Újházy Ferenc (1827-1921)

Szolnokon született 1827. december 8-án. A gimnáziumot is itt végezte. Már gyermekorában vonzalmat mutatott a festészet iránt, de szülei papi pályára szánták, és sokáig ellenezték művészi ambícióit. 1839 és 1943 között Zsohár Raimund ferences szerzetes tanította a rajzolás és festés alapjaira. 1843-tól Pesten folytatta képzőművészeti tanulmányait előbb Warschag Jakabnál, majd 1846-ban beiratkozott Marastoni Jakab iskolájába. 1847-ben szerepelt először a pesti műegyleti kiállításon - Ujman álnéven. Önkéntesként végigküzdötte a szabadságharcot. A temesvári ütközetben megsebesülve a mócok fogságába került, s csak hónapok múlva sikerült megszabadulnia. 1850-ben nyitott saját műtermet Budán, a Fő utcában. 1853-ban Bécsbe utazott, ahol antik festmények másolásával foglalkozott. 1856-ban tért vissza Pestre, s főleg népéletképeket és csendéletetket festett. Választmányi tagja lett a pesti műegyesületnek, s festményeit vásárolni kezdték.

1860 és 1870 között magán-festőiskolát működtetett. 1868-tól a budai Főreáltanoda tanára volt. 1869-ben szerzett rajztanári oklevelet. 1880-ban linevezték a Tanszer Múzeum igazgatójának.

Rajzpedagógusi és kiállító művészi tevékenysége mellett egyleteket és társulatokat szervezett. A képzőművészek nyugdíj- és segélyalapja nagy részben buzgólkodásának köszönhette létesülését. Az 1850-es években festményeihez használta a talbotípiát (sópapírt, a a fotógráfia ősét). Fordított olasz nyelvből, restaurált olajfestményeket, oltárképeket.

Budapesten halt meg 1921. június 7-én, s a Kerepesi temetőben nyugszik.


Újházy Ferenc dolgozik, 1860-as évek.
(Magyar Nemzeti Galéria Adattár)


Forrás:
A Pallas Nagy lexikona. Budapest, 1893-1900.
Bagi Gábor: Kamarai ácsmesterek es leszármazottaik a XIX. századi Szolnokon. In: Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok évkönyve, XVII. Szolnok, 2008. pp. 239-253.
Farkas Zsuzsa: Festő-fényképészek 1840-1880. Kecskemét, 2005.