson könyveiről pedig bizton állíthatom, hogy nemcsak érdekfeszítőek, hanem ráadásul még jók is, mert mesterien vannak megírva, ráadásul széles rétegekhez szólnak. És ami sok svéd detektívregény jellemzője: van bennük TÁRSADALOMKRITIKA. Nem véletlen, hogy a három kötet 2 363 691 példányban fogyott el 2008. január 8-ig. A párizsi metróban most hatalmas plakátok hirdetik a Millennium-trilógiát. Most, hogy már elolvastam a második részt is, aminek a címe Flickan som lekte med elden (A lány, aki a tűzzel játszott), az a véleményem, hogy a második rész nem jobb, mint az első. Ugyanolyan jó, csak egy kicsit más. És megvan benne minden olyan kellék, amitől a magyarok is szeretni fogják. Főleg a nők, hiszen nem titkolhatom, hogy ez egy kicsit feminista regény. Mert kiérződik belőle, hogy ezt egy olyan férfi írta, aki a nők pártján áll. „(melissaofficinalis.blogspot.com) A Millénium ugyanis egy vérbeli krimi, családi sagába oltva, hihetetlen jellemábrázolásokkal. adott egy 36 évvel korábban elkövetett gyilkosság, azaz pontosabban egy eltűnés. a befolyásos iparmágnás tizenhat éves unokahúga se szó, se beszéd, eltűnik egy apró szigetről, ahol kiterjedt családjának összes tagja tartózkodik családi összejövetelen. mondanom se kell, hogy a sziget természetesen épp el van vágva a külvilágtól, Agatha Christie óta tudjuk, hogy az igazán jó krimihez lezárt terek és véges számú gyanúsítottak kellenek. Adott 36 évvel később egy híres/hirhedt oknyomozó újságíró, aki életében először nem tudta alátámasztani állításait, és ezért újsága (a címadó Millénium) elveszti minden szavahihetőségét, ő meg kénytelen ott hagyni az újságírást egy időre. És adott egy Lisbeth Salander nevű furcsa lány, aki alapvetően egy szimpatikus szociopata, remek nyomozóérzékkel. Ez a három szál fonódik össze, és szépen lassan kiderül, mi is történt 36 évvel korábban. Természetesen a dolog nem ilyen lineáris, hisz a történet közel 2000 oldalon keresztül húzódik. megismerjük az ipari mágnás családfáját és Lisbeth Salander története is kap egy külön kötetet. Emellett még számos mellékszereplő tarkítja a történetet, nekik is megvan a maguk története, a maguk kis titka. általánosságban a könyv mottója lehetne Lisbeth Salander kedvenc mondása is "mindenkinek megvan a maga titka, csak meg kell találni". Szegény Stieg Larsson három éven keresztül írta a trilógiát és abban a percben, hogy befejezte, meg is halt infarktusban. így már nem élvezheti könyveinek hihetetlen sikerét (2007-ben az év detektívtörténetének választották Svédországban). Számomra felfoghatatlan módon franciára viszont már lefordították mind a három kötetet, méghozzá elég jó minőségben. Stieg Larsson nagyon kellemes stílusban ír, leírásai precízek de nem fárasztóak, szereplői három dimenziósak, és meglehetősen emberiek, a történet meg határozottan lebilincselő!! Ha valaki el tudja olvasni eredetiben vagy franciául, csak ajánlani tudom. a többiek meg jegyezzék meg Stieg Larsson nevét, előbb vagy utóbb magyarul is be kell, hogy mutassák a Millénium trilógiát. (puff.freeblog.hu) összeállította Kerekes Tamás www.animus.hu info@animus.hu

Suzanne Scott: Pilates Még azt sem tudtam, hogy micsoda az a félmacska- nyújtás igazából, amikor érdekes jelenségeket kezdtem tapasztalni. Kilépve a házam elé (54 éves vagyok), egy sor kamaszlány várt, autogramot kérve, miután otthon lepofoztam a házi kedvencnek számító borneói óriásgyíkot. Szórakozottan elmorzsoltam egy vizeszsömlét King-Kongnak, feltéptem a borítékot, melyben Mike Tyson gratulált, és még nem érkeztem el a sarki közértig, amikor a hátam mögött egy női hang azt mondta: ”Egész jó a segge”. Ekkor már kész voltam egy transzatlanti futásra is. Nem fordultam hátra, mert a női alt erősen borízű volt. De akkor már bizonyos voltam, hogy nekem a pilates, mint talaj és gerinctorna gyakorlatsor: bejött nekem. A rendszer elsősorban az agy képalkotására épít, melyben minden testépítő és ezoterikus rendszer megegyezik. Emelés, körzés, rázogatás, nyújtás. „Az elme építi fel a testet” -hangzik a rendszer kitalálójának alapeszméje. A kötet arra épít, hogy rossz szokásaink gyakorlással elhagyhatóak, ha elfoglalják helyüket az újak. Joseph Pilates hitt abban, hogy a mozgás akarattal irányítható, nem pedig pillanatnyi szeszélyünk függvénye. A legtöbb fitneszmozgás nagyobb figyelmet szentel a kezdésnek, bemelegítésnek, mint a lazításnak. Arra még odafigyelünk, hogyan hozzuk mozgásba izmainkat, arra azonban már jóval kevésbé, hogyan állítjuk le őket. A pilates a test tudatosságát követeli meg. Legalább annyira fontos a mozdulatok excentrikus, mint koncentrikus része. Mindennek az alapja egy erős „testközpont” építése, mely minden mozdulatsor kombináció elején ott van. Ezen alapszik a belső erőt és rugalmasságot fejlesztő hatása. Holnap estig folyathatnám a pilates előnyeit, de nem tehetem, nem várakoztathatom meg Cindy Crawford -ot. Ferihegy II.-nél találkozunk. Whiskyt és fogkefét viszek, alsógatyát majd a reptéren veszek -Miamiban. Kerekes Tamás A kiadó: A folyamatos mozgás egész mozdulatsort ábrázoló képen történő bemutatása úttörőnek számit a sportkönyvek világában: bármely fitneszmozgást vagy táncot lehet vele tanítani! A pillanatfelvételeket felsorakoztató fotók a legújabb digitális technikával készültek, s minden egyes mozdulat leglényegesebb elemét emelik ki, mintha csak videón figyelnéd az egészet. A képek alatti szövegek még részletesebben eligazítanak. Ilyet még nem láttál! Gyakorold a pilatest, hogy erősebb és rugalmasabb legyél, s a mozgásod is összerendezettebbé váljon. A képek alatt részletes magyarázatok találhatók, valamint egy idővonal, amelyből meg lehet tudni, hogy mikor kell ki és belélegezni, és hogy mikor szükséges kitartani vagy folytatni egy-egy mozdulatot. A mozdulatsor könyvek a különböző szabadidős mozgásformák létező leghatékonyabb útmutatói. A pilates napjaink legnépszerűbb talajtornarendszere. Az egész testet megdolgoztatja, hajlékonyabbá és erősebbé teszi. A gyakorlatok a mély izmokat veszik célba. A könyv egyszerűen és világosan bemutatja a pilates alapelveit, leírja a különböző testhelyzeteket, a légzés- és egyéb technikákat. A kötet kezdőknek, középhaladóknak és haladóknak tervezett gyakorlatokat tartalmaz. A mozdulatsorképek a legújabb digitális technikát alkalmazó, egyedülálló felvételek. Sorozatszerű, széles formátumú fényképekkel egy egész mozdulatsort és nem csak kiemelt részleteket képes megjeleníteni. A képek alatt részletes magyarázatok találhatók, valamint egy idővonal, amely jelzi, hogy mikor kell ki és belélegezni, és mikor szükséges kitartani vagy folytatni egy-egy mozdulatot. A mozdulatsorkönyvek a különböző szabadidős mozgásformák létező leghatékonyabb útmutatói. Suzanne Scott olyan pilates-szakember, akit eredeti megközelítésmódja tett ismertté. Újabban a pilates elit sportokban és rehabilitáció során való alkalmazásával foglalkozik. Profi sportolókkal és kezdőkkel egyaránt dolgozott, akik rugalmasságukat kívánták megnövelni ezzel a módszerrel. 1996-ban hozta létre stúdióját, s jelenleg sikeres edzőprogramokat vezet az angliai Pilates Foundation keretei között, pilatesoktatók és fizikoterapeuták számára. (www.corvinakiado.hu) corvina@lira.hu

Az iszlám A legjobb potencianövelő A Koránt is magyarra fordító Simon Róbert a muszlim és iszlám tudományok magyar nyelvű mérföldkövét hozta létre a Corvina Kiadó jóvoltából, márpedig néhány szúfi szerint, a Korán puszta olvasása is nemi gerjedelmet kelthet. Bár lexikonról van szó, a kötet egyszerzős: Simon Róbert vallástörténész munkája, akinek ez úton is gratulálunk. Sok a nyugati világban uralkodó téveszmével kapcsolatban kaphatunk helyes információkat: pl. fátyolviselés, "gyönyörök kertje", de említhetném a helyes ("muszlim" és nem mohamedán!) névhasználatot is. Ajánlom a kötetet mindenki figyelmébe, aki a napi média (fél) információkon túl szeretne némi képet kapni az iszlámtól.(www.hadiblog.hu) A kiadó: Az iszlámról való közkeletű tudás Magyarországon alig mérhető. Talán még a keresztes háborúk korában sem terjengett annyi téveszme és hamis hiedelem az iszlámmal kapcsolatban, mint ma. Ez annál is sajnálatosabb, mivel a hódoltság másfél évszázada után a Rákóczi- és a Kossuth-emigráció úgyszólván második hazára lelt Törökországban, s a magyar irodalomban Jókaitól Gárdonyiig és tovább pontos és rokonszenvező ábrázolásokat olvashatna az, aki még olvas. A köztudatot jelentősen befolyásoló kommunikációs eszközökben különösen elborzasztó a helyzet: ezekben már a nevek és a fogalmak is gyakran felismerhetetlenül torz módon szerepelnek (néha pl. egy mondaton belül megtalálható az istenkáromló ? mohamedán?, továbbá a helytelen ?muzulmán? és az egyedül helyes ?muszlim?), s az elemi ismeretek sem tudtak meggyökeresedni. Magyarországon muszlimok által készített, vallásilag elfogadható, az eredeti csodálatos nyelvezetének valódi értelmezését visszaadó Korán fordítás nem készült még. A teljes fordítások közül a legelfogadhatóbb a Simon Róbert által az 1980-as évek elején készített változat, amelynek magyar nyelvezete szép, gondosan készített kiadvány, de több hiányossága is van. Az egyik, hogy hiányoznak belőle a megfelelő magyarázatok. Ez ugyan van bőséggel a Simon féle fordításhoz is, annyi, hogy a jelenleg egy kötetben kapható Korán fordítás és a Korán világa (ami tulajdonképpen a magyarázatokat tartalmazza) felét a kommentárok teszik ki. Ezek azonban nem a muszlimok által elfogadott Korán magyarázatokon és prófétai hagyományokon (hadíszok) alapul, hanem orientalista történelmi és nyelvi tanulmányokon. Most egy másik nézőpontból, egy majdnem totális áttekintést kapunk, arról a vallási- kulturális folyamatról, mely nemcsak a görög hagyomány túlélését jelentette és tartotta életben a középkorban a majdan jelentkező reneszánsz számára, de enciklopédikus igénye miatt szinte teljesen kielégíti mindazt, ami az iszlám világáról elmondható. A kötet megjelenése szenzációszámba ment Magyarországon. Pl.: „Hiánypótló, egyben rendhagyó kötet az Iszlám kulturális lexikon, amelyet az idei Ünnepi könyvhétre jelentetett meg a Corvina Kiadó; a szerző Simon Róbert orientalista, egyetemi tanár. A kötet azért is különleges, mert egyszerzős: készítője egyedül írta a címszavakat, a mintegy harminc esszét, és ebből állította össze a tekintélyes, 416 oldalas kötetet. Az iszlamista tudós az MTI-nek elmondta: az a jó lexikon, amelyben az egyik cikk utal, mutat a másikra, az összetartozó kulturális mozzanatokat egybefűzi; ő ezt egyedül tette meg. "Több évtizedes munkálkodás után lehet ilyen kötetet az asztalra tenni" - hangsúlyozta. A címszavakat és a személyeket, akik szerepet játszottak az iszlám kultúrában, Simon Róbert választotta ki. A tudós többek között Dante és az iszlám kapcsolatáról is esszét írt a lexikonba, de értekezik iszlám értelmiségi típusokról és az iszlámmal összefüggő téveszmékről is. Cikkszó például a mohamedán, "ezt a kifejezést soha nem szabad használni, mert az iszlám középpontjában Allah áll, és nincs közvetítő közte és a hívő között, mint ahogy Jézus a katolikus vallásban közvetítő az Isten és a hívő között". A muzulmán szó a muszlim perzsa formája; a helyes kifejezés a muszlim, jelentése iszlámot valló hívő. A fátyolviselésről a szerző elmondta: Mohamed próféta a Koránban, az iszlám szent könyvében eredetileg csak az ő asszonyai számára írta elő, hogy ékszereiket, díszeiket ne mutogassák. A fátyolviselés a XX. századtól az előkelő és a városlakó nők között terjedt el, és legalább tízféle formája van, a beduin asszonyok azonban nem hordanak fátylat. A professzor beszélt a képtilalomról is, ami lassan, sokszínűen alakult ki az iszlám világban; alapja az, hogy Allah az egyedüli teremtő, nem lehet megkettőzni. A szertartásokat is leírja a lexikon, például a lábmosást. Ezt csak akkor kell elvégezni a mecset kertjében levő kútnál, ha istentiszteletre érkezik a hívő, egyébként a mecsetbe lábmosás és cipő nélkül lehet belépni. Simon Róbert a kötetben azt is elmagyarázza, hogy a kert az iszlámban fundamentális, a gyönyörök gyönyöre Belső-Ázsiától Indiáig. Mint az MTI-nek megjegyezte, azért fontos a kert, mert az iszlám világban a legtöbb helyütt mostohák a földrajzi viszonyok, és a szép kert ezen a tájon az egyik legfőbb jótéteménynek számít: ezért is megragadó a Paradicsom leírása a Koránban. „ 108. fejezet: A bőség Allah, a könyörületes és az irgalmas nevében. Adtuk néked a bőséget. Imádkozzál hát az Uradhoz és áldozz! Aki gyűlöl téged, az a kurtafarkú! A bekezdés fordítását (Simon Róbert műve) sokan nem tartják elégségesnek. Nosza, itt az alkalom, hogy mindaz, ami a Korán kommentálása után sem volt világos, most megértsük. Kiírtam néhány szócikket a nyájas olvasónak, hogy kedvet kapjon. Ime: Bidca Olyan gyakorlati vagy elméleti „újítás”, aminek a Próféta idejében nem volt előzménye. Eretnek újítás értelmében ellentéte a → szunnának és szinonímája a muhdathnak vagy haddathnak. A fogalom tanulságosan mutatja az iszlám nyitottságának és (ideiglenes) zártságának árapályát. A nyugodt, virágzó időszakokban az iszlám – kialakulásának megfelelően – nyitottan és rugalmasan viszonylik a „mássághoz” (ilyen időszakban történt pl. az antik, késő antik filozófia és tudományosság lenyűgöző recepciója). Ilyen korszakban a b. jelentése csupán „újítás”, újdonság”; a válságok idején az ortodox iszlám a „másságot” tekinti az eredeti, normatívnak tartott iszlám megosztójának, és ilyenkor a b. gyanús idegennek tekintett „eretnekség”. Ir. Goldziher, IK 120-130; El2, s.v., I:1234sq (J. Robson) Abraha Dél-arábia abesszin helytartója (föltehetően 535-558), aki az abesszin hódítás(525) után kinevezett árnyékkirály, a Bizánc-barát qaylok vezetője: Szumayfac Aswac (Elleszthaiosz 525-535?) uralmát megdöntve, az abesszin uralkodó, Ella Aşbeha ellen megvédte önállóságát (az első – 300 főbből álló – sereg átállt hozzá, a másodikat tönkreverte). A kor hatalmi harcaiban Bizánc- barát )ő maga is melkita és nem monophüszita volt, ami abból is következett, hogy Prokopiosz közlése szerint eredetileg egy Aduliszban tevékenykedő bizánci kereskedő rabszolgája volt) és Irán ellenes politikát folytatott (l. híres Ma'rib-i feliratát), s 1953-ban közzétett másik fontos felirata szerint (Ry506) hadjáratot vezetett Észak-arábiába (föltehetően 547-ben). Ez a hadjárat csapódott le legendás formában a K.-ban, a 105. Szúrat alfílben („Az elefánt szúrája”), amely szerint A.- az akkor még jelenktéktelen- Mekka ellen vezette volna seregét, s a legendás hagyomány szerint a hadjárat ideje egybeesett volna Mohamed születésével.(570). Ir. Simon R., „L'Inscription Ry506 et la préhistorie de la Mecque” AOH XX (1967), 325-337; ua. A mekkai kereskedelem kialakulása és jellege (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1975), 76-85; Lawrence J. Conrad, „Abraha and Muhammad: Some Observations a propos of Chronology and Literary Topoi in the Early Arabic Historical Tradition” : BSOAS 50 (1987), 225-240; Simon R., KV: 409 sq. Alamút A nizárita(ellenfeleiktől asszaszinoknak nevezett) szekta bevehetetlennek tekintett központja egy szikla tetején, kétnapi járásra (35 km-re) Qazwíntól északkeletre az Elburz hegység közepén. Egy történeti hagyomány szerint egy sas mutatta meg egy daylamita királynak ezt a helyet, aki aztán oda építette várát (a népetimológia szerint erre vezeti vissza a hely nevét: perzsa áluh = „sas” , ámukht = „tanított”). A szekta alapítója Haszan as-Sabbah 1090-ben foglalta el a várat (a védők közül egyesek titokban a szektához csatlakoztak, s átjátszották a várat), s tette meg a mozgalma központjává. A mongolok vették be a várat 1257-ben. A nizariták 1257-ben rövid időre visszafoglalták, de a mongolok újra bevették. A safavidák börtönnek használták, ahonnan nem volt visszaút. Ma is láthatók a hajdani vár romjai. Ir. El2 s.v., 1:363-5 (M.hodgson); EIr, 1:797-801 (B. Hourcade) Atabég(vagy atabak) örök méltóságnév (ata = „atya”, bek = „úr”, „fejedelem”), eredetileg a szaldzsúq kor török hercegeit szolgáló testőr vagy nevelő címe, majd a régens vagy tényleges uralkodó emírek elnevezése lett. A titulust az → Ayyúbidák és a → mamlúkok idején is használták. Az első jelentős a. a nagy szaldzsúq wazír → Nizám al- Múlk volt, akinek a fiatalon trónralépő Malik-sáh (1072-1092) adta ezt a címet, jelezve, hogy átruházta a hatalomgyakorlást, mintha az apja lenne. Ezután a cím és régensi funkciója egyre gyakoribb lett. Ir. El2,,s.v. I:753 (Cl. Cahen) Bayram Törökül: „ünnep”. A büyük bayram arabul: al-cíd al-kabír vagy cíd al-adhá és a kücsük bayram az al-cíd as-saghir vagy cíd al-fitr (→ ünnepek az iszlámban) A kiadó Kétségkívül nem létezik magyar nyelven olyan kézikönyv, amely megbízhatóan és szakszerűen igazítana el a másfélezer éves iszlám kultúrájában. Kísérletünk ezt a hiányt szeretné pótolni, s túllépve az elemi ismereteken olyan középméretű kézikönyvet kínál, amely a teljességre törekvő enciklopédia és a szűkszavú szótár között a szükséges tájékoztatáson túl mélyreható elemzésekre is módot ad, s ennek az egyedülálló és világtörténelmileg máig oly fontos kultúrának az összefüggéseit, értékeit és elágazásait is bemutatja. A lexikon tehát nemcsak száraz adatokat közöl, hanem megpróbálja bemutatni egy szervesen alakuló rendkívül gazdag kultúra különböző mozzanatainak a szoros összefüggését egymással, amit a megfelelő utalások segítenek elő. Ezt a célt szolgálja a lexikon felépítése, az, hogy főleg tárgyi-fogalmi címszavakat talál az olvasó, hiszen a különböző kulturális, vallási, irodalmi áramlatok, történelmi alakulások jellegét, változásait és összefüggéseit így lehet megfelelően bemutatni. Az olvasó sok egyéb között olyan címszavakat találhat lexikonunkban, mint: abortusz, alkoholtilalom, építészet, értelmiségi típusok, eszkatológia, fátyolviselés, fekete muszlimok, földművelés, képtilalom, kert az iszlámban, misztika, temetés, válás, téveszmék az iszlámról, túlvilág, stb. A személyek között (az enciklopédiák túlnyomóan őket mutatják be) alapos válogatás után leginkább azok szerepelnek, akik egyfelől e kultúra meghatározó alakjai, másfelől az európai kultúra számára sem közömbösek. A lexikoncikkek fontos része az elemi bibliográfia, amely az érdeklődő olvasót megbízhatóan kalauzolja a modern kutatás legfontosabb munkái között. Kerekes Tamás Corvina Kiadó www.corvinakiado.hu corvina@lira.hu

böszörményi zoltán vanda örök.

nagyon jó tetszet.

Kányádi Sándor Valaki jár a fák hegyén.

nekem is tetzset a hirlapjuk

nekem is tetzset a hirlapjuk

zabhegyező.indul a bakterház.Mi az MLM.Sikerkönyvek.

A haza csak egy tábor a sivatagban Bolhapiac (Márai Sándor) Márai egyik legjobb tárcákat és tárcanovellákat tartalmazó válogatása a Bolhapiac. Mindez nem pusztán abból következik, hogy megszerkesztettnek, alaposan átrostáltnak tűnik a kötet; az író publicisztikájának abból az időszakából valók ezek az írások, amikor nem pusztán a megjelent cikkek mennyisége volt kiemelkedő, hanem a magyar tárcaírás legjobb időszakát is idézi egyben. Az először 1934-ben megjelent kötetnek egyébként is különös sorsa van, hiszen eredeti tartalmával, hatvanöt év után, most jelenik meg először. 1944-ben megjelent ugyan hasonló címen, de annak tartalma csak részben azonos az első megjelenéssel. Néhány Márai -klasszikusnak nevezhető írás is található a szeptember közepén megjelenő műben: a Vidali módszere vagy a Húsvéti népszokásaim is a legjobbak közé tartoznak, az Éhség pedig kivételes érzékenységével emelkedik ki. A hétköznapi helyzeteket (utazás vonaton, kávéházi élmény) felelevenítő írások az érdekeset, a maradandót emelik ki, hol finom iróniával, hol maró gúnnyal vagy éppen az emberi humánumot kifejező részvéttel. A kötetet október folyamán bemutatják a Helikon Kiadó könyvesboltjában, „El tudják-e képzelni, hogy egy mai napilap címoldalán a gyilkosságokról, robbantásokról, csalásokról, pártküzdelmekről, rablásokról szóló hírek, tudósítások helyett egy híres, elismert író cikke jelenik meg, hétköznapi dolgokról, a tavaszról, a rákokról, egy óráról? Mert a húszas-harmincas években ilyen előfordult, sőt szinte rendszeres volt. Márai Sándor írta cikkeit, tárcáit, rövid elbeszéléseit az Ujság című budapesti napilapnak, s azok az első oldalon, a vezércikk mellett, nagybetűs címmel, három széles hasábon jelentek meg. Ezekből az írásokból állt össze Márai Műsoron kívül című kötete, s jelent meg 1931-ben. Hetvenhárom évvel az első kiadás után a Helikon Kiadó újra megjelentette, s Márai Sándor írói kiválóságát bizonyítja, hogy ma is úgy lehet olvasni, mintha ezek az írások most keletkeztek volna, időszerűek, amiről ír, az ma is megtörténhet. Az elmúlt 73 év egy cseppet sem vett el frissességükből, nem kell lefújni róluk a port, bölcsek, elevenek, élvezetesek ma is.” Bolhapiac című írásában (mely egy későbbi kötetnek lett a címe) Márai kifejti nézetét az írásról. "Írni annyi - mondja -, mint megtagadni mindenkit. Írni annyi, mint egyedül maradni, mint elárulni barátot, testvért, szülőt, szeretőt, elárulni önmagunkat, bevallani mindent, anélkül, hogy feloldozásra számíthatnánk, cél nélkül, remény nélkül, kilátás nélkül. ,Mindent megírni' annyi, mint mindent megérteni és semmit sem bocsátani meg." Mert - mondja Cirque d'hiver című írásában - "A művészetben nincs bocsánatkérés." A művészetben mindenért fizetni kell. Márai életében meg is fizetett mindazért, amit írt és amit nem írt. Ez volt a sorsa. Az írói mesterségről, az író magatartásáról igen pesszimisztikusan vélekedik. Ez nem is csak pesszimizmus, hanem egyfajta nihilizmus. A világból való kiábrándultságról, fásultságról tesz tanúságot a Kis színház végkövetkeztetésében: "Nézd egy fél óráig közelről a világot, s kielégülsz, keserű lesz a szád és fáradtan behunyod a szemed." Egy elejtett mondata az Uborkaszezonban ugyanezt az életérzést tükrözi: "Az életnek meddig van szezonja?" Márai tudatában volt, hogy az írónak, aki újságban ír, tehát az olvasó mindennapi színvonalas olvasmányát akarja biztosítani, mindenről tudnia kell írni, mindenről jól kell tudnia írni, nem szabad idegenkednie, elzárkóznia semmilyen témától. A Műsoron kívül első írásában például a lakását írja le, pontosan, aprólékosan, szinte iskolásan. A Társaságban a pesti középosztály jellemrajzát adja. A tavaszban - melynek Ujjgyakorlat az alcíme - a tavaszt festi le, ahogy ő látja és érzi, s egy-egy mondatba sűríti ennek az évszaknak a jellemző vonásait: "A levegő üres még, szagtalan, egy kissé dohos. Egy fűszál nem hasad még." Megtekint egy halottasházat (Az öngyilkos), ellátogat egy szeretetházba (Öregek), s megírja a látottakat, tapasztaltakat, a Vicinében egy házmesternéről szól, a pesti emberek mindennapjairól ír A strandról című tárcájában. Az Órában egy óra történetét mondja el, továbbfűzve az eseményeket. A brossban elbeszéli egy "elvesztett" s "megtalált" ékszer történetét. A Kihalt temetőben a sírkertet írja le, emlékeket elevenítve fel, befejezése azonban ironikus: "Arra gondolok, hogy egyszer meg fogok halni. Aztán arra, hogy fél háromra bent kell lennem Pesten. Aztán arra, hogy hol kapok itt taxit." Visszazökkent tehát a valóságba. A Balsors izgalmas történet egy trafikosról és eltűnéséről. A Terézben egy cselédsors hatásos leírásával találkozunk. Maga a téma szociális, és az írás hangja is az. A Pocokban az élet értelméről bölcselkedik: "...az élet nem nyolcvan év, hanem egyetlen szerencsés pillanat, amikor érzed, hogy itt élsz csillagok és világrendek között, az örökkévalóság és a mulandóság süvöltő törvényei között, s mindez éretted, rajtad keresztül s miattad van. Ennyi az élet, ez a pillanat. A többi, az csak ácsorgás, jobb is mielőbb túlesni rajta." Az az irónia, mely sok írását jellemzi, itt is megnyilatkozik. A Rákokban a sorsról beszél, a Wolly-ban egy éhezőművészt mutat be finom eszközökkel (ezt az írását riportnak is tekinthetjük), a Hajóban az elsüllyedt Karagyorgye gőzös utasait állítja elénk, egy kávéház képét rajzolja meg igen szellemesen a Részeg disznóban, az Uborkaszezonban az így nevezett időszakot írja meg, de közben érdekes megállapításokat tesz: "Ki tud ma aludni?" - kérdezi, majd így ironizál: "...a rács mögött állok, valamilyen szűk ketrecben, tehát a földön, egy lépés jobbra, egy lépés balra, és nem ismerem a szabadságot. A magyar kutyák - mondja később - pokoli lármát csaptak, gyűlésük volt. Arról volt szó, hogy ebben az országban nem tud a magyar faj érvényesülni, csak az idegeneknek megy jól." Ez képletes megjelenítése az abban az időben lábra kapó idegengyűlöletnek, elsősorban az antiszemitizmusnak. Érdekesek azok az írások, melyekben Márai egyéneket, jellemeket mutat be. Ilyen a Jó ember - rossz ember, a Válás, melyben egy férfi lelkiállapotát rajzolja meg, a Viciné, melyet már említettünk, a Zseni egy kávéházi alakról szól, a Halottakban egy egész család képét vetíti elénk, egy tárcájában a kéjgyilkos arcképét vázolja fel. Önmagához is kritikusan viszonyul Márai. Ő, a kitűnő író - mint ebből a könyvből kitűnik: remek publicista is - bevallja: ".torkomat fojtogatja a keserű érzés, hogy semmiféle komoly feladat elvégzésére nem vagyok alkalmas a társadalomban, és főként, soha nem fogom megtudni, hogyan kell újságot írni." Természetesen e könyv minden sora az ellenkezőjét bizonyítja. A Bolhapiac című színes írásában végelszámolást csinál: "Mit végeztél? Számolj be! Mi marad? Semmi, annál is kevesebb, rossz és félmunka. Megmérlek és könnyűnek talállak. Nem voltál elég jó. Hiú voltál és gyáva a jóságban. A jóságból programot kell csinálni, ha nem megy másként: s nem az a baj, hogy nem marad utánad semmi, hanem az, hogy félmunka az, ami megmarad." S ironikusan vonja le a következtetést: "Nem leszel se jó trágya, se próféta." Márai mestere a nyelvnek, stílusnak. Ez minden írásában megnyilvánul. Mondatai simák, dallamosak, csillogók, gyakori bennük a felsorolás. ("A láng futott a földön a fák között, fürgén zabálta a gallyakat, gyantaszag úszott a levegőben" - itt még alliteráció is feltűnik egy prózai mondatban, s megszemélyesítéseket is találunk.) Hosszú mondatait rövidekkel, sőt tőmondatokkal ellenpontozza. Rövid mondatai sokszor meglepőek: "Az ég beborul. Szünet, reggeli.", vagy A tavaszban: "Egyszerre föllépnek a fák. A ködből jönnek, a télből és nyomorból." Igazi, szabályszerű körmondatot is kanyarít, melynek többszörösen összetett elő- és utótagja van, maga a mondat pedig 117 szóból áll. Mondatai funkcionálisak, tobzódnak a kifejezésekben, megállapításokban: "Minden ,egészen üres', ahogy a hotelesek meggyőződéssel mondják: üres például a tó, mert Loncsika már nem fürdik benne, üresek a fenyvesek, mert Béla nem gyúrja bennük Juliskát, üresek a vadregényes hegyek, mert Mia May nem áll elébük premier plánban, üres az ég, mert Emil nem esküszik reá és üres a föld, mert Géza nem szórja tele szalámihéjakkal." Ez a mondat is tartalmazza Márai jól ismert iróniáját. A szóképekkel sem fukarkodik. Íme egy sikerült, eredeti hasonlata: "...erőteljes pofonnal ébresztik a kókadt fákat, mint az orvosok narkózis után az ájult beteget." Bármennyire mindennapi, úgynevezett kis témákkal foglalkozik Márai, mintegy elrejtve, meglepetésszerűen olyan kifejezéseket vagy mondatokat is beépít szövegébe, amelyek a pillanatnyi politikai vagy társadalmi helyzetre vonatkoznak. "Nehéz megélni" - jegyzi meg egy írásában. Néhány mondattal odább: "Az idők rosszak." Majd: "Ahová nézel, fájdalom és közöny." Végkövetkeztetésként megkérdezi: "Gyerekek, gyerekek! Hová vezethet mindez?" (Reggel négy). A párduc unja magát című írásában ezt állapítja meg lemondóan: "Semmi nem megy már ebben a városban." Az osztályharcot sem hagyja ki. A burzsujmasina című írásában egy hosszú mondatban nem kis iróniával foglalja össze nézetét az osztályharcról, végül leszögezi: "Mert az osztályharc állandóan tart, s nemcsak a barikádokon zajlik le. Néha a borbélynál vagy egy drogériában, s minden olyan vasúti kupéban és temetőben, ahol van első és második osztály. Szociális érzékenységének bizonyítékai Vonatablak című írásának jegyzetei is. "Amerre a szem ellát - írja -, mint egy eposzban, minden a grófé. A szék, amelyre leülsz a kávéházban, a grófé. Minden ház az övé, minden korty víz. Nem unja?... Őszinte szánalommal gondolok reá. Rettenetesen unhatja magát. Szegény, szegény. A lakosságon nincs mit sajnálni. Él, megszokta. A gróf időnként meghal, s a végzet előrelátó rendeléséből ilyenkor mindig akad egy új gróf. A lakosság soha nem hal meg, ez a sajátsága neki. Kifognak a grófokon. Végeredményben mit is akar a nép? Legtöbbször semmi különöset. A nehézség az, hogy legtöbbször, külön-külön, senkinek sem a gróf vagy a herceg harmincezer holdja fáj, mert mi fájjon azon? De fáj egy dűlő, melyen át eltiltja a gróf a járást. Mindig csak a részletek fájnak." Sajátos, mondjuk jellegzetesen márais értelmezése ez a társadalmi egyenlőtlenségnek. Az előbbieket követő megállapítása pedig fényt derít arra, mi áll elmélkedése mögött. "A költőnek nem a világmindenség fáj, hanem a gyomra vagy a hasa. A többi jelszó és teória." Így intézi el dolgát az osztályharccal és hirdetőivel. Márai sokoldalúságát bizonyítja, ahogy az újságírás különféle műfajaiban jeleskedik. A gyilkos kezeiben (ezt az írását souvenirnak nevezi) egy gyilkos bírósági tárgyalásáról számol be. Ellentétben a szokásos bírósági riportokkal, Márai egész idő alatt a gyilkost figyeli, csak róla számol be, legrészletesebben a gyilkos kezeiről beszél, amelyek "a végzet eszközei". Az irónia itt sem hagyja el Márait: "Egyik gyilkos kezét közel tartja rövidlátó gyilkos szemeihez - írja -, s szórakozott és ideges kétségbeeséssel vizsgálni kezdi jobb keze gyilkos körmein a manikűr nyomait." Azt is mondhatnánk: az igazi író így ábrázol egy gyilkost. Az Operette a színikritikák paródiája, de magán viseli Márai tárcáinak jeleit is. A Kritikában egy cirkuszba vezet el bennünket. Az írás úgy van elgondolva és megvalósítva, hogy a színikritikák szatírája is legyen, de hűségesen számot ad magáról a cirkuszi előadásról. Itt is feltűnik Márai iróniája: "Először húsz tigris lépett fel, két szelídített fenevaddal, kik mindvégig mérgesen és zabolátlanul viselkedtek, csapkodtak a tigrisek felé, és bömböltek, nem lehetett bírni velük. A tigrisek a legnagyobb jóindulattal és végtelen türelemmel bántak a két fenevaddal, megtettek kedvükért mindent, csak hogy megbékítsék a két nehezen szelídíthető vadat, melyek bőrnadrágban, dorongokkal és korbácsokkal tajtékoztak a ketrecben." A párduc unja magát című írás riport Márai módjára az állatkertről. Az Öregek szintén riport, írói eszközökkel, egy szeretetházról és lakóiról. Az irónia itt sem hagyja el Márait. "Az öregek tudják kötelességüket - írja -, s naphosszat lelkiismeretesen élvezik öregségüket, pontosan és óraszámra, mint egy hivatalban." Márai újságcikkei, tárcái ma, több mint hetven év után is élnek. Ma is élvezettel, átérzéssel, beleéléssel olvashatjuk őket, mint olvasták a korabeli újságolvasók az Ujság első oldalán.(Tomán László) Kerekes Tamás www.Helikon Kiadó Márai Sándor: Bolhapiac sajto@helikon.hu

Az autodidakta végzete Az öröknaptár feltalálója Noha olyan időzavarban vagyok, mint féllábú egy seggberúgó- versenyen, Gárdonyira mindig szakítanunk kell időt. A kánon rezdül egyet. Mint egy d-dúrra hangolt pezsgőspohár. Apja az Országos Főtébolyda főgépésze, egy darabig. A Ziegler famíliából származó Gárdonyi családi legendáriuma szerint Luther Márton anyja is Ziegler lány volt. Kemény család. A nagyapa egy dorgálásra, a legidősebb fiú, nyakába kötött szerszámosládával meg sem áll Bécsig, az utat gyalog tette meg. A nagyapa nevéhez több szabadalom fűződik (az acélzománcozás új módja, az önélező eke stb.) Később a szabadságharcban hadnagy a halálfejes légiónál. A magyar honvédelem legnagyobb fegyvergyárosa volt. Tanuljatok szegények lenni-intette fiait. Nem rémíti meg Sályon a népi legenda, miszerint, aki fehér lovat lát álmában, nem éri meg a következő esztendőt. Diákkorában merész kémiai kísérleteivel hívta fel agára a figyelmet. Az asszimilációt elősegítendő, apja egy Constantinus-féle bronzérmét adományoz az iskolának. Korán jelentkezik humora. Maga által szerkesztett diáklapjában megjelenik egy felhívás. „Milyen messze van Makó Jeruzsálemtől? Első díj: egy használt levélbélyeg. Utolsó díj: Répássy János összes költeménye. (Professzora volt a jeles úr). Segédtanítóként megtapasztalja a szegénység évadát a pokolban. Szalmazsákon hál a tanteremben, köpönyegébe burkolva. Amikor kifundálja az öröknaptárt, principálisának küldi el, hogy 3301-ig használja. Diákjai számára új ábécéskönyvet írt. Az ellentmondásos irodalomtörténet ellenére, ragaszkodom a tényhez, hogy első felesége a vértanúhalált halt, szabadságharcos miniszter, Csányi László rokona volt. Első önálló kiadványa a Néptanítók Naptára. Szenvedélyes sakkmester és több újság sakkrovatának szerkesztője. 1912.-ben kerül felesége, Gizella, az irgalmasok kórházába, mint gyógyíthatatlan elmebeteg, s a kórházat haláláig nem hagyja el. Számomra az is kedves, ahogy megírta a Tanítók Miatyánkjá- ját. Vitába keveredik Trefort miniszter úrral. Érdekes lehet, hogy a könnyed tollú szerző bírálja az ország hitelfelvételeit, mert kimutatja, hogy azok az országház és a irályi palota építésre mennek el, s ebből szubvencionálják a kormánypárti lapokat is.(Nincs új a nap alatt- Kerekes Tamás) Nyelvművelő újságja mellett időt szentel rá, hogy Trefort miniszter utódjának megüzenje, hogy a tanítás ne tekintse szalmának Szegedre kerül ,Mikszáth karolja fel. Kevesen tudják, hogy az Írom a levelet Balog Máriának c. dal szövege az írótól ered. S először Dankó Pista hegedűjén csendült fel. Jókai egy kiállításon találkozik képeivel, és azt hiszi, hogy Gárdonyi festő. Az író azonban örömmel fizeti kedvtelésének árát: a koplalást. Az igényesebb olvasóimnak elárulhatom, hogy Sire Summary Robert álnév mögött írt ciklikus kalandregényei a filléres ponyva szintjén, szintén az egri remete művei.(Szegény Rejtő. Kerekes Tamás) Bródy Sándornak köszönheti a Feszty család kapcsolatát, melyben Fesztyné néha egy kerítőnő szerepét is eljátssza. Felfedezi Pósa Lajos, majd később Ady Endre is. Ekkor robban be kitalált Göre Gábor figurájával az irodalmi köztudatba. Az EMKE albumába ekkor írja:” Ne politikából csináljatok hazafiságot, hanem hazafiságból politikát.” Parlamenti naplójának jegyzetei szállóigévé nemesednek.(„Andrássy tudott a leghangosabban „halljuk -ot kiáltani.” Mosolyog, amikor a párizsi világkiállítás alkalmával kiírt irodalmi pályázatán egy francia hírlapíró az ő művével nyer. A plágiumpert megnyeri, a francia kormány kitünteti Gárdonyit. Megérinti a spiritizmus, a hittant lassan filozófiai cukrászatnak tartja. Dante fordítása felkelti Babits figyelmét. Tervezett Dante körképének következménye, hogy lefoglalják mindenét. A millenium évében már rendszeres riportere, interjúvolója a miniszterelnöknek. Szorgalma mindent legyűr, Petődfi haláláról, gondos munka után, olyan hipotézist állít fel, amit majd később Dienes András igazol. A sejtelem és megfoghatatlanság egri környezetében született meg Ida regénye c. műve is. Elég egy-maximum két joint, és benne vagyunk a Bródy- Gárdonyi vitában, mely szívbemarkoló parancsot hagy rá az utódokra. Itt könnybe lábad a szemem. Juhász Gyula védi meg, hogy Gárdonyiban ne a turáni szellem védőbástyáját lássa a nemzeti- keresztény irodalmi kurzus. (Kánon, ha másoknak ez jobban tetszik -Kerekes Tamás) A hűség és hűtlenség végtelenül kitágított keretei közt az Ida regénye a legkiforrottabb műve. Égető fénnyel írt összefoglalását háromszori nekifutással kezdi. A mikszáthi alapot (dzsentri-kontra polgár) másféle magatartás kiindulópontjává teszi ebben a szívbemarkoló szerelmi históriát, mely egy apróhirdetésre épített kapcsolat érzelmi, anyagi gyökereit kutatja a kibomlásig. www.lazikiado.hu info@lazikiado.hu A” virgonc templom egere keres esti cincogáshoz csinos egérkislányt” frivolitása mesze esik Gárdonyi nagyformátumú művétől. A férfi hős élettragédiája az, hogy művészi ambíciói elzárják őt a dzsentri életformától, A lányé, hogy a zárda lélekölő légköréből kikerült lányt vallásos gátlások kísértik. Így kerül két kivérzett ember egy fedél alá. Egy müncheni kitérő után, mely mellesleg alkalmat ad Gárdonyinak, hogy megfogalmazhassa kora művészeti törekvéseiről a véleményét, az történik, amire nem számítunk. Kötelesség ezt a művet elolvasnunk. Gárdonyi írói végrendelete ez, hisz a Ki ki a párjával c. folytatásos sorozatát könyvformában már nem érte meg. 59 éves korában halt meg, Idejekorán. De felismerte, hogy az egyetlen laterna magica a szeretet. A” boldogság órájának két mutatójára ez a két szó van írva: VAN és LESZ. A VAN a kismutatón van. A LESZ a nagymutatón. A nagymutatót a fantázia hajtja. A kismutatót a szeretet.” Kerekes Tamás www.marlonbrandy.nolblog.hu thomaskerekes@msn.com A kiadó: Gárdonyi sokféle szerelmet látott, sőt maga is átélt. Sikerületlen házassága miatt a gyengébb nem ádáz ellenségének kiáltották ki, regényei és elbeszélései azonban meglepően új nőszemléletről vallanak. Az Ida regénye Gárdonyi pályájának legfordulatosabb, s minden vonatkozásban legérettebb alkotásai közé tartozik. Ó Péter özvegy bornagykereskedő Ida lányát, szabados életformájának egyetlen akadályát, felnőtt koráig zárdában nevelteti. Ida nem sokkal tanulmányainak befejezése után fellázad a zárdai élet rideg embertelensége ellen, s ezért eltávolítják. Apja a hazaküldött lányon igyekszik minél gyorsabban túladni, s hirdetés útján férjhez kényszeríti. A kiválasztott férj, egy kényszerhelyzetben levő tehetséges festőművész, Balogh Csaba, a hozományból nővére birtokát akarja tehermentesíteni. Ida azon kikötését, hogy látszatházasságot kössenek, a férfi elfogadja. A fiatalok esküvő után Münchenben telepednek le, ahol Ida idegenkedése lassan csökken, s kölcsönös ismerkedésük finom rezdülései, egyre erősödő, egymás iránti őszinte érdeklődésük megszabadítja őket szorongásaiktól, míg végül a két megsebzett lélek együttes vergődéséből lassan nyílt szerelem, sőt igazi házasság szövődik. www.lazikiado.hu info@lazikiado.hu

Jakob Arjouri: Chez Max Vacsorázz Maxnál Párizsban! Helikon Kiadó A jó, a rossz együttesen csúf? Két írást találhat az olvasó az általam összeállított anyagban. Egy „névtelen blogger mondja el a véleményét a kötetről, aztán én. Döntsön az olvasó. Nahát, rég utálkoztam már egy igazán jót, úgyhogy épp itt volt az ideje, hogy kiereszthessem minden bosszúságomat. Jakob Arjouri regénye pedig kiváló alkalmat ad erre, ugyanis ilyen szemetet nulla élményt nyújtó könyvet már rég olvastam Kezdjük mindjárt a fülszöveggel, aminek nagy kár volt bedőlni, főleg azok után, hogy Orwell 1984-e simán 1989-nek volt írva. Nagy naivan gondoltam, hogy csak el lett gépelve. De hát miután elolvastam ezt a szerencsére csak alig 170 oldalnyi „írásművet”, kezdtem hajlani arra, hogy aki azt az ajánlót írta, annak fogalma nem volt az 1984-ről, és valószínűleg a Szép új világról sem, pedig ehhez a két kimondottan pompás regényhez hasonlította a Chez Max-ot. Arjouri szerint 2064-ben az emberiség egy demokráciának álcázott diktatórikus társadalomban él majd, nagyobb rész (Afrika, Közel-Kelet, Dél-Amerika) a Kerítésen túl, a szerencsés kisebbség a Kerítésen innen. Elcseszett spionfiókák figyelik majd, hogy a szabályoknak megfelelően létezünk-e, és ha nem, jelentik azt az Aschcroft-nak, a rendet fenntartó szervezetnek, majd jól kivonnak minket a forgalomból. A főszereplő Max is ennek a mindenható Aschcroft szervezetnek a legszerencsétlenebb alkalmazottja, aki csak nagyritkán tud bármi eredményt felmutatni a munkájában, ráadásul társa, Chen magasan túlszárnyalja őt minden téren. Kézenfekvő hát a megoldás, hogy Chent el kell tenni láb alól. Ehhez épp kapóra jön, hogy úgy tűnik, az ázsiai épp megszegni készül a szabályokat… Dióhéjban ennyi a cselekmény! Nagy hibája ennek a könyvnek, hogy - ha már utópisztikus jövőképről beszélünk - rémségesen minimális figyelmet szentel a világ bemutatásának (megjegyzem, 170 oldal terjedelemben erre kilátása sem lenne a szerzőnek), sokkal inkább a két szereplő piti ellentétére koncentrál. Ráadásul Max viselkedése teljesen logikátlan, inspirálatlan, igazi töketlen hülye, aki csak sodródik az eseményekkel. És akkor ez az étterem téma! Maxnak étterme van Párizsban, ez az álcája, a fedezéke, onnan figyeli meg a számára kijelölt kerületet. Mit gondol a laikus olvasó (én)? Étterem, kaja, de szuper, majd biztos lehet élvezkedni egyet a sok kaja leírásán. Egy nagy frászt! Elmondom, hogy nekem, aki imádok főzni, enni, recepteket kitalálni, de még kajákat elképzelni is, még csak egy félszer sem futott össze a nyál a számban. Arjouri ebből a szempontból is kutyaütőnek bizonyult. Ennyi szidalom után, ha rá lennék kényszerítve, hogy valami jót is mondjak, talán a befejezést emelném ki (szerintem az sem jó, de ha valamit feltétlenül választanom kéne, ez volna az). Max elintézi Chent, az élete látszólag visszazökken egy kielégítő kerékvágásba, ám az végül nem derül ki, hogy az extárs tényleg rebellis elem volt-e vagy sem, vagyis jogos volt-e a kiiktatása. Na, ha ez eddig nem lett volna elég elrettentő, akkor az utolsó szó jogán mindenkit óva intek ettől a könyvtől. Kész mázli, hogy csak 400 forintomba került! http://s-anita.freeblog.hu/archives/2009/03/08/Jakob_Arjouri_Chez_Max_-_... És itt jön az én írásom: „2308 után.az euroázsiai paktum jegyében üldözik a dohányzást Jocob Arjouni Chez Max Vacsorázz Maxnál Párizsban Libert, egalité, securité a boldog jövőben Negatív utópiájában szerző egy totális ellenőrzés alatt álló világot ír le, melyben még a dohányzás is tiltott. A Világot az Aschroft, illetve a Reality szervei ellenőrzik, a cselekmény főként a vendéglős Max nyomozása körül forog, aki barátja, a szintén a szervezethez tartozó Chen után nyomoz, akit árulással gyanúsít. A tömegoszlatáshoz a titkosrendőrség és a rendvédelmi szervek egy talevi nevű szerkezetet használnak. A talevit, mondja a regény narrátora, a vendéglős, Max, még csak fél éve használták k, és mind a média, mind az illetékes hatóságok agyba-főbe dicsérték, cikkekben és egyéb nyilatkozatokban ezt a technikai csodát. Én ismertem a belsejét, meséli az író. Pokoli szerkezetnek tűnt. Felszereléséhez több, hanggal vezérelt lángszóró, gépfegyver tartozott; öt robbanófejes rakéta, ködvágó, a robbanófejeket víz alatt is lehetett használni. A talevi szerves része volt egy lézersugár, amellyel az égvilágon mindent, még a betont is szét lehetett vágni, egy ultraérzékeny iránykeresős mikrofonnal is felszerelték, melyben beépített és a világon minden nyelvre –főleg és éppen a betiltottakra- fordítani képes számítógép. Aztán ember, vegyszer, gáz és radioktivitás- sugárzás- kereső, tévé, szárazzuhany és szendvicsautomata, amiben három feltét nélkül lehetett választani: pármai sonkás, sajtos-zöldséges vagy pestós kengurus. A regény bevezetője már előrevetíti a két munkatárs, barát konfliktusát. És a gyanakvás légkörében előrehaladó regény az egyik munkatárásról kideríti, hogy átállt az ellenséghez. A gyanú árnyékában A rendvédelmi szervezetek alkalmazottjainak esküjében az áll, hogy Európa érdekeit és értékeit megvédelmezik. Ahogy az esküben áll: „erkölcsileg, szellemileg hű és tetterős elkötelezettjei vagyunk a törvényeknek. Az író Chen legendás bűnüldöző tevékenységnek tulajdonítja Chen pimaszkodó megjegyzéseit. Munkaköri leírás: Chen(0a gyanúsított) A 2038-as Pekingi Egyezmény után, amely egyrészt megkönnyítette az európaiak és a kínaiak kínai, illetve európai utazásait, az első évben, másrészt erősen megemelte a beutazási rátát, az első évben több, mint negyedmillió kínai költözött a párizsi nagyszektorba. Természetesen sokan illegálisan jöttek ide, vagy maradtak itt, túlnyomó többségük azonban nem rendelkezett a szükséges papírokkal. A legtöbben a külvárosban telepedtek le, ám immár s központban is akadtak olyan negyedek, amelyek lakossága jó kilencven százalékban volt kínai, vagy kínai eredetű európai volt. Chennel- meséli az író-közös területünkön már tizenöt éve dogoztak e közös területen. Chent mindenképpen a kínai negyedben kell bevetni, hiszen tökéletesen beszélte a mandarin nyelvjárást, mivel szülei odaátról származtak. A maga lakónegyedében Chen kertészként működött, a közparkokat, köztéri virágládákat gondozta. Így aztán többnyire a szabad levegőn tartózkodott, álldogált, figyelt feltűnést nem keltve. Könnyen szóba elegyedett az emberekkel, olyan hétköznapi témákról, mint a virágfajták vagy a sövény kívánatos magassága, mindig szívesen meghallgatott másokat, de magyarázattal is tudott szolgálni, ha egy –egy lakásba közelebbről is ne szeretett volna pillantani. Mindig akadt egy fa melynek állítólagos lombkoronáját éppen az adott lakás erkélyéről lehetett a legjobban megvizsgálni. Chen sikereit annak köszönhette, hogy főképp a kínaiak által lakott negyedben kitűnően bevált álcája, valamint annak, hogy nagyon jól ismerte a környezetében élő emberek szokásait. Különleges megfigyelőkészséggel rendelkezett. Ráadásul intelligenciája sem volt mindennapi, és szemét, megvető kijelentéseit ismervén az emberek meglepődtek jól fejlett empátiáján. Közismert tény volt és a kollégák közt még mindig derűs és meghökkent fejcsóválást váltott ki, hogy Chen rendszeresen beszélgetett a kedvenc növényeihez, amelyekhez állt, mint a emberekhez. Többször rajtakaptuk és rajtakapták már, hogy elmélyülten beszélgetett kedvenc rekettyebokrával. Chen munkája Főleg olyan munkái voltak, mint az adócsalás, biztosítási sumákságok, , gyermekbántalmazás, nemi erőszak, féltékenységből vagy nyereségvágyásból elkövetett gyilkosság. Ha volt egyáltalán gyenge pontja Chen-nek, olyan, amely rendszeresen szemet szúrt az évek során, az volt, hogy a bevándorlóknál megszokott bűnesetek, .vagyis azok, amelyeket a kollégák kerestek volna nála, ha a sikereit meg akarták kérdőjelezni- közülük szinte egy sem fordul elő nála. Túl kevés lopás, védelmipénz –zsarolás, szerencsejáték, drogbűntény-pedig köztudomású, hogy Kínában sok a drogfüggő, és ez Kínában még mindig bocsánatos bűnnek számított-szerepelt a listáján, és éppoly ritkán fordultak elő illegális bevándorlási vagy terroristapropaganda. Méghozzá olyan ritkán, hogyha nem a szuper Chenről lett volna szó, akkor mindenki másra már rég a zsarolhatóság vetült volna, vagy ami még rosszabb, az együttműködésé. A jövő egy Izrael-ellenes világ -sugallja a regény Az euroázsiai kormány megegyezett az átmeneti USA-kormánnyal, hogy a felszabadító háborúk során nyitva hagyják a palesztin-izraeli konfliktust, hogy későbbre is maradjon egy olyan szelep, amit a lakosságnak fel lehet kínálni, ha a politikai elkötelezettség iránti igény esetleg túlságosan felerősödne. Így végül nemcsak Izraelt, hanem a palesztin területeket is hozzácsapták az euroázsiai és -észak-amerikai világhoz. És az európai kormány a mai napi gondoskodott arról, hol az egyik, hol a másiknak oldalnak szánt anyagi, vagy diplomáciai támogatással, néha titkosszolgálati eszközökkel , fegyverszállítmányokkal -, hogy ez az ország, vagy( ezek az országok) sose nyugodhassanak meg. A regény főszereplője, noha folyamatosan gyűjti a vádakat mukatársa, Chen ellen, mégis folyton elbizonytalanítja az olvasót. Ettől lesz olyan kivételesen izgalmas ez a szép kiállítású kötet. 2064-ben vagyunk. A világot kettéosztja egy Kerítés: emitt haladás és demokrácia, odaát visszamaradottság, diktatúrák, vallási fanatizmus. Persze a jólét birodalmát meg is kell védeni – Max Schwarzwaldnak és partnerének, Chen Wunak épp a megelőzés a feladata, bár viszonyuk korántsem baráti. Max társadalmilag hasznos és szakmailag elkötelezett élete kiegyensúlyozott, szinte már gömbölyű lenne, Chen azonban minden tabut felrúg, egyetlen emberi gyengeséget sem hagy szó nélkül – egészen addig, amíg egy napon meg nem botlik, és Max meg nem látja a lehetőséget, hogy egyszer és mindenkorra megszabaduljon partnerétől. Kerekes Tamás Jacob Arjouni: Vacsorázz Maxnál Párizsban! www.helikon.hu info@helikon.hu sajto@helikon.hu

Max Weber Politikai szociológiájáról Helikon Kiadó A grandiózus (durván 570 oldalas) kötet két hatalmas részre oszlik. Egyrészt a politikai közösségekkel, másrészt az uralom szociológiájával foglalkozik. A politikai közösségek fogalma alatt tárgyalja Max Weber a politikai szervezeteket, lényegük és jogszerűségük alapján, a politikai társulásokat fejlődési szakaszaik alapján. Külön fejezet érdemel az imperializmus gazdasági alapjai c. fejezet, de a nemet és a hatalommegosztás a közösségen belül (osztályok, rendek, pártok) is. Ezután jön csak a haddelhadd, mert a kötet első fele csak durván hetven oldalt tesz ki. Az uralom szociológiája c. rész teszi könyv hátralevő felét. Itt tárgyalja Max Weber az uralom szerkezeti formáit és működési módozatait, ebben a fejezetben elemzi a hatalom és uralom átmeneti formáit, az uralom és igazgatás válfajait, kitérve a demokratikus igazgatás lényegére, de korlátaira is. Itt kap helyet a „szervezet” által kialakított uralom jellemzése, de a bürokratikus uralom lényege és feltételei, de kibontakozása is. Külön fejezetet érdemelt ki a partriarchális és patrimoniális uralom, a feudalizmus, a „rendi állam” és a patrimonializmus is. Nagy súlyt kap a karizmatikus hatalom művében. Foglalkozik a karizma lényegével, működésével és hatásával, s a fejezetet az eldologiasodás az uralmi formákban c. fragmentum zárja le. A kötet utolsó írása a politikai és hierokratikus uralom kérdéseivel foglalkozik. Kerekes Tamás

Politikai szociológia Max Weber Helikon Kiadó Politikai közösségek. Az uralom Bertalan László Társadalomtudományi Könyvtár VI. Max Weber egyedülállóan összetett és gazdag politikai szociológiája a társadalmak (vezetést és követést feltételező) irányítását elemzi: a közös feladatok teljesítésének irányítását, az igazgatás módszereinek és szervezeteinek típusait, az irányító hatalom történeti, jogi és eszmei alapját és megosztását. A politikai közösségek lényegét jelentő uralom (szóhasználata szerint az érintettek által törvényesnek tekintett hatalom) minden társadalomban központi súllyal bír: a gazdasági javak, a társadalmi rangok, a cselekvői tudások, a parancsolási jogosultságok és engedelmeskedési kötelezettségek megszerzésének és megtartásának rendjét szabja, őrzi, illetve változtatja meg. Az uralom, ha kell, az erőszak alkalmazását is megengedi; általában gazdasági és tekintélyfölényen alapul; legitimitása forrásaként eszmei igazolást is feltételez. Tárgyalása ezért a vizsgált társadalmak vagyon-, megbecsülés- és tudásbirtoklásainak harcos vagy békés keletkezésére, szokásaira és intézményeire éppúgy kiterjed, mint az önazonosító világfelfogásokra és magatartásirányító értékrendekre: az eredettörténetekre és birtoktörténetekre éppúgy, mint a hitvallások történetére. Az uralom ősi típusaitól a modern racionális-bürokratikus típusig a politikai közösségek (mint a mai nemzetek és államok) sok változata jött létre – megkülönböztetésük és megértésük a hatalomról és uralomról való tudásunk elmélyítéséhez járul hozzá. Vizsgaanyaggá tenném parlamenti képviselők számára Kerekes Tamás A politikai szociológia a szociológia professzionalizálódásával párhuzamosan, nagyon korán alakult ki. Legelső képviselője, és alapító atyja Max Weber. Alapvetően arra keresi a választ, hogy a politikai rendszer hogyan befolyásolja a társadalmi struktúrát, valamint a társadalmi struktúra hogyan határozza meg a politikát. A politikai szociológia a társadalom és a politikai rendszer kölcsönhatását vizsgálja. A politikai szociológia különbözik a politológiától, bár sok közös találkozási pontja van, de a politológia a politikai rendszert vizsgálja, a politikai szociológia ezzel szemben a politikai rendszer társadalmi vonatkozásaira kíváncsi. Hatalom: olyan esély, illetve lehetőség, hogy valaki vagy valakik saját akaratukat keresztül vigyék mások ellenszegülése ellenére is. Uralom: olyan esély illetve lehetőség, hogy valaki vagy valakik úgy vigyék véghez akaratukat, hogy azzal a társadalom többsége egyetért. Legitim hatalomnak is nevezzük. (legitimáció=elfogadás). 3 típusa van: - karizmatikus (ajándék) uralom: az uralkodó azzal legitimálja önmagát, hogy ő egy isteni ajándék ill. természetfeletti képességekkel rendelkezik - tradicionális uralom: az uralkodó azzal legitimálja a hatalmát, hogy örökség és leszármazás útján szerezte meg politikai hatalmát - racionális uralom: az uralkodó azzal legitimálja hatalmát, hogy ezt ő választások útján szerezte meg Max Weber rávilágított, hogy a politikai szerveződések egyetlen célja, hogy a politikai hatalmat megszerezze, és megtartsa. Funkció: adott politikai párt mindig valamilyen társadalmi igény, érdek megjelenítője (párt=rész). A társadalom bizonyos szeletének igényét képes felkarolni, és a politikai szférában megjeleníteni, az egésznek soha, mert a társadalomban különböző érdekek vannak, és ezek ütköznek. Egyszerre két érdek nem teljesülhet. Politikai szerveződések: politikai párt: olyan formális szervezet, amely arra törekszik, hogy a politikai hatalmat megszerezze. lobby: olyan formális csoport, amely a politika hátterében, a politikai színfalak mögött, és nem a társadalmi nyilvánosság előtt létezik. Megpróbálnak nyomást gyakorolni a politikusokra, főleg a gazdasági erejükkel (a lobby törvény legitimálta Mo-on). nyomást kifejtő csoportok: lehetnek formálisak és informálisak. Főként civil szerveződések formájában jönnek létre, amelyek elsődleges célja, hogy a politikai döntéseket megváltoztassák, befolyásolják (környezetvédelmi mozgalmak, szociális fórummozgalmak, globalizáció kritikai mozgalmak, amelyek formálisan vagy informálisan laza szerveződés keretébe próbálják meg az újkapitalizmus problémáit megoldani). Érdek: valamilyen dolgok, javak iránti igény kifejeződése. Az érdeket mindig képviselni kell. Az érdekérvényesítés legfontosabb színtere a politikai mező. Ha érdekérvényesítésről van szó mindig politikáról beszélünk. A politika kizárólagosan érdekek, és nem értékek mentén strukturálódik. Politikai értékek strukturalista értelemben nem léteznek, főleg így van a Mo-i politikai szférában. Nincsenek fix ideológiák (ugyanaz a párt egyszer liberális, egyszer konzervatív). Politikai ideológiák: (az első három a fő ideológia) konzervativizmus: E. Burke Töprengések a francia forradalomról című könyvében kifejti a konzervativizmus lényegét. Alapeszméje szerint a társadalmi, gazdasági, politikai változásoknak ellent kell állni. Akkor képes egy társadalom hosszú távon harmonikusan működni, ha nincs változás, mert a változás mindig bizonytalanságot hoz magával, amiben van kockázat, beláthatatlannak tűnik az új. A változásokat kívül kell rekeszteni, de ha ez elkerülhetetlen, akkor ezeket a változásokat időben el kell tolni. Nem gyors, radikális gyökeres változások, hanem lassú, időben elhúzódó változások, mert ezek inkább kockázatot, hátrányt hoznak a társadalom életébe, nem előnyt. A keresztény dogmákkal, hittételekkel kapcsolatban állnak, a konzervatív pártok nem ragaszkodnak az állam és az egyház szétválasztásához. Az egyháznak politikai hatalma is van a konzervatív berendezkedésekben. A társadalom legkisebb alapegysége a család, ezért politizálása során a családpolitikát tartja szem előtt. liberalizmus: a latin liber szóból származik, jelentése szabadság. A különböző szabadságjogok kiteljesedésével juttat a boldogsághoz. Ezek kiteljesedésére kell a legnagyobb hangsúlyt (pl. szólás, gondolat, gyülekezés, vallás). Kizárólag a szabadság garantálja az ember boldogságának fejlődését. A piac mindenhatóságába vetik hitüket. Adam Smith dolgozta ki elsőként a liberalizmus gazdasági filozófiáját. A társadalomban uralkodó harmonikus viszonyokat kizárólag a piac láthatatlan keze tudja megteremteni. A piaci mechanizmusoknak nagy értékük van, bármilyen probléma merül fel, arra a piac tud adekvát választ adni. A liberálisok világítottak rá először, hogy a problémák gyökere visszavezethető anyagi problémákra, a gazdagsággal, pénzzel nagyon sokféle gondot meg lehet oldani. Az anyagi javakat, tőkét csakis úgy lehet realizálni, hogy az ember racionális, ésszerű döntést hoz, tehát elutasítja a miszticizmust, irracionalizmust, ezek helyére az ésszerűséget helyezi. Helytelennek tartja a vallási babonákat, de nem üldözi azt. Aki liberális az a polgárosodást választja. A másik fontos eleme az individualizmus. Ez egy angol kifejezés, egyéniesedést jelent, a társadalomban az egy személynek megnő az értéke, jelentősége. A liberalizmust megelőző évszázadokban az egyénnek nem volt értéke, nem volt fontos, csak a család, falu, közösség. Az individualizmus a liberalizmussal együtt erősödött, és az egyén egyre fontosabbá vált. Alapvetően a racionalizmus adott nagy lendületet az individualizmusnak, a liberalizmus kiteljesedésének. Wéber és Durkheim világított rá először. A kapitalizmusban a profit, a haszon realizálása a legfontosabb, ezt ésszerű döntésekkel lehet megteremteni. Ebbe a termelési folyamatba be kellett vonni, és arra kellett ösztönözni, hogy hagyják el az addigi babonáikat, dogmáikat, és helyette a munkára kell koncentrálni. Mindenki fontossá vált (Durkheim – a társ. munkamegosztás) mechanikus – organikus (differenciált munkamegosztás) egymásra vannak utalva, minden egyes személy számít. Tehát a munka világa segített előre vinni az individualizmust. szocializmus (szociáldemokrácia): a szociál fogalmat lejáratták, ezért helyette szociáldemokráciát mondunk, a két szó egymás szinonimája. A francia forradalom hármas jelszavára épül rá (szabadság – egyenlőség – szolidaritás). A szabadságnak különböző típusai vannak (szólás, gyülekezés, sajtó…..), és ezeknek a szabadságjogoknak a kiteljesedését a szocializmus is fontosnak tartja, de egy fontos dilemmával kerülünk szembe, mert a biztonság kioltja a szabadságot. Az állam azzal, hogy a szegényeket támogatja, a szabadságot sérti, mert segélyfüggőség alakul ki, és egy alá-fölé rendeltségi, függőségi helyzetbe kerül. Állami segély a szabadságot korlátozza. Az állam szociális transzferekkel támogat, de a beavatkozás pillanatában az egyén autonómiája (önrendelkezése), szabadsága sérül, a biztonsága pedig nő. Kinek mi a fontosabb, a szabadság vagy a biztonság (dilemma-mit kell választani, szociális biztonságot vagy szabadságot, ezt boncolgatja Ferge Zs. Szabadság, vagy biztonság c. publikációjában). Az ideológiák is ezt sorolják föl: liberalizmus – szabadság, szociáldemokrácia – biztonság, ahol az állam gondoskodik a biztonságunkról, de ezzel károsítja a szabadságot. Napjainkban a szociáldemokrácia nem azonos a szovjet típusú kommunizmussal, nem kívánják megszűntetni a piaci mechanizmusokat, a tőkerendszert, hanem azokat állami intervencióval próbálják szabályozni. Nem tűnnek el a piaci folyamatok, de a piaci kudarcokat és a hátrányait állami beavatkozással próbálják korlátozni. Nem a piac mindenhatóságába vetik a hitüket, hanem az állami szerepvállalásba. Fontos az egyenlőség. Ezt az eszmét sokan félreértették, félreértelmezték. John Rawls dolgozta ki adekvát formában A társadalmi igazságosságról című könyvében. Az egyenlőség nem társadalmi egyenlőséget, hanem jogi egyenlőséget kell, hogy jelentsen. Hangsúlyozza, hogy a szociáldemokráciában jogegyenlőséget kell teremteni, nem a származás, a családi háttér kell, hogy meghatározza az egyén életét, és egzisztenciáját, hanem képességei és készségei. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, jogegyenlőségAet kell formálni minden egyes egyén számára. A társadalmi egyenlőség szétfeszíti az igazságosság kereteit, mert a társadalmi egyenlőtlenségek (nem szélsőséges formája) igazságosak és helyesek, míg egy teljesen egyenlő társadalomban nem lehetne élni, és igazságtalan lenne. Jó, ha vannak különbségek, társadalmi rétegek. Az állam, a politikai és a társadalmi szervezetek. A társadalomból indul ki, és azt vizsgálja, hogyan hat a társadalom az államra, vagyis a hatalom megosztását és gyakorlását szolgáló intézményekre. A politikai szociológia XIX. század végi megjelenésével és fejlődésével a politika- vagy államtudományba beépült a társadalmi valóság s annak kialakult jogi formái. A jogállamisággal megszilárdított állam jogszabályi keretén belülre kerültek az azonosnak tartott állami és politikai jelenségek, melyek így az empirikus, magyarázó tudomány, a politikai szociológia tárgyaivá válhattak. A politika magyarázó szociológiai elmélete azonban elkülönül a politikai és társadalomfilozófia körében jóval gyakoribb normatív politikai elméletektől. A politikai szociológia elemeit, csíráit megtaláljuk a régebbi korok társadalmi és politikai elméleteiben. A politikai élet szociológiai interpretációjának első gondolatait az antik görög társadalom teremtette. Bár Platónnak Az állam című műve például elsősorban az eszményi állam utópiája, mégis a józan ész megfontolásait felhasználó sok szociológiai általánosítást tartalmaz. Rámutat az emberek és szükségleteik különbözőségéből fakadó munkamegosztás és az állam keletkezésének összefüggéseire, valamint a háborúk és az államok belső rendje, valamint katonáskodó osztálya közötti kapcsolatra. A Törvények c. művében pedig Platón felvázolja az emberiség társadalmi és politikai fejlődését. A politikai jellegű átalakulásokat szociológiai síkon, az életmód változásával magyarázza. A történelmi átalakulásokat pedig a népek életmódjában bekövetkezett tartós változásokkal. Ilyen történelmi méretű átalakulás a pásztorkodásról a földművelésre való áttérés, politikai jellegű változás pedig a törzsek egyesülése és a monarchia keletkezése. Az ókor másik nagy filozófusa, Arisztotelész először alkalmazott a társadalomfilozófia történetében empirikus módszert: a megfigyelést és az induktív következtetést. A Politika című művében tényanyagra támaszkodva végezte a polisz-állam keletkezésének és funkcióinak elemzését. Mindezt olyan korábbi társadalmi kötelékekből vezeti le, mint a család, amely például a fajfenntartáshoz nélkülözhetetlen, azaz a nemek kapcsolatából, és amely a tartós közösséghez, a család fennmaradásához szükséges, azaz az úr és szolgái viszonyából. A családokra épülnek a faluközösségek, ezekre pedig az állam, a legmagasabb rendű közösségi forma. Így az állam a társas lény ember teljes személyiségét kibontakoztató forma. A társadalmi osztályok szerepe pedig az élő szervezet különböző szerveinek funkcióit példázza. A hatékony demokrácia szociológiai feltétele a társadalmi közép, a közepes vagyonú szabadok ereje. John Locke a XVII. században Arisztotelész azon elméletére építve, hogy az ember természeténél fogva társas lény, az emberi társulásokat csak különböző feltételek teljesülése esetén tekintette politikai társadalmaknak. Ilyen feltétel a területi egység, a közös törvény és a viszályokat elsimító, a bűnösöket megbüntető hatalom megléte. A politikai társadalom az egyének szabadságát korlátozó szerződés útján jön létre. Az emberek a tulajdonuk védelme miatt vetik alá magukat az általuk létrehozott politikai hatalomnak. Az állam szociológiai alapja így a magántulajdon, amely a romlatlan egyetemes pénz alapján keletkezett. Locke megkülönbözteti az államot, melyet a társadalmi szerződés hoz létre, a kormányzattól, melyet a kormányzati szerződés hoz létre. Ha a kormányzat megsérti a kormányzati szerződést, a népnek joga és kötelessége megdönteni a kormányt, ami azonban nem dönti meg, nem szünteti meg az államot. A kormányzatnak tehát az állammal szemben fontos szociológiai kritériuma megváltoztathatósága. II. Általános politikai szociológia A politika általános szociológiai elmélete az intézményesült hatalom társadalmi alapjait és hatásait vizsgálja. Ide tartoznak a nem politikai társadalmi jelenségek és a politikai jelenségek közötti genetikus és funkcionális összefüggések törvényszerûségei. A modern politikai berendezkedés és annak szociológiai elmélete a klasszikus politikai eszmékre épül, melyeknek leegyszerűsített összegzése a képviseleti demokrácia. Ennek az optimális működése során az állampolgárok megválasztott képviselőik döntései révén fejezik ki akaratukat az országos és helyi testületekben. E döntések végrehajtásáról szakképzett igazgatási szervezet gondoskodik. Az egész államszervezet a lakosság akaratát kifejező törvényeknek, jogszabályoknak megfelelően működik. A klasszikus elvek eszményekként, normarendszerként való meghirdetése azonban századunk kezdetére szembetalálta magát a megvalósulás nehézségeivel. E nehézségeket, mint társadalmi valóságot, a jogi normákra támaszkodó, jogi keretekben kutató politikatudomány nem tudta feltárni. Szükségessé vált a politikai valóság jelenségeinek konkrét megközelítése, szociológiai szemlélete. A valóság feltárása két szervezetrendszer, a bürokratikus szervezet és a tömegpártok tanulmányozásával kezdődött. Max Weber mutatott rá a szaktudáson alapuló bürokratikus szervezet és a demokrácia között keletkezhető feszültségekre. A modern állami hivatalnokság kezébe jutott uralommal szemben ugyanis a parlament és a választott testületek elvesztik vezető szerepüket. Az igazgatási szervezet gyakran a választott testületek irányítójává vált. Ezért tettek szert egyre nagyobb jelentőségre a demokratikus úton kiválasztott hivatásos politikusok és vezetők. A tömegpártoknál ugyanezt a folyamatot Robert Michels vizsgálta, s kimutatta a pártok állandó apparátusának fokozódó jelentőségét, s a pártvezetés szerepét a pártpolitika meghatározásában. Emiatt a választópolgároknak egyre szűkebb alternatívák között kell választaniuk, a megválasztott képviselők tevékenységét pedig saját hivatásos politikusi érdekeik és azok a pártérdekek határozzák meg, amelyek között dolgoznak. Mindezek miatt a politikaszociológiai vizsgálatok eredményei s azok felhasználása a politikai közélet újjáalakításában égetően szükségessé vált. 1. A hatalom szociológiája A politikai szociológia elsősorban a politikai hatalom elmélete. A politikai hatalom fennállásához szükségesek általános hatalmi és specifikus feltételek. A hatalom olyan társadalmi viszony, amelyben egyesek magatartását mások társadalmilag szankcionált módon előírják. Feltételei: 1. legalább két partner - közte egyes személyek vagy csoportok - szerepeljen; 2. a hatalmat gyakorló parancsban fejezze ki akaratát az alávetettel szemben, s szankcióval fenyegesse a parancs nem teljesítését; 3. az alávetett engedelmeskedjen a hatalomgyakorló akaratának, parancsának; 4. társadalmi normák határozzák meg a parancsolás jogát és az engedelmesség kötelességét. A hatalom társadalmi viszonyként megnyilvánul a családban, a munkahelyen, a vallási csoportban, az iskolában, a hadseregben stb. A hatalom gyakorta a javak konfliktushelyzetekben történő elosztását célzó döntéshozatal lehetősége, különösen a makrotársadalmi szintű hatalmi viszonyok tartalmaként. Vannak olyan társadalmi hatalmi viszonyok, melyek fő tartalma meghatározott feladat végrehajtása, azaz a hatalmi viszony lényege a hatalmi jogkör közös célra irányuló közös cselekvésre felhasználása. A politikai hatalom specifikus feltétele még a társadalmi szintű munkamegosztás a hatalmat gyakorló és a hatalomnak alávetett csoport vagy csoportok között, valamint a hatalomgyakorlás alapjául szolgáló szervezett kényszer. A politikai hatalom nem azonos az államhatalommal, mögötte mindig társadalmi érdek húzódik meg, ami elõrelátó érvényesítésének előfeltétele tudatossá és közös akarattá válása. Az államhatalom mindig politikai hatalom, de a politikai hatalom nem mindig államhatalom. Az államhatalmat elkülönült apparátus segítségével gyakorolják az állami szuverenitás alá rendelt területek fölött - szervezett és jogilag intézményesített kényszerítő eszközök felhasználási lehetőségével. A politikai hatalom az elkülönült csoportérdekek közüggyé tétele. A politikai hatalomra nagy érdekérvényesítő hatással különösen az olyan csoportok vannak, mint a társadalmi osztályok, nemzeti és etnikai csoportok, regionális és helyi közösségek, társadalmi rétegek, demográfiai és vallásfelekezeti csoportok, valamint olyan esetleges csoportok, mint a háborús veteránok, bevándorlók stb. A hatalmat a politikailag szervezett társadalmakban a kormányzó csoport gyakorolja a kormányzottak fölött. A politikai vezető csoportok társadalmi összetételüket tekintve kisebb részben a vezető, jómódú osztályok tagjai közül, nagyobb részben a magasan képzett és kiemelt jövedelmű értelmiség tagjai közül kerülnek ki. A képzettség és előmenetel pedig vagy hivatásos politikusként jogi vagy közgazdasági diplomával a párt- vagy az államapparátusban történik, vagy pedig a szakmai-üzleti életben kivívott pozíció politikaira átváltásával. Maga a hatalom gyakorlása társadalomtechnikaként a politikai döntéshozatali folyamatot és a hozott döntések megvalósítási folyamatát jelenti. A kettő összefüggése azt jelenti, hogy bizonyos döntések megvalósításához új döntéseket kell hozni. A politikai döntések optimalizálása az általános, távlati célok szintjén valamint a részcélok és a megvalósítási eszközök megválasztása szintjén történik. A hosszútávú döntéseknek egyezniük kell az általános erőviszonyok alakulásával és a társadalmi csoportok ilyen érdekeivel. A részleges döntésekhez felhasználandók a társadalomtudományok ismeretei, s elvégzendő a döntések eredményeinek ellenőrzése, értékelése. A döntést erősen befolyásolja a döntéshozók értékhierarchiája és valóságlátása. Hiba a múltban hozott döntések mai döntéshozók mércéjével mérése vagy a saját látásmód abszolutizálása. Az optimális döntések helyes megvalósításának feltétele az, hogy a politikai vezetés következetesen ragaszkodjon a döntéshez a megvalósításig; hogy képes legyen a célok számára legalkalmasabb és legkevésbé káros eszközök mozgósítására és az ellenhatások kiiktatására; és hogy támogatást nyerjen a cél eléréséhez a megfelelő társadalmi csoportoktól. Az igazán erõs hatalom olyan társadalmi erőkre támaszkodik, amelyek összekapcsolják akaratukat az egész társadalom nézeteivel és érdekeivel. Az erős hatalom a társadalom élete, élő hagyományai, szokásai mentén végez átalakításokat a szükségletek kielégítésére, és úgy elégíti ki az őt támogató társadalmi csoport lényegi követelményeit, hogy nem dönt nyomorba más csoportokat. Az erős hatalom nemcsak a kormányzottakkal szemben erős, hanem saját végrehajtó apparátusával szemben is, és nem válik szolgájává a célok megvalósítási eszközéül rendelteknek. 2. A gazdaságpolitika szociológiája A gazdasági hatalom tiszta formájában nem tartalmaz olyan kényszert, mint a politikai hatalom. A gazdasági hatalom olyan társadalmi viszony, mely kényszerítését a társadalmon kívülrõl, az ember kielégítendő biológiai szükségleteiből szerzi, mert ezek kielégítése megköveteli az uralkodó gazdasági rendszer szabályai által elõírt viselkedést. A gyakorlatban a politikai és gazdasági hatalom összekapcsolódik. Egyrészt azoknak, akik olyan anyagi eszközökkel rendelkeznek, amelyek számukra lehetővé teszik a gazdasági hatalom gyakorlását, azaz az anyagi eszközök olyan kiaknázását, hogy függőségbe vonják azokat, akikkel szemben a gazdasági hatalmat gyakorolják, azoknak rendelkezniük kell olyan kényszerítő eszközökkel is, amikkel hatékonyan megvédelmezhetik tulajdonukat és a gazdasági életnek azokat a szabályait, amelyek révén az általuk birtokolt anyagi javak erő forrásává válnak. Másrészt akik a kényszerítő eszközökkel rendelkeznek, rendelkeznek olyan anyagi eszközökkel is, amelyekkel nemcsak kényszert, hanem gazdasági nyomást is alkalmazhatnak. A gazdasági és a politikai hatalom összefonódása akkor a legerősebb, ha a politikai hatalmat gyakorlók igen jelentős eszközökkel rendelkeznek vagy magát a termelési folyamatot is ellenőrzik. Gazdaság és politika viszonyát tehát alapvetően meghatározza a társadalmi rendszer és a gazdaságpolitika. A társadalmi fejlődés politikai és gazdasági oldalai kölcsönhatásban állnak. Kiegyensúlyozott kapcsolatuk akkor valósul meg, amikor a politikai és gazdasági funkciók annyira specializálódtak, a politikai és gazdasági szervek annyira szakosodtak és hatáskörben szétváltak, hogy a politikai döntések a gazdasági fejlõdés irányai szempontjából stratégiai jelentőséggel bíró kérdésekre szorítkoznak, miközben széleskörû önállóságot hagynak a lényegében technikai-gazdasági döntéseknek. Azaz a politikai oldal megtartja döntő befolyását, de közvetett módon érvényesítve azt, méghozzá a gazdasági önszabályozó mechanizmussal, s így összekapcsolva a gazdasági és a nem gazdasági érdekeket és törekvéseket. 3. A politikai kultúra szociológiája A politikai viszonyok a kultúra részét képzik s a társadalom kulturális mintái mentén alakulnak. A politikai viszonyok kulturális oldalát azok a normák és értékek jelentik, amelyek a társadalomban irányadók. A társadalom történelmileg létrejött kulturális mintái az emberek magatartásának tartós meghatározói az élet politikai és nem politikai területein. Azaz a politika nemcsak aktuális kérdésekre vonatkozó cselekvési forma, hanem a politikai és egyéb magatartásformák valamilyen hajlama. A kultúra a politikai szociológiában a társadalom általános vonásainak a megjelenítője, a politikai magatartásformák sokféleségének az elismerése és a történeti kulturális mintákat hordozó nemzet fogalmának előtérbe állítása. Utóbbihoz kapcsolódik a nemzeti jelleg kérdése és szerepe a politikai életben. A politikai kultúra a hatalom és az állampolgárok kölcsönviszonyának beállítódásait, megnyilvánulásait, értékeit és magatartásmintáit foglalja magában. Ez tartalmazza a politikára vonatkozó tudást, azaz a tények ismeretét és az érdeklődést irántuk. Ugyancsak tartalmazza a politikai jelenségek értékelését és a hatalomgyakorlás megítélését. A politikai kultúra részét képezi a politikai beállítottságok kognitív és érzelmi oldala is, mint a hazaszeretet és ellenséggyűlölet. A politikai kultúra magában foglalja még a társadalom elismert politikai magatartásmintáit, amelyek meghatározzák a politikai élet cselekvési módozatait. Politikai kultúráról beszélhetünk az egész társadalom és a társadalom egyes alkotórészei vonatkozásában. Utóbbiak lehetnek egyes nemzetiségek, elkülönült térségek, eltérő történelmi gyökerek vagy az elit politikai szubkultúrái. Érdekes a politikai kultúra eltérő típusainak és ezek keveredésének a megkülönböztetése az egyes országok összehasonlító elemzése alapján a politikai rendszer iránti teljes közömbösségtől az alattvalói politikai kultúrán keresztül az állampolgárok részvételi törekvéséig a politikai rendszerben. 4. A politikai lélektan szociológiája A lélektani mechanizmusok elhanyagolhatatlanok a politikai jelenségek szociológiai vizsgálatakor. A politikai jelenségek lélektani értelmezése szempontjából a pszichoanalízis jelentett fordulatot, mely nagy hangsúlyt fektetett a neurotikus jelenségek szerepére a társadalom életében. A mai társadalmi lélekbúvárok azonban már nem a kóros társadalmi jelenségek okait, hanem a normálisakhoz való viszonyát kutatják. A politikai viszonyok pszichológiai oldala nem a politikára vonatkozó nézetek, értékítéletek és érzelmek együttese, hanem a politikai viszonyokat magyarázó rendszer. Központi kérdése az egyénnek a hatalomhoz való viszonyát kondicionáló lélektani mechanizmus. Azaz, hogy milyen személyiségjegyek alakítják a hatalomhoz való különböző viszonyulást, illetve miként formálják meghatározott politikai viszonyok a velük adekvát személyiségjegyeket. A hatalom lélektani jelenségként megmutatja, hogy a hatalmat gyakorló, és a hatalomnak alávetett személyek bizonyos társadalmilag kialakult hajlamoktól vezettetve miként törekszenek olyan társadalmi pozíciókra, amelyek biztosítják számukra a hatalmat, autonómiájukat biztosítják a hatalommal szemben vagy alárendelik őket valaki hatalmának, és miként válnak alkalmasakká arra a pozícióra, szerepkörre, amit a hatalom politikai hierarchiájában betöltenek. Ilyenformán a hatalom lélektani természete összefügg a hatalom társadalmi természetével. Míg hatalomvágy vagy a hatalom elutasítása, a hatalomhoz való jobb vagy rosszabb alkalmazkodás lélektani jelenség, addig a hatalomhoz való tényleges hozzáférés, a hatalmi viszonyok jellege és a hatalomgyakorlás módja társadalmi jelenség. Az egyének pszichikus diszpozíciói és a politikai struktúrában elfoglalt helyük közötti konfliktus a hatalom egyszerre társadalmi és lélektani mivoltából fakad. Mert a hatalom egyrészt az emberek elképzeléseitől, vágyaitól független, társadalmi fejlődési törvényeknek engedelmeskedik, másrészt a hatalmat gyakorló és a hatalomnak egyének tapasztalatainak, élményeinek körében létezik, és komplex személyiségjegyeiktől függ. A politikai és társadalmi konfliktusok lélektani értelmezése két szinten történhet. A szociológiai elemzés egyik szintjén azt vizsgáljuk, a gazdasági-társadalmi és a politikai rendszer mely strukturális feltételei idéznek elő konfliktusokat, s ezek kik között és hogyan folynak le. Ez a klasszikus makrotársadalmi konfliktuselemzés. Az elemzés másik szintjén az érdekel bennünket, hogy milyen személyiségjegyekkel rendelkező emberek és milyen feltételek között hajlamosak különösen agresszív viselkedésre, ami konfliktusokhoz vezet. A politikai konfliktusokra, bár makrotársadalmi körülmények határozzák meg, de mivel emberek körében játszódnak, érvényesek rájuk az emberi magatartást szabályozó általános lélektani törvények. A társadalmi-politikai konfliktusok lélektani okai között szerepel az agresszió mellett a frusztráció is. A frusztrációs-agressziós elmélet az ember természetes ösztönimpulzusainak az elfojtására vonatkozik. Az elfojtás az emberi szervezet természetes szükségleteit és a kulturális szükségleteket egyaránt érinti, melyek kielégítése a társadalmi rendszerben, a rendszer normáiban, értékeiben és szankcióiban akadályokba ütközik. Az ilyen típusú szituációk érlelődése hozza létre a frusztrált állapotot, azaz a kudarc, a csalódás állapotát, mintha az egyént megfosztották volna valamitől, amire vágyott. A frusztrált állapotra az ember agresszióval reagál, mely a frusztráció forrására irányul, de áttevődhet más tárgyra vagy önmagára is. Amikor a frusztrációs agresszió védtelen objektumra tevődik át, az a bűnbakképzés, amikor az elvárások és lehetőségek távolsága szakadékká mélyül, a robbanásig feszülő konfliktus sajátos feloldása a megfosztottság érzése, a depriváció. Kivételes esetekben léteznek azonban a politikai jelenségeknek pozitív jellegű, lélektani emelői, mint például a vértelen, bársonyos forradalmak vagy a nagy fellendülések lelkesedése, ám semmiképp se tartoznak ide az állami propaganda által felkeltett tömegpszichózis sikerei. Ezen kívül pozitív fejleményként vált ki érdeklődést a családon belüli politikai szocializáció kérdése és az iskolai nevelés hatása a politikai vonatkozású személyiségi hajlamok kialakulására. Ugyancsak pozitív - optimális esetben - a tömegkommunikáció és a megfelelő politikai gyakorlat hatása a politikai részvételhez lényeges személyiségjegyek számára. III. Különös politikai szociológia A politikai szociológia specifikus részterületei a politikai élet olyan különböző szféráinak vizsgálatára vállalkoznak, mint a politikai mozgalmak, az állam, a politikai közvélemény, a politikai ideológiák, a politikai magatartás és a nemzetközi kapcsolatok. A politikai szociológiának ez a területe tehát nem csupán elméleti irányt követ, hanem különböző empirikus kutatások tere is. A kutatások feladata leíró jellegű tényanyag szolgáltatása, a hipotézisek empirikus ellenőrzése és az elméleti fejlődés elősegítése. A politikai szociológia körében az empirikus kutatások különösen a XX. században bontakoztak ki az olyan politikai gyakorlat hatására, amely ellenőrzött ismereteket igényelt olyan területeken, mint az egyes pártok és jelöltek választási esélyeinek megítélése, a politikai propaganda hatékonyságának értékelése stb. De ezek a kutatások nemcsak közvetlenül a politikai gyakorlatot szolgálják, hanem egyúttal a politikai valóság feltárásának viszonylag önálló területét alkotják. Manapság előtérbe került a politikai és választói magatartás vizsgálata, a politikai pártok kutatása, a közvélemény és a politikai kultúra vizsgálata, a nemzetközi kapcsolatok szociológiai aspektusainak a vizsgálata. A kutatási módszerek tekintetében előtérbe kerültek a statisztikai vizsgálatok, a magatartás-vizsgálatok, a kérdőíves vizsgálatok, a pszichológiai laboratóriumi kísérletek, a játékelmélet alkalmazása, a közvetlen megfigyelés és a dokumentumelemzés. 5. A politikai mozgalmak és pártok szociológiája A hatalom szociológiájának kutatásán kívül a politikai szociológia másik fontos kutatási területe a politikai mozgalmak, és sajátos intézményesült formájuk, a politikai pártok kutatása. Vagyis annak kutatása, miként kristályosodnak ki a politikai mozgalmak, hogyan mûködnek, hogyan formálódnak párttá, s melyek a politikai pártok működési mechanizmusai. A politikai mozgalmak és pártok sajátos egészét vizsgálja tehát, hiszen a politikai párt a politikai mozgalom intézményesült megnyilvánulása. A politikai mozgalmak olyan társadalmi törekvések, amelyek a fennálló viszonyok megváltoztatására vagy erősítésére irányulnak a kormányzat befolyásolása vagy a hatalomért vívott harc útján. A politikai mozgalmakat más társadalmi mozgalmaktól az különbözteti meg, hogy politikai eszközöket alkalmaznak, azaz a hatalomért vagy a hatalomgyakorlás módjának befolyásolásáért harcolnak. A politikai pártok magasfokúan olyan szervezett mozgalmak, amelyek céljaikat ugyan a hatalomért folytatott harc útján igyekeznek elérni, de programatikusan nem szorítkoznak a hatalomgyakorlás módjának befolyásolására, legfeljebb tartós ellenzékbe gyengülés esetén. A politikai mozgalmak típusai a fennálló politikai rendszerhez való viszonyuk szerint konzervatív, reform-, forradalmi és ellenforradalmi mozgalmak; szervezettségük foka és formái szerint rövid életű spontán és laza szervezetű politikai mozgalmak, valamint magasfokúan szervezett, tartós politikai mozgalmak vagy pártok. A politikai mozgalmak belső dinamikájának fejlődési szakaszai a mozgalom előfeltételeinek kialakulását, majd a törekvések megfogalmazását és terjesztését, aztán a kifejlett politikai tevékenységet, végül a politikai mozgalom elhalását foglalják magukban. A politikai pártok, ha osztályjellegűek, akkor lehetnek osztálypártok, osztályközi pártok vagy osztályszerű csoportok pártjai. A pártok szervezeti felépítésüket tekintve lehetnek lazán vagy erősen szervezett, a tisztségviselésre alkalmasak pártjai vagy tömegpártok. A hatalmi rendszerben elfoglalt hely szerint fontos vagy marginális legális pártok vagy illegális pártok. A domináns ideológia szerint eszmei-politikai arculatú pártok, pragmatikus választási pártok vagy karizmatikus vezérelvű pártok. Az államok pártrendszere lehet a kormányzattal szemben alternatívát nyújtó rendszerként felaprózott többpártrendszer, kétblokkos vagy kétpártrendszer; nem alternatívát nyújtó rendszerként pártkooperációs rendszer, a nemzeti egyetértés rendszere, korlátozott pártrendszer, egypártrendszer vagy hegemón pártrendszer. 6. Az állam szociológiája A politikai szociológia az államot az államhatalmi apparátus társadalmi feltételei, és hatása szempontjából vizsgálja. Foglalkozik az állam eredetével és funkcióival, az állam típusaival és formáival, valamint az államapparátus összetételével, struktúrájával és funkcióival. Az állam az olyan közhatalom kialakulásával jött létre, amely már nem azonosítja magát a társadalommal, amely foglalkozásszerűen katonáskodó fegyvereseket alkalmaz védelmére és hadi céljai elérésére; amely a népességet a vérségi kötelékek helyett területi beosztással szervezi; amely államapparátust hoz létre és kormányzati foglalkozásúakat alkalmaz; és amely céljai finanszírozására közadókat szed. Az államok fejlődése különböző történelmi körülményektől, a külső viszonyok rendszerétől, az idegen minták terjedésétől, a lakosság etnikai összetételétől és a földrajzi feltételektől függött, illetve függ. Az állam hatalmi-uralmi funkcióján kívül teljesít társadalmi-gazdasági szervező, kulturális nevelő és nemzetalkotó funkciókat, valamint szuperállamként nemzeteket integráló funkciókat. Az állam meghatározott jogrend keretében fenntartja a gazdaságilag uralkodó osztály uralmát, jogi garanciákkal óvja az állampolgárok életét és testi épségét, büntetéssel szankcionálja a jogellenes tevékenységet. Az állam egyéb össztársadalmi jelentőségű funkciója a pénzügyi rendszerek megszervezése, a gazdaságszervező tevékenység, az oktatásról és a művelődés fejlesztéséről való gondoskodás, a szociális és egészségügyi gondoskodás. Ezeknek az állami funkcióknak a betöltésében fontos szerep hárul az államapparátusra, melynek gerincét a hadsereg és a rendőrség erőszakintézményei képezik, s hozzátartoznak a közigazgatási és igazságszolgáltatási intézmények. Az állam típusát a társadalomban uralkodó gazdasági forma vagy termelési mód jellege határozza meg, így beszélünk ázsiai és antik, feudális és tőkés, szocialista és kommunista, valamint ezek közötti átmeneti államtípusokról. Az államformákat az államhatalom szervezete határozza meg, azaz a hatalom gyakorlásának módja. Az államformát konkrétan az alaptörvény vagy alkotmány szabja meg, de ebben szerepet játszik a hatalomgyakorlás módját alkotó politikai játékszabályok összessége. Az államforma tehát egyrészt függ a jogrendileg meghatározott kormányformától, amely lehet monarchia vagy köztársaság, és parlamentáris vagy elnöki rendszer; másrészt függ a politikai berendezkedéstől, mely lehet demokratikus, autokratikus vagy militarista. 7. A politikai közvélemény és magatartás szociológiája A közvélemény olyan politikai jelenség, melyet a társadalomban létező tényleges erők viszonya határoz meg. A közvélemény nem azonos a társadalmat alkotó egyének vagy társaságok véleményeivel, bár a véleménynyilvánítások, a közvéleménykutatások az egyéni véleményekből bizonyos fokig közvéleményt formálnak a nyilvános terjesztés révén. A közvélemény létezése tehát magának a különböző álláspontoknak, véleményeknek a kifejeződési és nyilvánosságra hozási lehetőségében és harcában áll a közös társadalmi akarattá egyeztetés folyamatában. De a közvélemény szférájában az álláspontok küzdelme nem szorítkozik az eltérő álláspontok képviselői közötti vitára, hanem sajátos politikai harcként jelenik meg. E harc leköt gazdasági és politikai erőket is, mert a vélemények megformálásához és terjesztéséhez anyagi eszközök szükségesek, és a politikai rendszer keretei közötti legális közvélemény határainak kijelöléséhez, illetve betartatásához kényszerítő eszközök kellenek. Így a közvélemény pluralisztikus szerkezetű és formálása, kinyilvánítása terén a politikai erők szabad játéka érvényesül, ha érvényesül a jogi-politikai esélyegyenlőség. Ha azonban a nagy gazdasági potenciállal és a hagyomány erejével felvértezett politikai erők fölényben vannak, akkor a közvélemény domináns áramlatát a maguk érdekeinek megfelelően alakíthatják. A politikai magatartás szociológiai vizsgálatában előtérbe kerül a politikai szocializáció folyamatainak vizsgálata. Azaz azoknak a társadalmi-politikai folyamatoknak a vizsgálata, amelyek az egyéneket aktív politikai életre, a politikában való részvételre nevelik. E társadalmi folyamatok eredményeképpen az egyén meghatározott politikai szerepet sajátít el. Színtere a család, a kortárscsoport, az iskola, a tömegkommunikáció szférája és a politikai szervezetek hatóköre. Eszköze a közvetlen nevelõ ráhatás, a közvetett példa, tömegmanipulációk, a politikai propaganda és a saját politikai tapasztalat. A politikai szocializáció hatásfokát az állampolgárok tényleges politikai érdeklődése és érdemi részvétele a politikában mutatja meg, valamint a politikai döntéshozók kultúrája, eljárási jellege és színvonala. A döntési mechanizmus lehet széles körû konzultáció a közvetlenül érdekelt felek részvételével vagy anélkül, szavazás és egyszemélyi döntés. A döntést indokolni lehet a létező alternatívák bemutatásával vagy bemutatása nélkül, a szervezeti struktúrával vagy egyéni és csoportszándékokkal. 8. A nemzetközi kapcsolatok szociológiája A technika rohamos fejlődése következtében könnyen elérhetővé vált a világ bármely pontja, s a telekommunikáció segítségével egyidejűleg közvetíthető bármely esemény, történés. Az államok és a nemzetek közötti kapcsolatok elsőrendűen fontossá váltak. A nemzetközi kapcsolatok szociológiája a társadalmi változók tekintetében és a globális perspektíva érvényesítésével alapul szolgál a nemzetközi kapcsolatok elméletéhez, s egyúttal alapot nyújt a szociológiai elmélet nemzetközi és nemzetek fölötti elemzéseihez. Olyan területeket bevonva az elemzésbe, mint az éhínség, a demográfiai robbanás, a kulturális diffúzió és az információáramlás, az űrkutatás és az óceánfenék kutatása.

A világpolitika okkult dimenziója Drábik János az én szememben az összeesküvéselméletek nagy ideológiai harcosa, most elsősorban az okkultizmus és a világ, illetve a pénzpolitika rejtett összefüggéseiről rántja le a leplet. Ha csak 10 százaléka igaz, annak, amit állít, akkor már nagy baj van, s a politikai elit döntő részének börtönben lenne a helye. Drábik János eddig is megmondta a magáét, de sem elmegyógyintézetbe nem került, sem börtönbe, és egyetlen sajtópert sem akasztottak- tudtommal-a nyakába. Akkor viszont nemhogy baj van, hanem igazi katasztrófa. Kerekes Tamás A szervezett magánhatalom által létrehozott Európai Unióba a viszonosságot megtagadó, igen hátrányos és igazságtalan feltételekkel kényszerítették be Magyarországot. 2003-ig 8866 milliárd forint nettó veszteséget okozott a magyaroknak az EU-tagságra való felkészülés. 2004 óta pedig évi mintegy 4500 milliárd forintba kerül a tagsággal járó terhek viselése. Kezdettől nettó befizetők vagyunk. Az úgynevezett „támogatás” nem egyéb, mint a már átadott összegek egy részének keserves visszapályázgatása. A magyar költségvetési hiány és külkereskedelmi deficit egyik legfőbb okozója tehát az, hogy az EU folyamatosan sarcolja Magyarországot, nem pedig támogatja. Az EU a szervezett magánhatalom intézménye a szuperbankárok útjában álló nemzetállamok olcsó és önkéntes felszámolására. Az EU fölösleges és elbürokratizálódott vízfejjé vált. Ami jót hozott – emberek és áruk szabadabb mozgása, vámok csökkentése, szorosabb együttműködés Európa államai között – azt olcsóbban és hatékonyabban el lehetett volna érni nélküle. Nem kellett volna feladni nemzeti szuverenitásunkat, önrendelkezésünket, az önálló magyar jogrendszert. Az EU természetellenes, mert nem olyan közösség, mint a biológiai és társadalmi reprodukcióhoz nélkülözhetetlen család és a nemzet. E két család az élet nélkülözhetetlen előfeltétele. Az EU viszont élősködő – funkciótlan – képződmény. Az elmúlt évszázad tragikus történetét a magyar nemzet sorsdrámájaként is felfoghatjuk. Ez a sorsdráma a végéhez közeledik. A nemzet sírját már megásták, de nem gyászolók, hanem pénz- és hataloméhes hódítók veszik körül. Szemükből nem gyász, hanem bosszúéhes győzelmi mámor, arrogancia és a bitorló rossz lelkiismerete sugárzik. Ez keveredik a mérhetetlen nyerészkedési vággyal és a zsákmány megtartása miatti páni félelemmel. A SZERZŐ Dr. Drábik János a Szabad Európa Rádió nyugdíjas vezető programszerkesztője. (Részlet Drábik János "Örvénylés" című könyvéből) ... Egyközpontú világ Jacques Attali meggyőződéses híve az egy központból irányított világ, az új világrend és az azt irányító világkormányzat létrehozásának. Szilárdan meg van győződve arról, hogy valamennyi pénzügyi, gazdasági és hatalmi tényező egyesítése egy globális Agytröszt vagy Világagy (Brain Trust vagy World Mind) ellenőrzése alatt történelmi szükségszerűség, és az emberiség nem vonhatja ki magát alóla. Huszonkét évvel ezelőtt közreadott megállapításait jól szemlélteti az Európai Unióról szóló Lisszaboni Szerződés, amely az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szól. Ennek a szerződésnek az V. címe az "Unió külső tevékenységére vonatkozó általános rendelkezések és a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó különös rendelkezések" címet viseli. A 21. cikk második bekezdése szerint "Az Unió közös politikákat és tevékenységeket határoz meg és hajt végre, és a nemzetközi kapcsolatok minden területén magas szintű együttműködés kialakításán munkálkodik annak érdekében, hogy... – és itt következik a sokat eláruló rendelkezés a 'h' bekezdésben – előmozdítsa egy erősebb többoldalú együttműködésen és a világ felelős kormányzásán alapuló nemzetközi rendszer létrejöttét." Nem nehéz itt felismerni a Secret Brotherhood dédelgetett világstratégiáját, amelyet az létezése céljaként megjelölt. Texe Marrs azt írja az 1992-ben megjelent Dark Majesty című munkájának 18. oldalán, hogy könyvének megírásakor mindössze kilenc magas rangú illuminátusból állt a Secret Brotherhood hálózatát irányító legfelsőbb testület. Marrs szerint ez a kilenc ember több hatalommal rendelkezik, mint bármely más, hatalmat gyakorló csoport az emberi történelemben. A Titkos Testvériség hálózat komplex, átfogó és jól olajozott gépezetként működik. Három legfontosabb céljuk az új világrend létrehozása érdekében a globális pénzmonopólium által irányított pénzgazdaság, majd az ugyancsak a pénzmonopólium által irányított világkormányzat, és mindennek az ideológiai háttereként egy szinkretikus világvallás és világegyház létrehozása. Jelenleg tanúi lehetünk annak, hogy ez a három cél már közel áll a megvalósításhoz. A Secret Brotherhood hálózatának több évszázadot átívelő kemény munkájára volt szükség ahhoz, hogy például megszülethessen a Lisszaboni Szerződés, amely lényegében az Európai Unió alkotmányát pótló reformszerződésnek tekinthető. Ez a szerződés kényes fordulópontot jelöl, amikor már jogi formában is meg lehet fogalmazni az egy központból irányított világgazdaság és világkormány létrehozását; vagyis hogy az Európai Unió arra törekszik, hogy elősegítse "a világ felelős kormányzásán alapuló nemzetközi rendszernek" – egy világállamnak – a létrejöttét. Az új világrend a pénzhatalom monopóliumán nyugszik. A Secret Brotherhood-ot irányító szupergazdag pénzdinasztiák közül talán a legismertebbek a Rothschildok, a Rockefellerek és a Warburgok nevei. Az elmúlt két évtizedben a vezetést név szerint is vállaló személyek közül David Rockefeller állt az előtérben, aki több nyilatkozatban is őszintén vállalta, hogy az új világrend megvalósítása életének legfőbb célja. A Lisszaboni Szerződés akkora hatalmat biztosít a frankfurti Európai Központi Banknak, hogy az valójában pénzügyi eszközökkel gyakorolt diktatúrává alakítja át az Európai Unió belső viszonyait, magát az Európai Uniót pedig álcázott föderális állammá, egyfajta Európai Egyesült Államokká. Victor Hugo, aki a Sion-rend nagymestere volt 1844-től 1885-ig, kulcsszerepet játszott az Európai Egyesült Államok tervének a kidolgozásában. A nagy francia író már 1849-ben – az 1848-as szabadkőműves forrongások nyomán tartott párizsi szabadkőműves békekongresszuson – nagyhatású megnyitó beszédet tartott. Ebben azt ajánlotta, hogy egész Európát egyesíteni kell "Európai Egyesült Államok" elnevezéssel. Ezek a szavak ekkor hangzottak el először. A Sion-rendnek ez a kezdeményezése azonban nem kapott akkor elég támogatást, és ezért kudarcba fulladt. Csak hosszú évek múltán került elő újból az Európai Egyesült Államok jelszava, de ekkor már a nemzetközi szocialista mozgalom is felkarolta ezt a célt. Az egy központból irányított világrend létrehozásán fáradozó háttérhatalom az Európai Uniót a világállam egyik régiójának tekinti. Egyelőre nyíltan nem mondják meg, hogy a reformszerződés föderációvá, azaz birodalommá alakította át az Európai Uniót. Azt pedig még inkább titkolja a háttérhatalom, hogy az Európai Unió Központi Bankját, mint intézményt, ellenőrizetlen és diktátori hatalommal ruházták fel. A reformszerződés Európai Központi Bankról szóló részében a 282. cikk első bekezdése kimondja, hogy: "Az Európai Központi Bank és a Nemzeti Központi Bankok alkotják a Központi Bankok Európai Rendszerét (KBER). Az Unió monetáris politikáját az Európai Központi Bank és azon tagállamok Nemzeti Központi Bankjai irányítják, amelyek hivatalos pénzneme az euró, és amelyek az eurórendszert alkotják." A hivatkozott cikkely 5. bekezdése szerint "Az Európai Központi Bankkal konzultálni kell a hatáskörébe tartozó valamennyi jogi aktusra (rendeletekre, irányelvekre, határozatokra és ajánlásokra) irányuló javaslattal, továbbá valamennyi nemzeti jogszabály-tervezettel kapcsolatban, és a hatáskörébe tartozó területeken véleményt terjeszthet elő." Miután egy pénzuralmi rendszerben, ahol minden alá van rendelve a monetáris hatalomnak, szinte nincs is olyan vonatkozása az életnek, amely valamilyen kapcsolatban ne állna a forgalomban lévő pénz mennyiségével – a hitelezéssel, a kamat- és árfolyam-szabályozással, az adózással és a költségvetéssel –, ez azt jelenti, hogy az Európai Központi Banknak, arra való hivatkozással, hogy egy adott tagállam parlamentjének vagy kormányának a törvénye vagy rendelete pénzügyi vonatkozásokkal is bír, gyakorlatilag szinte korlátlan vétójoga van. Mivel az Európai Központi Bankot az Unió egyetlen szerve sem ellenőrizheti vagy utasíthatja, beleértve a Bizottságot és a Tanácsot is (az Európai Parlament, mint konzulens szerv, valójában csak a díszítő ornamens szerepét tölti be, és döntési hatásköre nincs), továbbá mivel az alkotmánypótló reformszerződés értelmében most már az egyes tagállamok parlamentjei és kormányai sem hozhatnak olyan törvényeket vagy rendeleteket, amelyek az EKB-nak nem tetszenek, a frankfurti bank ténylegesen diktátori hatalomra tett szert. Ez természetesen a demokrácia jól álcázott felszámolása, hiszen a választott és politikai felelősséggel tartozó nemzeti szerveknek a hatáskörét elvonta egy kinevezett, politikai felelősséggel nem tartozó, sem uniós, sem tagállami szervek részéről nem ellenőrizhető szervezet. Ugyanakkor a monetáris eszközrendszeren keresztül az Európai Központi Bank a nemzetközi pénzhatalom olyan központjainak ellenőrzése alatt áll, mint a City of London, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap, illetve az Egyesült Államok központi bankjának szerepét betöltő, Rothschild-érdekeltséghez tartozó, magántulajdonban lévő pénzkartell, a FED, valamint a Baselben működő BIS (Bank of International Settlement – Nemzetközi Fizetések Bankja). Az illuminátus hatalmi struktúra legfontosabb elemei tehát a pénz és korporációs oligarchia szervezetei. A már említett központi bankokon felül még meg kell említeni a családi holdingok és alapítványok egész rendszerét, továbbá azt a mintegy ötszáz világcéget, amely a nemzetközi pénz- és korporációs oligarchia tulajdonában van, illetve annak globális részvényvagyonához tartozik. A nemzetközi pénzrendszert irányító struktúrák képezik a pénzügyi és vagyoni bázist. Ahhoz, hogy az egy központból irányított világ, amely informálisan már létezik, formálisan is létrejöjjön, nagyon fontos funkciót látnak el a már több helyen is említett titkos társaságok és zárt csoportok. E két fő hatalmi struktúra alatt vannak a politikai irányítást végző csoportok. A nemzeti kormányok, az ENSZ, a Bilderberg Csoport, a Trilaterális Bizottság, a CFR (Council on Foreign Relations, Külkapcsolatok Tanácsa), a Tavistock Intézet, a Római Klub, az Aspen Intézet, a NATO és más szövetségi rendszerek, valamint a szakszervezetek nemzetközi szövetségei és más NGO-k. A rendszerhez szorosan kapcsolódnak az egymással egyszerre együttműködő és rivalizáló hírszerző szervezetek. Ide sorolhatók továbbá egyes vallási jellegű szervezetek, például az Egyházak Világtanácsa, az Egyházak Nemzeti Tanácsa (az USA-ban), a Vallások Világparlamentje, a különböző New Age-csoportok, a Bahai szekta stb. Fontos szerepet játszanak a tudat- és véleményhatalom megszervezésének szempontjából a különböző nevelési hálózatok és szervezetek: az UNESCO, a Világbéke-szervezetek, a planetáris kongresszusok, a World Federalist Association, a részletesen tárgyalt Lucis Trust, World Goodwill, World Union stb. A felsorolt csoportok szoros kapcsolatban állnak egymással. Nagyon gyakori, hogy ugyanaz a személy egyszerre több, e struktúrához tartozó szervezetnek is elnöke vagy igazgatótanácsának tagja, illetve fontos döntési pozíciót tölt be valamelyik politikai, hírszerző, vagy vallási szervezetben. A megnevezett hálózatok számos tagjának nincs tudomása arról, hogy a világállam létrehozását szolgáló illuminátus csoportok által ellenőrzött valamilyen szervezetben tevékenykedik. E nem-beavatottak meg vannak győződve arról, hogy ők a tényleges irányítók, és saját sorsukat ők tartják kezükben. Amíg az adott szervezetek tevékenysége jól szolgálja az illuminátus világstratégiát, a legfelsőbb irányítás rendszerint a háttérben marad. Fontossága miatt még megemlítjük, hogy ugyanez a hálózat működteti az ún. "terrorista csoportokat" is, mert azokat hatékonyan lehet felhasználni olyan válságok kirobbantására, amelyek következtében felgyorsítható az okkult hátterű illuminátus világstratégia átültetése a gyakorlatba. Drábik János: Örvénylés. Gold Book, Debrecen, 2008.