Almásy Imre (1868-1929)

Dr. Almásy Imre gróf (zsadányi és törökszentmiklósi), a felsőház tagja. 1868. február 1-jén született Kétegyházán. Szülei Almásy Kálmán (1815-1898) és Wenckheim Stefánia Mária (1837-1917) voltak. 1892-ben házasodott meg. Felesége hadadi báró Wesselényi Kornélia Mária Franciska (1871-1962) lett. Négy gyermekük született.

Középiskolai tanulmányait Kétegyházán, majd az aradi főgimnáziumban végzte. Jogi tanulmányokat folytatott Kolozsvárott, Budapesten és Berlinben. Tanulmányútjai során bejárta Európát.

Tanulmányai végeztével a család szenttamási birtokának gondozója lett. Már fiatalon igen élénken résztvett Szolnok vármegye közéletében. Tagja volt a főrendiháznak is mint örökösjogú főrend. 1892-ben a diósadi kerület országgyűlési képviselője lett.

1906-1909 között Jász-Nagykun-Szolnok megye főispánka volt. Aktív volt a szolnoki Tisza-híd megépítésének ügyében, valamint a Duna-Tisza csatorna és a tiszai hajzózás fejlesztésének kérdésében is. Sokat köszönhet neki Szolnok városa a színház létrejöttében is.  Az 1911-ben Szolnokon átadott felsőkereskedelmi iskola gondolata is Almásy főispánsága alatt öltött testet.

A főispáni székből való távozása után a vármegyei gazdasági egyesület munkáját irányította. Az első világháború kitörésekor bekapcsolódott a hátország életének megszervezésébe is. A hadbavonult katonák családtagjainak segélyezésében felesége is részt vett. Almásyt Lipót-rend lovagkeresztjénvel, a Vörös Kereszt I. osztályú érdemkeresztjével tüntették ki. A háború után elsőként adományozott földet a létrehozandó vitézi birtokok céljaira.

Kiterjedt irodalmi munkásságot fejtett ki a napi-és szaklapok hasábjain közgazdasági, főként pedig mezőgazdasági kérdésekről. Jeles vadászként rendszeres szereplője volt a vármegyei sajtónak is.

Elnöke volt az Országos Mezőgazdasági Kamarának, amely a felsőházba is beválasztotta. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamarában és még 27 további egyesületben viselt még elnöki tisztséget. Elnökké választotta a Vármegyei Kaszinó. 

1929. január 25-én, nem sokkal 61. születésnapja előtt, hunyt el. Végakarata szerint Pusztaszenttamáson, a birtokán lévő temetőben temették el. A kastély eladása után felesége Körösladányba szállítatta, és a római katolikus templom sírkertjében újratemették.

Forrás:

Bojtos Gábor: Három Almásy a vármegye élén. In: Zounuk, 29. Szolnok,  2015. pp. 57-135

Magyar politikai lexikon, 1914-1929. Budapest, 1929.