Pethes Ferenc (1905-1979)

Nagykörűben született 1905. augusztus 8-án. 1928-ban végezte el az Országos Színészegyesület színiiskoláját. Miskolcon kezdte pályáját 1929-ben, majd 1931-től 1939-ig Budapesten az Andrássy úti és a Magyar Színház tagja. 1939-40-ben a Royal, 1940-41-ben a Fővárosi Operettszínházban lépett fel, 1941-1944 között az Új Magyar Színház tagja. Mivel 1944-45-ben a Nyugat-Dunántúlon tábori színházakban szerepelt és fellépett a bécsi Donausender rádióban, az Igazolóbizottság 1945-ben öt évre eltiltotta a szerepléstől. Azonban már 1947-ben újra színpadra léphetett az Észak-Pest Megyei Kamaraszínházban, majd 1949-1952 között a kecskeméti, 1952-től 1955-ig a miskolci társulat tagja volt. 1956-1959 között a Blaha Lujza Színházban lépett fel, 1960-tól 1968-ig a Vidám Színpad művésze volt. 1954-ben érdemes művészi kitüntetést kapott.

Különösen a magyar vidék ízes beszédű parasztfiguráit keltette életre nagy élethűséggel, humorral és természetességgel. Mintegy 92 magyar filmben játszott 1944-ig, főszerephez az 1943-as Legény a gáton és az 1944-es Makkhetes c. vígjátékban jutott. 1952-1972 között is kapott kisebb filmszerepeket (Rákóczi hadnagya, Budapesti tavasz, Fűre lépni szabad, Sellő a pecsétgyűrűn, Imposztorok, stb.).

A felesége Kádár Margit színésznő, fia Pethes György rendező.

Budapesten hunyt el 1979. március 21-én.

Forrás:
Magyar hangosfilm lexikon 1931-1944. Máriabesnyő-Gödöllő, 2006.
Új Magyar Életrajzi Lexikon. 5. kötet. Budapest, 2004.
Ki kicsoda a mai magyar filmművészetben. Bp. 1983.