Tabák (Tabán) Gyula (1909-1944)

Tabán (Tabák) Gyula 1909. december 20-án született Kecskeméten, a Partiumból indult s Arad megyei Borossebest majd Világost megjárt zsidó család ötödik gyermekeként. A gimnázium négy osztályát a Verseghy Ferenc Gimnáziumban járta, majd iskolai tanulmányait a Szolnoki Társulati Felsőkereskedelmi Iskolában fejezte be 1927-ben. A „numerus clausus” miatt Magyarországon nem járhatott egyetemre, így 1928 őszén Párizsba ment. A a Sorbonne-on kezdte meg tanulmányait. Itt vette fel – ott is a Zagyva-parti Tabánra emlékezve – a „Tabán” költői nevet. Itt ismerkedett meg majdani feleségével. Frankfurt és Heidelberg után versekkel, műfordításokkal tarsolyában tért haza.

1932-ben végre bejutott a szegedi tanárképző főiskolába, s itt jelentek meg kötetté rendezve versei a Dél-Magyarország Hírlap- és Nyomdavállalat RT gondozásában „Csend, muzsika, ünnep” c. kötete. (A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár az 1983. évi ünnepi könyvhét alkalmából betűhív reprint kiadásban megjelentette meg.) 1933-tól már a Hitélet főmunkatársa lett, és a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjaként ő teremtett kapcsolatot Radnóti Miklós (1909-1944) és Szandai Szabó Sándor (1903-1978) között. 1936-ban végre honi tanári diplomát is kapott.

1936 és 1937. között a szolnoki á[llami] f[iú] iskolában kapott tanári állást, a német társalgási gyakorlatot vezette. Rendes tagja volt a Verseghy Ferenc Irodalmi Körnek. Verseinek, műfordításainak, cikkeinek az Irodalmi Kurir, a Nemzeti Jövőnk, majd a Szolnoki Újság adott helyet.

Két kötetéből fivérei által összeállított és méltó köntösben megjelent versei „Szegény-Isten csókja vagyon rajtam” címmel Tabák Endre visszaemlékezésével az u.n. „Z” füzetek 36. számaként Budapesten került ki a Tótfalusi Tannyomdából. A  „Szalmakoszorú” címet viselő kötete végre 1937-ben megjelenhetett.

Az újságokban fellelt mintegy félszáz versének érzelmi és gondolati tartalma annak a töretlen hitnek a dokumentumai, amely szerzőjüket a való világ kegyetlensége, értékrombolása, fajgyűlölete ellenére eltöltötte. Természetes, hogy utolsó verseiben már felerősödött a reménytelenség, a közeli halál sejtése. Szolnok után Tab, majd Vác a következő állomáshely. Itt kötött házasságot is 1942-ben. 1943-ban munkaszolgálatra hívták be. A dunántúli Szentkirályszabadján – egy estére – még összehozta a véletlen ugyancsak munkaszolgálatos fivérével. Feltehetően a szerbiai Bor bányáit megjárva, 1944 őszén valahol úgy végezte mint szeretett költőtársa, Radnóti Miklós. Három kötetet kitöltő s kiadásra érett versei és műfordításai feleségével együtt a Holokauszt áldozatai lettek. A költő fivére, a köztiszteletben álló fotóművész, Tabák Lajos (1904-2007).

Forrás:

Polgári iskolai író-tanárok élete és munkái. Budapest, 1942.

Szurmay Ernő: Emlékjelek. Szolnok, 2000.